A Textilmúzeum
A volt Goldberger házban működő óbudai
Textilmúzeum igazi gyöngyszem – különösen, ha a HÉV felől közelítjük meg, átvágva a lakótelepen.
A csendes kis kétszintes barokk műemléképület alsó szintje, a volt kékfestő műhely, tele van kincsekkel: a kézi és a gépi varrás történetének kellékeit láthatjuk kiállítva Tóth György magángyűjtő jóvoltából.
Mivel a régi eszközök fanatikusa vagyok, a varráskellékek pedig különösen közel állnak a szívemhez, hosszú időt töltöttem az apró szobában, ahol 377 izgalmas tárgy várt, és szerencsére egy régi karosszék is, ahol időnként megpihenhettem. A jókora vasalógyűjtemény hidegen hagyott (sose szerettem vasalni), de a tűkészletek, tűpárnák, ollók, mérőszalagok és mérőrudak, történelmi gyűszűk, varrókészletek és varródobozok egészen elvarázsoltak.
Varrótűk, tűtartók
A tű a ruházat összefűzésének megkönnyítésére szolgáló fontos és értékes 2in1 eszköz volt: kilyukasztotta az anyagot, és át is húzta a fűzéshez használt szálat. Az egyik legősibb, és formáját tekintve a legkevesebbet változott szerszám, vagyis szinte tökéletesre találták ki eleink. Anyaga eleinte faág, tövis, csontszilánk vagy tüske lehetett, melyeket kicsit megfaragtak-csiszoltak, hogy hegyes legyen, és kampót vagy lyukat képeztek a másik végükbe, alkalmassá téve a szál áthúzásához.
A tűnek mágikus erőt is tulajdonítottak – mint minden hegyes tárgy, alkalmas volt a démonok és az ártó tekintetek elhárítására.
A varrótű ritka és értékes szerszám volt, melyet vándorló őseink és a többi vándorló népek mindig maguknál, az övükbe tűzve hordtak. Sokszor az övről lógó szalagba tűzött tűre természatadta kis tokokat - üreges csontot vagy növényi szárat - húztak. Ez a jól bevált kis tű-hüvely maradt a mai tűtartók alapformája is.
Réz tűtartók a XX. század elejéről
|
Műanyag tűtartó. Ugye, ismerős?
|
A XVIII. századtól a tűtartók nemes anyagokból készített, míves divattárgyak lettek, majd később reklámhordozó szuvenírek. Örömmel fedeztem fel a kiállított darabok közt Fruzsi barátnőm két, XX. század eleji tűtartójának testvérét is – ezek kísértetiesen hasonlítanak az általam féltve őrzött műanyag NDK-s úti szettre: a kis henger lecsavarható teteje egyben gyűszűként szolgált, az orsóra háromféle cérna volt feltekerve, és az orsó üreges részében várakoztak bevetésre a tűk.
Tűpárnák
A tűpárnák története alig több mint kétszáz éves: a tűtartók mellett akkor jutottak főszerephez, amikor tömegtermékké vált a tű: olcsó, és a különböző igényekhez többféle méretben is kapható lett – vagyis egy időben többféle tűre is szüksége lehetett a szorgos kezeknek. Az első tűtartók hulladék anyagból készültek, sokuk csiszoló anyaggal volt megtöltve, így a vastűkről letisztították a kellemetlen oxidréteget.
Mivel a tűpárna önmagában egyszerű eszköz volt, hamar felértékelődtek, és egymásra licitáltak a formai elemek: értékes dísztárgyakká, ajándéktárgyakká váltak. Csak a fantázia szab határt a tűpárnák sokféleségének. (A
kókuszsüni tűpárnát magad is elkészítheted.)
A képen látható tűpárna (Fruzsi tulajdona) is remek darab: nemcsak szép, de nagyon praktikus is. Fel lehet csavarozni bármilyen asztal szélére, illetve pillanatok alatt eltűntethető, ha fontos udvarló toppanna be. Ezenfelül anyagbefogó csipesszel is el van látva, így felszabadul az anyag rögzítése alól a kézimunkázó egyik keze!
Gombostű
A gombostűt egy drótkészítő találta fel a XV. században – addig tüskékkel, arany- és ezüstszögekkel tűzték meg a kelméket. És valószínűleg utána is, hisz előállítása nagyon munkás volt - csak a legelőkelőbb szalonokban bukkanhatott fel. Akkora érték volt, hogy XI. Lajos a lányának egy szelence gombostűt adott nászajándékba, VIII. Henrik pedig egyetlen darabot ajándékozott a később lefejeztetett Boleyn Annának – talán innen ered a babona, hogy szerencsétlenséget hoz az ajándékba kapott tű?
Bajor esztergált tűpárna festett dísztűkkel, 1840 körül
|
Igazgyöngy-fejű
gombostűk
|
A kiállításon nagyon megragadott a gyöngy-végű gombostű. Félre a babonával, ajándéknak is kitűnő, de saját használatra is készítettem belőle: egészen más érzés egy ilyen gombostűvel összetűzött anyagot szabni, ráadásul, ezt biztos nem hagyom elkallódni a lakásban!
Az igazgyöngy-végű gombostűk elkészítéséhez a lehető legvékonyabb gombostűt vedd meg, mert a gyöngyökbe nagyon keskeny lyukat fúrnak. Ajánlom, hogy ha Pesten jársz, járd végig az Üllői úti gyöngyboltokat: ezekben darabra is lehet gyöngyöt kapni, ráadásul ki is próbálhatod, rámennek-e a tűre. Érdemes körülnézni!
Ha beszerezted a gyöngyöt és a tűt, már csak egy pillanatragasztóra lesz szükséged (filléres boltokban nagyon olcsó, és ugyanolyan minőségű és szintén csak egyszer használatos, mint ha drágább helyen vennéd). Pöttyints a tű gombos végéhez egy kis ragasztót, és húzd rá a gyöngyöt.
Szúrd tűpárnába, hogy nyugodtan száradhasson, és jöhet a következő!
A kiállítást az év végéig meghosszabbították. Nagyon érdekes a varrógéptörténeti és a tutyi készítéséről szóló kiállításuk is.
A
Textilmúzeum címe: Budapest, III. Lajos u. 138.
Varróeszközökről és történetükről lesz még szó a továbbiakban!
