Új fedőfogó gömbfogantyúból
Az üvegfedő nagyszerű találmány: átlátszó, ezért könnyű ellenőrizni a készülődő étel állapotát. Sose gondoltam volna, hogy ha leesik, nem az üveg része törik el, hanem a „24 karátos arannyal” bélelt műanyag füle pattan le, így használhatatlanná válik a fedő. Erre megoldás a bútorfogantyú!
A régi fület lecsavaroztam a fedőről (ha nagyon „összeérett” a csavar, kézi fűrészt kell használni). A gömbfogantyúk közül a porcelán a legalkalmasabb a feladatra, mert nem melegszik könnyen át, de a fém sem vészes. A fát azért nem ajánlom, mert a mosogatást nem szereti. Ezeket a fogantyúkat általában akkora csavarral árusítják, hogy a két centis szekrénylapot átérje, ezért fűrésszel meg kell kurtítani a fedő vastagságához. Ha ódzkodsz a fűrészeléstől, és van jó barkácsbolt a közeledben, vidd magaddal a csavart: nagy eséllyel fogsz kapni azonos átmérőjűt, de rövidebbet. Nincs más dolgod, mint felcsavarozni az új fület a fedőre, és főzni egy jó vacsorát annak örömére, hogy sikerült felújítani a használhatatlan darabot.
Parafa alátétből üzenőfal
A 10-12 méter magas, és 150-200 évig is elélő, örökzöld levelű, makkot termő paratölgy a mediterrán vidékeken él. A pararéteg táblái a fáról maguktól is leválnak, azután pedig újra képződnek. Ezt a tulajdonságát használja ki az ember: az első kérget a fa 25 éves korában hántják le, majd a hántást kilencévente megismétlik. Nálunk több arborétumban is megtalálható ez az érdekes fa. Nagyon szeretem a parafát: olyan sejtelmes, ahogy az apró parafamozaikok egymáshoz préselődnek, mindegyik más színű és rajzolatú. Az eredmény pedig egy természetes, könnyű, rugalmas, hő-, hang- és ütésálló, nehezen gyulladó, vízálló anyag – nem véletlen, hogy a mentőövektől kezdve a papucstalpon keresztül a padlóburkolásig és a dugókészítésig sokféleképpen felhasználják.
Ragaszkodom a parafa edényalátéthez: szép vastag anyag, és örök darab lenne, ha idővel nem koszolódna el menthetetlenül. Ilyenkor újat veszek, a régiek pedig az „átmeneti dobozba” kerültek, míg rá nem jöttem, hogy a polc kihasználatlan oldalára éppen ilyen méretű üzenőfalra lenne szükségem. A boltban kapható parafa üzenőfalak túl szélesek, ráadásul nincs is szükség arra, hogy az egész felületet elfedje, hiszen a parafa csak a rajzszög beszúrásához kell. A parafaalátéteket felragasztottam a polc oldalára – jó vastagok, könnyű beléjük szúrni a rajzszöget, és nincs nyoma, ha kihúzom. Íróasztal fölé is ragasztottam belőlük a falra, ezeket akril festékkel lefestettem, így a szoba hangulatához igazodnak.
Vágódeszkából távirányító-tartó
A vágódeszkákkal hasonló a probléma, mint a parafa-alátéttel: idővel elszíneződnek, elkoszolódnak. Ilyen vastagságú falapot viszont keresve sem találni, csak farostlemez formájában, ezért nagyon értékes alapanyag: lehet rá képet festeni, vagy éppen fadobozt készíteni belőle. Ez utóbbinál előny, hogy hasonló szélességűek a vágódeszkák, és csak a doboz aljánál van szükség egy kis fűrészelésre. A nyeles vágódeszkából készült dobozt falra is lehet akasztani.
A teknősünk ihlette távirányító-tartó dobozhoz három régi vágódeszkát használtam fel. Kettőt félbefűrészeltem, belőlük lett a doboz három oldala és az alja, a hátlap egy nyeles vágódeszka. A részeket erős faragasztóval ragasztottam össze. Egyenként illesztettem őket egymáshoz, a szükséges száradási időt kivárva. Fejet és lábakat a karácsonyfa maradékából farigcsáltam neki. Végül az egészet lefestettem akril festékkel, és aranyszínű lakkfilccel rajzoltam rá mintákat.
