A nyár, habár nem volt végig tikkasztó strandidő, átalakította hazánk domborzatát, meghozta a petpalack hegységeket és a műanyagpohár mezőket, a nyári fesztiválokat pedig csakúgy, mint a köztereket, beborították a nejlonzacskók. És hiába nyugtatjuk meg lelkiismeretünket azzal, hogy zöld fa cimkés, komposztálható, biológiailag lebomló szatyorról van szó, egy friss jelentés szerint az egész egy ökológiai nonszensz.

Český Krumlov. Amikor nem is olyan régen meghallottam ezt a nevet, azonnal megismételtettem, hogy biztosan és jól értsem. Igen, másodszorra is azt hallottam, hogy Český Krumlov, de még mindig nem tudtam, hogy mi az, vagy akár ki az és főleg, hogy hol van?! Valami cseh dolog az biztos, a nevéből kiindulva, de semmi mást nem tudtam, mivel eddig sosem hallottam róla. Aztán megkérdeztem másokat is, és meglepetésemre nem voltam egyedül tájékozatlanságommal. Éppen ideje, hogy változtassunk ezen.

Mára olyannyira elfeledtük a képelőhívás gyötrelmeit, hogy nosztalgiával gondolunk a világot a visszáján mutató perforált filmszalagokra, és ha még van belőlük a fiókban, szeretettel simítunk rajtuk végig.