Ha csak minimálisan, a városi tájképet nem végleg tönkretéve üzengetünk, akkor egy apró vidám gesztusként tudjuk értékelni a street-artot, de ha nettó tegetésről van szó, melynek semmi más szándéka nincs, minthogy lerántsa a belvárost a peremkerületi senkiföldjék színvonalára, azt mélységesen elítéljük.

Ez ugyebár ilyen egyszerű. Egy buszmegállóban kihelyezett diszkrét matrica, melynek köszönhetően munkába menet kapunk az arcunkba egy poént, azzal semmi gond, az eső lemossa néhány héten belül az arcukról is a vigyort és a megállóból is ragacsot. A jó street-art lehet olyan, mint a napilapok kis színes oldalain a karikatúra. 

Ha csak az a cél, hogy kulccsal a megállók üvegfelületeit összekaristoljuk, azt finoman szólva sem tudjuk ösztönözni, sőt, azt mondanánk a kamaszoknak, hogy fiam, anyád nappalijának ablakát, vagy a tévétek képernyőjét karistold össze. Nyilván a kedves mama, akitől most tarháltál egy ötöst mozira, ugyanúgy nem lesz elragadtatva, ahogy mi sem. 

Viszont vannak olyan street-art gesztusok, melyekre azt mondjuk, hogy  legalább volt bennük egy ötlet, nem csak a felújított ház nettó összefirkálása volt a cél. A stenciles szurikáta Hunvald pro –felirattal a közéleti street-art ritka gesztusa, ugyanis a magyar street-art eddig nem volt Magyarországon gyorsreagálású művészet, ha voltak közéleti gesztusai, akkor azok jórészt általánosabb témákban mozogtak (rasszizmus, a globalizáció kritikája, stb.). Hunvaldnak légkalapácsozó Szurikáta legalább olyan abszurd vízió, mint az erzsébetvárosi ingatlan panamák, ügyes kis gesztus, ahogy a fogyasztói magatartást kifigurázó ősállatos sablonból készített falfestés. 

A bevásárlókosarakkal közlekedő őslények a Sose halunk ki-felirattal kimondottan viccesek – pólókon is simán lehetnének. Kár, hogy egy százéves bérház lábazatán láttuk. Találhatott volna az artiszt egy áramkapcsoló szekrényt, vagy más olyan felületet, mely nem avatkozik bele az épített környezetbe. Igaz, kellően diszkrét, nem használ hatalmas felületet, de a finom lelkű művész lehetett volna annyira érzékeny, hogy rájöjjön: azok, akik veszik a poént, bosszankodnak is egyben, hisz az adott ház is valakinek az építőművészeti gesztusa, és senki sem szereti, ha az alkotását felülírják. 

A bérházak nem közösségi üzenő falak. Kedves tevekény fiatalok! Legyen az is a kreativitás része, hogy megtaláljátok azokat a felületeket, melyeket mindenki lát, de mégsem borzolja fel a lakók kedélyeit. Végezzetek előzetes terepszemlét, stb. A napilapokban is akkor kerülnek be karikatúrák, ha van egy ún. lyuk az adott oldalon. Ezeket a lyukakat kéne megtalálni, és akkor úgy lehetne olvasni a várost, mint egy újságot.