Hogy bogozzam ki???
Utálom a drótokat a lakásban, képzeljetek el egy informatikus mellett, amit estig rakok, leomlasztja reggelre. Talán a wireless lesz a végső megoldás. Kíváncsi lennék, te hogy tünteted el a drótok halmát? És hol töltöd a mobilodat, mit csinálsz a töltővel, ha nem használod?
Nálunk a mobiltelefon-töltést most már igazán kordába kell terelgetni, vagy belefulladok, vagy hanyatt esem benne, vagy rám szakad az ég, amiért nem tudtam élhetővé tenni ezt a bosszantó kis problémát.
Egy-két ketyere-boltban láttam jó kis mobiltöltő-tartókat, le is koppintottam (hajrá műanyag-újrafelhasználós-újraértelmezés). Egy alkalmas méretű műanyag flakont kivágtam, a jó öreg ragasztólakk (decoupage) segítségével szépen bevontam használt újságpapírral, lehet csomagolópapír, gyerekrajz, boroscímke, szalvéta, kézzel írt recept vagy kedvenc vers is. (Egyszer jártam egy barátomnál, akinél minden ajtófélfára idézetek voltak felcelluxozva – mint kiderült, memorizálta őket, nekem fél óra volt bejutni a belső szobába, nem bírtam megállni, hogy mindet el ne olvassam.) Irtó jó ez a mobiltöltő-tartó, egyszerű és megoldja a nagy problémát: az a bajom vele, hogy a konnektorba dugott dugó tartja, vagyis amit nyertem a környezetnek a műanyag-újrahasznosítással, elvesztettem az örökre bedugásra ítélt töltővel.
Nekem olyan töltő-tartó kéne, ami tartani tudja a töltőt is, ha nem használom.
Széles befőttes gumival megpróbáltam rögzíteni az újabb flakon-modellt, hagytam egy kis fület, ami a nem pontosan illeszkedő (kinél illeszkedik pontosan???) konnektor és a fal közé becsúszik, és nem hagyja olyan könnyen lepattanni a gumit. A tartó előnye, hogy védi a környezetet és hordozható, hátránya, hogy heves mozdulatoknál hajlamos leugrani a helyéről.
Állandóbb megoldásért újabb flakonhoz nyúltam, méretre vágtam, kicsit ellazítottam a csavarral a konnektort a faltól, beakasztottam a tartót és visszacsavaroztam a konnektort. (Csak bátraknak és kikapcsolt áram mellett!)
Ha már lecsavaroztam a konnektort, megnéztem, hogyan is van a falra erősítve: ha az alsó csavart, ami a falhoz erősíti, kicsavarom, és aláfogom a töltőtartót, úgy csavarom vissza, egyszerű és tartós megoldást találok. (Szintén csak bátraknak!)
Aztán körülnéztem a-ki-tudja-mire-lesz-jó szekrényben, és találtam egy sose használt, hobbiboltban beszerzett kis polcot (valószínűleg a kivágott szívecske ragadott meg anno, szép kertvégi emlékek). A fiók dísz marad, semmire sem jó, de a tetejében elfér két telefon is. A töltőt vagy kihúzom, és a telefon helyén tartom, vagy veszek egy kikapcsolható elosztót, remélem, az nem fogyaszt áramot…
Ez a kis rusztikus darab persze nem jött be a gyerekeknél, a kamrába száműzöm, úgyis ott töltjük az újratölthető elemeket, a fényképező aksijáról pedig még nem is esett említés...
A gyerekek fatalista módon az alsó lépcsőn szeretik a telefonjaikat tartani, minél hosszabb drótra eresztve. Néhány éve batikoltak két falvédőt, azok védik a lépcső mellett a falat, legyen akkor batik.
Nem bírom kidobni az erős papírdobozokat! Találtam egy méretes mosogatógéptabletta-dobozt. Az alját levágtam, metszettem rá egy nyílást a drótnak, és a doboz belsejébe ragasztottam az új feneket. Kicsit megdizájnoltam a tetejét, kényelmes legyen a telefonért nyúlkálni. Batikolt csomagolópapírral bevontam a tartót, kerítettem egy gömbakasztót és felszereltem a falra. Használaton kívül a gyerekek csak felhúzzák a kis lift-dugót a neki hagyott dobozaljba, és gömbakasztókra tekergetik a drótot. Persze hagyhattam volna az egész pótfenekezést, kihúzom a dugót és beteszem a dobozba, de így sokkal mulatságosabb!
Többet akarsz tudni a mobiltöltő-tartók elkészítéséről?
Na, most leülök olvasni. Be szeretném fejezni a Hatvany-könyvet. Na tessék! Nincs új a nap alatt! „Hiperaciditás – mondották akkor a doktorok, és a túlsavasságban sínylő, ideges gyomrú fiatalember orvosi rendeletre kénytelen volt, akár legéltesebb társai az üzleti világban, évenként négyhetes karlsbadi kúrát tartani.” Még nem ismerték az amerikai „zöld port” – lassan a csapból is a reklám folyik, minden bajra jó.
Ezt sokkal, de sokkal korábban kellett volna olvasnom: „Így aztán bekövetkezett, aminek be kellett következnie, hogy Zsigmond úr a felesége mellett lassan eltemette magában nemcsak a sok érdeklődésű, művészi ösztönű, de még az érzelmes embert is.”
Aztán sütök kenyeret, jövő héten leírom a receptet.
Aztán visszakérem Esztertől a Márquez kötetet, mert abból szeretnék veletek megosztani valamit legközelebb...
Hogyan készül a mobiltöltő-tartó?
Ezek a fellógatható kis dobozok itthon talált, feleslegessé vált tárgyak újraértelmezésével készültek. Hasznosítsd újra te is a hulladékokat.
Első lépések
 |
 |
 |
|
ezekre lesz szükséged
|
a nyers darabon igazítsd meg
a formát
|
próbáld a helyére a tartót
|
- Válaszd ki, melyik modellt szeretnéd megvalósítani.
- Keress megfelelő méretű flakont vagy kartondobozt, amibe kényelmesen elfér a telefon (és/vagy a töltő). Ha a dugóra akasztható töltőt választod, mérd le, milyen magas legyen a hátoldal, hogy kényelmesen beférjen a telefon a töltő alá.
- Mérd körbe a flakont, és használt újságpapírból vágd ki a megálmodott tartó formáját. A dugó helyét is rajzold be, ha azon fogod tárolni a tartót.
- Rajzold át (alkoholos filccel, ha nem akarsz maszatos lenni) a flakonra, dobozra a formát. A sablont rakd félre, még szükség lesz rá!
- Vágd körbe (ha gyakorlott vagy, sniccerrel, ha nem, olyan ollóval, amit nem nagyon sajnálsz).
- Nézd meg, próbáld ki, tényleg ezt akarod-e, ha kell, igazíts a formán, hogy kényelmesen használhasd.
A kiszabott mobiltöltő-tartó bevonása
Nézz körül otthon! Biztos találsz szép képes újságot, félretett csomagolópapírt, öntapadóstapéta-maradékot, kedvenc gyerekrajzot, kedvenc verset vagy olyat, amit nem szeretnél elfelejteni, nagymama receptjét, akár textilmaradékot is – nem is sorolom tovább, kezdd el a kutakodást.
Nagymama receptjét fénymásold le, ne az eredetit használd!
Öntapadós tapétához nem kell ragasztó, krepp-papírhoz inkább hagyományos, univerzális ragasztót használj, a többi papírnál remekül működik a ragasztólakk - (decoupage-nak is hívják, én jobban kedvelem a magyar neveket). Egyszerű dolgozni vele, és szép, erős felületet képez. Barkácsboltokban, hobbiboltokban be tudod szerezni, a legegyszerűbbet és legolcsóbbat vedd meg. És egy ecsetet is tegyél be a kosárba. Helyettesítettem már vízalapú lakkal, szinte ugyanúgy működött, és sokkal olcsóbb – ha van otthon maradék, próbáld ki.
Legyen a kezed ügyében egy nedves rongy, biztos, ami biztos.
- A papírból kivágott és félretett sablont fektesd rá a kiválasztott anyagra, rajzold körbe. Legjobb, ha hátul találkozik a két vége, ha körbetekered a flakonon. Alul-felül hagyjál rá kicsit, szebb a borítás, ha visszahajlik a széle a papínak. A sablon hátlapra simuló részét rajzold körbe még egyszer, szebb a tartó, ha a bélelve van, legalább részlegesen.
- Ragaszd fel a külső borítást. Ha ragasztólakkot használsz, ecsettel kend be a flakont, dobozt, és lassan ragaszd rá körbe a papírt. Kisebb szakaszokat szoktam csak lekenni egyszerre, nem ragadok akkor annyira a művelet végére.
- A ráhagyásokat vagdald be ferdén, kend be a flakon vagy doboz széleit, ahova visszahajtod őket, és (ecsettel) simítsd rá a papírt.
- A bélésnek kivágott rész alatt kend be a flakont vagy dobozt, és ragaszd be a bélést: jó esetben ezzel eltüntetted a visszahajtott fülecskéket.
- Ha ragasztólakkal dolgoztál, kend be az egész befedett felületet, és szárítsd meg valahol a tartót (felakaszthatod egy konyhai kampóra például).
A bevonás lépésről-lépésre
 |
 |
 |
 |
|
ezekre lesz szükség
|
rajzold át a sablont
|
próbáld fel a kivágott
huzatot
|
ragaszd fel a papírt
|
 |
 |
 |
 |
|
a kilógó részeket
vagdosd be
|
a kis füleket hajtsd
vissza és ragaszd le
|
ragaszd be a bélést
|
a gumis tartót
gyertyaláng fölött
melegített szöggel
szúrd át
|
 |
 |
 |
 |
|
fűzd be és csomózd
meg a méretre
vágott gumit
|
kend át az egészet
ragasztólakkal
|
szárítás a konyhában
|
dőlj hátra és élvezd!
|
Gratulálok, kész van a te egyéni mobiltöltő-tartód! Nagyon örülnék, ha küldenél egy fotót róla!
