Mit miért teszünk a karácsonyfára?
Az utcai árusok bámulatos kínálatán nőttem fel és edződtem meg – szinte nincs olyan figura, amit ne álmodnának meg fújt üvegbe, műanyagba a bizarr kedvű karácsonyfadísz-tervezők.
Bizarr díszek versenye
Ha van bizarr díszed, amit érdemesnek tartasz benevezni a versenybe, küldj egy képet róla, a vízkereszti hivatalos karácsonyfa-búcsúztatás után képgalériát nyitunk a legjobbakból!
Ebben a csodálatos, színes, csillogó-villogó kavalkádban is feltűnik, hogy vannak hagyományosan visszatérő motívumok, melyek mind a karácsony régmúltban gyökerező egyetemes szimbólumai: a gömbforma vagy szívecske, a fenyő, a Mikulás, a csillag, a rénszarvas, az angyalka, a harang; és persze a girland meg a kis lámpácskák, amik, jaj, már nemcsak villognak, de zenélnek is. Minden egyes hagyományos dísznek megvan a maga meséje.
A papírdíszek
A „megszentelt fák”, avagy az élet folytonosságát jelképező örökzöldek, lakásba költöztetésük kezdetén természetes, ehető díszeket kaptak: elsősorban diót, almát, mogyorót, később marcipángyümölcsöket, kalácsocskákat. Angliában még mindig a hagyományos díszek közé tartozik a magyal, a fagyöngy és a borostyán. Amint elérhetővé váltak a gyárilag előállított tartós díszek, meglepő módon a szegényebb emberek szerezték be inkább, hiszen azokat többször is fel lehetett használni. Ahogy a papír egyre olcsóbbá vált, és megjelentek a szépen festett karácsonyi üdvözlőlapok is, szép szokás és nagy divat lett, hogy otthon, közösen, a gyerekekkel együtt készítették a szebbnél szebb papírdíszeket a fára. A szimbólumok köre, amiket felhasználtak a díszek formájának kialakításánál, az idők során egyre bővült. Ezt a szokás elevenítsük fel idén: nincs is annál jobb dolog, mint kicsit leülni, relaxálni, és a díszek készítése közben közösen átadni magunkat az ünnepvárásnak.
A gömb
A karácsony egyik központi üzenete, szimbóluma az egység: a gömb jelképezi a család, a közösség összetartozását, akár dió, akár alma vagy stilizált szív formájában. Üveggömböket 1847 óta gyártanak és árusítanak.
A papírgömbhöz 20 darab egyforma korongra lesz szükséged - én a gyerekek elsős számolókorongját használtam fel, így gyerekjáték az egész, csak hajtogatni és ragasztani kell (bekukkantottam az Ápiszba, még most is árulják). Haladóknak régi szép képeslapok és színes karton összedolgozását ajánlom.
A csillag
A fa csúcsán a csillag hagyományosan a betlehemi csillagot jelképezi, mely utat mutatott a háromkirályoknak a kis Jézushoz.
Hans Christian Andersen összes meséje, Videopont Kft., 1995.
Már Andersen 1844-ben „A fenyőfa” címen publikált klasszikusában is olvashatunk erről a díszről a dán karácsonyfa tetején: „Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira: a hálókat cukorkákkal töltötték meg, aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira – úgy fstettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek …, fönt a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött.”
A legnagyobb fejtörést a szokványos és nagyon problémás fújt-üveg csúcsdísz lecserélése okozta. Néhány évig a gyerekek által készített papírangyalka foglalta el a helyét: a kúp alakú teste remekül megült a fa csúcsán. Aztán rátaláltam erre gyönyörű, dekoratív papírcsillagra, és az összes kételyem megszűnt: ez lett a csúcs dísz!
A hat részből álló papírcsillag elkészítése nevetségesen egyszerű, és max. 1 óra alatt megvan: ha hatan csináljátok, tíz perc az egész!
A füzér
A karácsonyfát díszítő füzérek, girlandok, boák, angyalhaj eredete azokra az időkre nyúlik vissza, mikor még az erdőben ékesítették fel a fát az emberek, és azt táncoltálk körül a téli napforduló környékén. Egy szegény asszonynak nem volt miből fát díszíteni, így szomorúan hazakullogot, de reggelre csoda történt: a pókok fényes, ezüst hálóval fonták körül az egész fát.
A hagyományos papírláncból idén kis kifordítom-befordítom koszórúkat készítettem.
A diótörő
A diótörő figuráját egyik nagy kedvencem, E. T. A. Hoffmann romantikus regénye emelte a karácsonyi szimbólumok közé. Ez az elvarázsolt figura nagy hősiességről és emberségről tesz tanúbizonyságot a kis karácsonyi történetben. Érdemes ilyen idő tájt újraolvasni!
E. T. A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály
Legújabb, beszerezhető kiadás: Ciceró Könyvstúdió Kft., 2007.
„…az emberke szép, ibolyaszín huszárdolmányt viselt, fehér sujtással, gombokkal kiverve, ugyanilyen nadrágot, szép pár csizmát. Ez karcsú lábára oly pompásan feszült, mintha csak festették volna rá. Ámbár kissé nevetségesen, ehhez a ruhához hátul valami keskeny, szánalmas köpenyféle lógott, a fejét pedig bányászsipka födte.”
Az én diótörőm papír cérnaorsóból készült. Ha nagyobb méretet akarsz, WC-papír-guriga helyett az alufólia keményebb papírhengerét ajánlom.
A karácsonyi szokásokról 24-én olvashatsz, ha kinyitod az
adventi naptár utolsó ablakát.
