Azért kirándulj, könyörgöm, és gyűjts szép őszi leveleket és bogyókat, örüljünk ennek a gyönyörű langymeleg időnek! Ha gyűjtöttél bogyót, fűzd fel egy erős, jó hosszú cérnára, és lógasd fel valahova száradni, a leveleket pedig tedd újságpapír közé, és préseld le – én a földön fekvő ágybetét alatt szoktam tartani. Remek dolgokat fogunk még csinálni belőlük!
Jamie Oliver kampányáról még szeretnék bővebben írni, most csak dióhéjban. Az ifjú szakács szenvedélyes üzenete az első fellépése óta az, hogy tanuljunk meg főzni, mert fontos, hasznos és érdemes. Az új kampány most talán trendivé teszi azt, ami hasznos: gazdasági mutatókkal bizonyítja – melyek végre talán arra a rétegre is hatnak, akik lemosolyogják az igazi otthont teremtő kétkezi tevékenységet -, hogy a saját készítésű dolgoknak mekkora (gazdasági) előnye van az egyénekre és a társadalomra nézve is.
Könyv, ami van:
Christine Ingram, Jennie Shapter:
The Cook’s Encyclopedia of Bread
Barnes & Noble Books, New York, 2000.Tavaly nyáron kezdtem el kenyeret sütni, mert egy ellenállhatatlan könyvre bukkantam. Barátnőm, Panni hozta Amerikából a sógornőjének, „The Cook’s Encyclopedia of Bread” a címe. A virágcserépben sütött kenyérnél már határozottan úgy éreztem, hogy belepusztulok, ha nem szerzem meg, és a receptjeit nem próbálhatom ki! Talán mondanom sem kell, a könyv azóta is nálam van.
Köszönöm, Zsuzsi!
Könyv, ami nincs:
Christine Ingram, Jennie Shapter: A kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája
(ford.: Birman Erzsébet)
Glória kiadó, Budapest, 2001.
A Kenyérenciklopédia magyar kiadásáról lekéstem, és egy éve hiába próbálok szerezni belőle: a kiadónál azt mondták, akkor lesz remény az újranyomására valamelyik távol-keleti nyomdában, ha a lengyel és a magyar igény együttesen elér egy bizonyos mértéket. Úgyhogy van remény.
Az első kenyerem megsütése után úgy éreztem, kitárult a világ és szabad ember lettem, kezemben van a kulcs, hogy a legalapvetőbb élelmiszert elkészíthessem. Szinte az egész könyvet végigsütöttem már, aztán más recepteket is kipróbáltam, most három nagyon fontos kenyeret mutatok meg közülük.
Természetesen a hozzávalók és mennyiségek kicsit változtak az idők folyamán a kezem alatt.
A mennyiségek, mivel angolszász a forrás, sokszor nem SI-ben vannak megadva.
1 csésze = 250 ml
1 evőkanál = 15 ml
1 teáskanál = 5 ml
Csupa rost kenyér
| A bemutatott első kenyér azért fontos nekem, mert megfertőzött az „együnk rostot” mozgalom. Nem volt nehéz dolga, mindig is imádtam a barna, magos kenyereket, de sose hittem volna, hogy el is tudom készíteni. Először akkor gondoltam rá, hogy meg kéne próbálni, mikor kiderült, hogy sok barna kenyér a kakaó- vagy kávéportól barna, nem pedig az egészséges lisztektől. Aztán utánaszámoltam a kenyéráraknak, és az eredmény végérvényesen meggyőzött. Íme a pofonegyszerű recept, és mindig sikerül, feltéve, hogy nem próbálom még forrón kirángatni a formából. Ráadásul amíg el nem fogy (4-5 nap), friss marad. |
 |
 |
1 csésze tej
1 csésze víz
350 g korpás liszt
50 g rozsliszt
7 g porélesztő v. 15 g friss
50 g zabpehely
25 g búzacsíra
3 evőkanál napraforgómag
3 evőkanál szezámmag (de lehet lenmag, tökmag, dió is!)
1 teáskanál só |
|
|
- Keverd össze a száraz anyagokat egy tálban, aztán öntsd hozzá a folyadékot.
- A zabkása-sűrűségű masszát kanalazd át a sütőformába.
- Tedd a hideg sütőbe, és fél órát melegítsd 110 °C-on, aztán csavard 180 °C-ra a sütőt, és egy órát süsd a kenyeret.
- A tepsiben hagyd kihűlni.
|
Élesztőmentes kenyér
| A második kenyeret barátnőmnek sütöttem, aki el lett tiltva az élesztőtől, kovásztól. A nagybecsű kenyérenciklopédia segített, kiderült, hogy az íreknél nagy hagyománya van a szódabikarbónával térfogtanövelt kenyereknek. Mélyen rajzolják a tetejébe a keresztet, néha egyenesen négyfelé vágják a kenyeret, úgy sütik meg. Frissen a legfinomabb, de mi napok múltán is boldogan csipegetünk belőle. |
 |
Ha nem találnál borkősavat a helyi közértben, a legközelebbi borászati szakboltban biztos be tudod szerezni.
 |
2 csésze finomliszt
2 csésze teljes kiőrlésű liszt
1 teáskanál só
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál borkősav
3 evőkanál vaj vagy zsír
1 teáskanál cukor
1 ½ csésze író (én joghurtot szoktam)
|
|
|
- Melegítsd be a sütőt 190 °C-ra. Öntsd a liszteket egy nagy tálba. Tedd bele a szódabikarbónát, a borkősavat és a sót, morzsold hozzá a vajat.
- Tedd bele a cukrot.
- Adj annyi írót hozzá, hogy lágy tésztát kapj. Ne keverd túl sokáig, mert akkor kemény lesz a tészta. Enyhén lisztezett felületen formázd kerekre.
- Tedd a sütőlapra. Éles késsel rajzolj rá keresztet.
- Szórd meg a tetejét egy kis teljes kiőrlésű liszttel, és süsd 35-45 percig, míg meg nem nő, és kong az alja, ha megkopogtatod.
- Sütőrácson hagyd kihűlni.
|
Krumplis kenyér
| A harmadik kenyeret azért szeretem, mert „hagyományos kenyér” lévén a reformtáplálkozást alapból elutasító családtagjaim is boldogan falják, annak ellenére, hogy bele van csempészve egy kis teljes kiőrlésű liszt. Ezt a legdrámaibb élmény kivenni a sütőből, mert tényleg olyan „igazinak” látszik, hogy legszívesebben nemzeti színű szalaggal kötném át minden egyes alkalommal. |
 |
 |
2 közepes krumpli
1 csomag élesztő
3 csésze finomliszt
1 csésze teljes kiőrlésű liszt + egy kevés a tetejére
½ teáskanál köménymag összetörve
2 teáskanál só
2 evőkanál vaj
|
|
|
- A meghámozott, kockákra vágott krumplit főzd puhára, majd ha langyosra hűlt, törd össze. A főzővízből tegyél félre, kb. ½ - ¾ csészényire lesz szükség.
- Keverd össze egy tálban a száraz anyagokat, morzsold hozzá a vajat, add hozzá a krumplit, és az egészet gyúrd jó alaposan össze a félretett főzővízzel.
- Takard le, és keleszd duplájára a tésztagömböt, kb. fél óra alatt megkel.
- Gyúrd újra át a tésztát, formáld cipó alakúra és tedd a sütőlapra.
- Melegítsd elő a sütőt 200 °C-ra. Ha a kenyérke megint duplájára nőtt (kb. fél óra), vagdosd be a tetejét éles késsel, szórd meg egy kis teljes kiőrlésű liszttel, és told be a sütőbe 40 percre. Akkor jó a kenyér, ha szép barna a színe, a feneke pedig kong, ha megütögeted.
- Sütőrácson hagyd kihűlni.
|
