Távközlési világnap (ITU, 1968)

2009. február 13.  05:12

Aggod Zsuzsa

Hajasbaba

Az előző részben az első zoknibabámat mutattam be. Gyerekfejjel a sikeres kezdeten felbuzdulva egyre újabb és újabb változatokat találtam ki. Emlékszem egy kecskére, mikulásra, hóemberre, tehénre... Volt, amelyiket levendulával töltöttem meg, és a zoknis fiókban lakott. Egyre több részlet került kidolgozásra, sőt, idővel a húgomat is beavattam a zonibaba-varrás titkaiba, és együtt készítettük őket: az összes barátnak jutott belőlük. Sportot csináltunk abból, hogy minden egyes porcikát igyekeztünk zokniból készíteni, és a legkevesebb hulladékot hagyni magunk után.

	Ez a változat egy elárvult (nem lyukas) zokni lábfejéből készült. A zokni orra a baba lába, megtömtem flízzel és a színén levarrtam. Utána következett a rizs, majd behúztam a száját a zokninak.
	A babára maradék fonalból tekert haj került, gombból lett a szeme.Az orra egy zokniból kivágott kör kitömve és behúzva, a karja pedig két zokniból varrt "hurka".

Mütyűrök

A nagy zoknifelhasználási őrületnek köszönhetően egészen mini zoknibabák is születtek – sajnos náluk a zokni hurka-jellegét nem sikerült kihasználni, vagyis kellett kicsit varrni, hacsak nem tettünk szert néha egy-egy elszakadt lábtyűre.
Ezek a fityegők mindig velünk lehetnek táskán, kulcstartón, telefonon... Sóval kitömve mindig kéznél a stresszoldó!

A kivágott téglalapocskát hosszában félbehajtottam és pár öltéssel összevarrtam. A varrást középre igyazítva alul is összevarrtam a zsákocskát, és kifordítottam.	Kitömtem flízzel, sóval őket, és behúztam, mint a "nagyokat". Kialakítottam a karakterüket. Itt láthatod, mekkorák egy gyufához képest.

Zoknibáb

Dugd bele a kezed a zokniba: remekül fogsz szórakozni, ahogy megelevenedik. Hogy mit készítesz belőle, csak a fantáziádon múlik!
Ez a kockás zokni akadt a kezembe (kezemre), természetesen csakis kígyó lehet belőle. Nagyon mókás!
Ha az orra lenne lyukas a kedvencednek, vágd le azt a részt, és varrd össze. Szemet, nyelvet, varrhatsz, de kiegészítheted hajjal, kalappal, szarvval, füllel is: a lényeg az, hogy úgy keltsd életre, hogy kihasználod a zokni „karakterét”.

Levágtam a zokni lyukas orrát, és a fonákján összevarrtam.	Helyére varrtam a filcből kiszabott villás kígyónyelvet.	Két kis zokniból kivágott kört körbeférceltem, kitömtem és behúztam szemnek.	Felvarrtam a szemeket a kígyóra. A pupilla gyöngyből van!

Kacsacsőrű emlős

Az egyik kedvenc állatom ihlette a következő zoknibabát. A kacsacsőrű emlős annyira furcsa állat, hogy a tudósok, amikor az első kitömött példányt meglátták, arra gyanakodtak, hogy ügyes hamisítvánnyal van dolguk, amit egy kacsa csőréből, egy vidra testéből és egy hód farkából állított össze a tréfás kedvű preparátor.
Az én kacsacsőrűm egy pár nélküli, csíkos térdzokniból készült: egyedül a befejezésnél, a farka vége eldolgozásánál használtam tűt. A csőrébe flízt tömtem, a feje egy csomó a zokni sarkánál, gombokat varrtam fel szemnek. A testébe rizst töltöttem, hogy jól alakítható legyen, majd madzaggal elkötöttem a végét. Végül a farkát is flízzel tömtem ki, körbeférceltem, összehúztam és elvarrtam a végét. A lábai bőrhulladékból készültek, de lehet maradék filcanyagból is.