Valami, ami feldob a pesti utcán

Tudni kell, hogy a helyszín közel van a Hunyadi téri piachoz, sok a kisnyugdíjas, akik csirkefarhátot visznek a piaci hentestől a kopott tacskójuknak, aki míg a mami vásárol, addig leráncigálja a horgolt terítőt a porcelán fácánt. Egy kutyust látunk, amint gazdája kínál neki mondjuk szalonnabőrkét, vagy libanyakat. A VI. kerületnek ezen a részén városképileg is igazolhatóan sok a kisnyugdíjas, nyilván a piac miatt. Erre reflektál a street art művész.
Nem tolakodóan, hiszen egy használaton kívüli fémfelületre dolgozott, és nem egy tag-et fújt egy frissen felújított ház homlokzatára, melyben nincs semmi kreativitás, csak cinikus bosszú a város ellen, hanem egy árnyszerű jelenetet festett fel.

Oda nem illő, tarka folk motívumot látunk egy szemetesen. Heroikus geg. Nem hagyni, hogy a ronda tárgyak belepiszkítsanak egy adott tér összhatásába. Olyan ez, mint amikor a szürke, ostromállapotot idéző Szondi utcában a nyolcvanas évek közepén, a földszinti lakásokból romlott, savanyú zacskós tej és naftalin szag ömlött az utcákra, és megpillantottunk egy krétával készült gyerekrajzot a kutyaszaros járdán.
Valami, amitől mosoly szalad végig az arcunkon. Bár nem vagyunk elragadtatva alapvetően az urban-folk izétől, (és a drum und bass-zel kevert mezőségi népzenétől sem), de itt, a kukán ez a tarka vizuális kisülés nagyon is működik.

