Bár e sorok írója soha nem fog ilyen helyeken vásárolni, fel sem merül benne, nem is kell erről többet beszélni. Egy táskáért csak az adjon ki félmilliót, akinek van felesleges félmilliója. Ha e sorok írójának lenne ennyi felesleges pénze, szülővárosának adná, vagy beszállna egy grafittit eltávolító gép költségeibe, de ez most más kérdés. A lényeg: jó dolog, hogy így átalakul az Andrássy út. Ugyanis bámészkodni szeret az ember, lehet szörnyülködni fagyival a kézben, hogy mi kerül egy pénztárcában százezer forintba. És különben is: sétálni jó. Akkor miért ne bámuljunk közben egy esztétikus butikot? Persze, önvizsgálatra késztet, amikor ránézünk egy 800.000 Ft-os Ermenegildo Zegna öltönyre. Akkor úgymond tudjuk, hogy hol a helyünk, de hát e sorok írója sosem hitt az egyenlőségben. (Csak a jog és Isten előtt vagyunk egyenlők, vö: Burke elmés XVIII. század végi gondolataival.)

Ahol ilyen butik nyílik, ott előbb-utóbb felújítják az épületet, egyik luxusüzlet vonzza a másikat, a keresztutcák hentesüzletei, zöldség-gyümölcs portáljai pofásabban néznek majd ki, megjelennek az egzotikus élelmiszerboltok, egyre több házat renoválnak. Szóval, ne hivatkozzunk szociális érzékenységre. E butikok árai már annyira magasak, hogy szinte túl vannak az érzékelés határain. Azt még ki tudjuk kalkulálni, hogy a marha párizsi miért drágább pár forinttal a sertés felvágottnál, de azt, hogy mi a különbség egy félmilliós zakó és egy tízezer forintos öltöny között, nos ezt már nem. Ne is foglalkozzunk vele, hanem korzózzunk nagyokat, és nézzünk, mint a moziban.