Polinéziától Mexikóig mindenhol, ahol megterem, bütykölnek valamit a kókuszdió kemény héjából: edényt, lámpást, gombot, hajcsatot, sőt hangfalat és camera obscurát is láttam már - e két utóbbit természetesen Európában készítették. Nem kell messzire menni, hogy ráakadjunk az ilyen egzotikus ajándéktárgyakra: engem azonban az izgatott, mit tudnék saját kezűleg kezdeni ezekkel a gyönyörű, egyedi formájú edényekkel, miután kiettük a belsejét.
Elővettem régi, kókuszból átlényegített tárgyaimat, és leültem egy halom friss kókuszdió mellé - annyi új forma jutott eszembe, hogy két részletben fogom bemutatni neked őket.
Mind a dobozok, mind a mécsestartók készülhetnek fedéllel vagy a nélkül, lábbal vagy alátéttel, csiszolva vagy szőrösen hagyva, esetleg részlegesen csiszolva, hímzéssel, festéssel – a variációk száma végtelen.
Figyelem! Fűrészelni, fúrni fogunk: ha nem rendelkezel megfelelő eszközökkel és gyakorlattal, kérj segítséget!
A kókuszdió egyik végén egy majomarc fog rád nézni: ez a három csíranyílás. Ezeket könnyű átlyukasztani, ha szeretnéd a kókuszvizet kicsorgatni vagy szívószállal kiszívni, mielőtt nekilátnál a fűrészelésnek. (Sok esetben viszont zavarhat, hogy lyukas az alja a tárgyadnak – ilyenkor inkább várd meg, hogy a fűrész lyukassza át a dióbelet, és akkor csorgasd pohárba a nedűt.)
Rajzold fel a kivágandó formát a dióra fűrészelés előtt.
A kókuszt stabilan rögzítsd egy széles satuba!
Lehet kézi vagy gépi fűrésszel is dolgozni, én most a konditerem helyett a kézi megoldást választottam. Ha dekopírfűrészt használnál, fúrj egy lyukat indulásnak.
A fúráshoz is rögzítsd a dióhéjat. Az óvatosabbak ne szedjék ki a belét fúrás előtt, az kicsit alátámasztja a héjat, és talán kevésbé reped.
A héjból éles késsel lehet kifeszegetni a finom, hűs, laktató és koleszterindús kókuszbelet.
Ezek a hangulatos lámpások, mécsesek állhatnak a lábukon, lecsünghetnek a magasból, vagy beszúrhatjuk a fölbe őket kerti party alkalmával. Minél több helyen lyuggatod át őket, annál több és izgalmasabb fényt adnak.
 |
Fényforrásnak használj teamécsest, vagy töltsd fel a kókuszdiót konzervdobozban felolvasztott, kanócuktól megfosztott gyertyamaradékkal: ilyenkor csak a felső harmadot lyuggasd át. Ne felejts kanócot tenni a mécsesed közepébe, mielőtt megdermedne. |
Magam is meglepődtem, micsoda egzotikus tárgyak kerültek ki a kezem alól itt a városban, téli zimankóban, a második emeleti konyhában! Nagy öröm játszani a lehetőségekkel: keresztbe vagy hosszába skalpoljam-e meg a kókuszdiót, min álljon, lecsiszoljam-e a felületét vagy hagyjam szőrösen, mivel dekoráljam - a kókuszhímzés pedig fantasztikusan izgalmas foglalatosság.
A „szőrtelenítéshez” fémszivacsot és fémkefét is használtam - mindkettő jól bevált - aztán csiszolópapírral finomítottam az eredményen.
 |
Az kínáló tálkának egy szelet kókuszhéj a "lába": lyukat fúrtam mindkét darabba, és hurkapálcával csapoltam össze őket. Egy kis ragasztó nem árt! 4-4 furatba spárgából készítettem a fülét, így könnyen lehet ide-oda tenni. |
 |
Természetesen Raffaellót tartok a gombos dobozban. Az előre fúrt lyukakhoz kalapgumit használtam: hátul azzal erősítettem a tetejét az aljához, és a gomblyuk is abból készült. Egy körszeletnyi kókuszdió a láb: azt elég nehéz passzintani, de reszeléssel, csiszolással, ragasztással végül sikerült. |
 |
A kis ékszertartó kókuszhímzéssel készült: a lyukakba vékony spárgát fűztem. Három lábon áll: 6 mm-es pálcát találtam, azt kicsit ferdén, megfelelő hosszúra vágtam, és az előre fúrt lyukba ragasztottam. Lehetne használni a három csíranyílást is, de kicsit közel ülnek egymáshoz, és a lyuk méretét is nehéz befolyásolni. |
Folyt. köv. a madáretetővel, tűtartóval, amulettel és más meglepetésekkel!
