A papucs fogalmát nagyon nehéz meghatározni: mindenféle otthon viselhető lábbeliként definiálnám, ha nem az alföldi papucsok fényes korszakában cseperedtem volna fel. Abból is kettő volt nekem: egy otthoni és egy utcai. Gondoljunk csak a bőrszíjakból varázsolt görög sarura, az Indiában évszázadok óta kézzel gyönyörűségesre hímzett esküvői papucsokra, a holland fapapucsra, a szögedi hímzett magassarkúra és a vietnámi gumipapucsra: valójában sem az anyaga, sem a sarka mérete, sem az, hogy mennyire fedi a lábat, sem a súlya, sem pedig a viselési szokások nem jellemzőek erre a lábbelire – mégis tudjuk, mit fed a szó.
A képen indiai kézzel hímzett bőr férfi esküvői papucs látható.
Most a papucsok nemzetségének otthon viselhető családjából szeretnék néhányat mutatni neked.
Horgolt, kötött tutyik
Rendkívül inspirálóan hatott rám az
Óbudai Textilmúzeum Tutyi-kiállítása: nemcsak olyan kártológépet láthattam ott, ahol a testes vasvázon a mácsonya terméséből voltak a fésűk, hanem azt is megtudhattam, hogy a tutyit a kívánt méret kétszeresére kötik gyapjúból, és azt teszik vele, ami minden háziasszony réme: direkt összetöppesztik-filcesítik az erre a célra kitalált eljárásokkal.
Úgyhogy nyugodtan köthetjük-horgolhatjuk a papucsokat gyapjúból, ha balul üt ki a mosógépes mosás, legfeljebb jó lesz a gyerekre…
Ezek a papucsok maradék fonalból készültek. Ha nincs a háznál ilyen, egy-két turkálóban nagyon olcsón be lehet szerezni őket, 5-10 dekával számolj egy párhoz.
Fregoli mamusz pulcsiból, sálból
Idő előtt kilyukadt a zsenília pulóverem, de elhatároztam, hogy valamilyen módon megmentem a még hasznosítható részt. Egy megunt sállal házasítottam össze, és varrtam belőle ki-be fordítható, kétoldalas, finom meleg mamuszt.
A talpa, a tutyihoz hasonlóan, filcmaradékból készült.
Mokaszin filcből
Húgomnak és apró kisfiának készültek ajándékba ezek a mokaszinok, otthoni viseletre. Száz éve Indiánföldről kaptam egy hímzett filc mokaszint egy kedves barátomtól: gyönyörű, színes darab volt, vastag talppal, amit egy telefonkönyvnyi vastagságú papírréteg tömött ki. Sajnos ezt csak akkor tudtam meg, amikor édesanyám unszolására kimostam az addigra igencsak viseltes kedvencet. Ezt a papucsot azóta is visszaálmodom, ahányszor filc kerül a kezembe és papucskészítésről esik szó.
Néhány szó a talpakról
A kötött, horgolt papucsoknak csak a felső részét szoktam fonalból készíteni, a talpat nem. A fonalból készült talp a kisbabáknak nagyszerű: puha, meleg és rugalmas, de földön járáskor ez a fajta talp könnyen elkopik, nem formatartó, ráadásul nagyon csúszik.
A papucsok talpához remek alapanyag a maradék filc padlószőnyeg: nem csak erős és meleg, de általában gumizott az alja, ezért bátran kimehetünk benne a konyhába vagy a fürdőszobába is. Ilyen maradékból, vagy filc anyagból szoktam elkészíteni a talpat. Ha vékony filcet használsz, nem árt két réteggel dolgozni, és egy réteg vatelin is kerülhet közé, így biztos elég meleg lesz a papucsod. Vízmentesítéshez a filcre ragaszthatsz autóba való gumiszőnyeget, vagy cipőkellékboltban kapható vékony gumitalpat is. Kísérletezem a szilopaszttal (szilikonos tömítőanyag) történő impregnálással, majd beszámolok a tapasztalataimról.
Ha érdekel valamelyik papucs elkészítése, írj a Hozzászólásba!
