Ugrás a menühöz Ugrás a tartalomhoz
2012. február 12. vasárnap
Lídia, Lívia
06:53
17:03
Belépés
ok

Nagyvárosi rezonőr

Valami, ami feldob a pesti utcán

Közismert a rezonőrről, hogy nem barátja a grafittinek, a tegnek különösen nem, de a jó street art, ha nem tolakodó, ha dialogizál a környezetével, ha nem húzza le a pokol feneketlen bugyrába az épített környezetet, azt mondja: jöhet.

Végül is nem egy skanzenben szeretnénk sétálni, hanem olyan helyen, ahol van élet a rock and rollon innen és túl. A VI. kerületben jártunk, érzelmes utazásunk során két vizuális közösségi gesztust dokumentáltunk. Az egyiket egy használaton kívüli üzlet fémredőnyén pillantottuk meg, a másikat szintén fémtárgyon egy kukán. Kezdjük az elsővel, a fémrolón látható képpel! 

Tudni kell, hogy a helyszín közel van a Hunyadi téri piachoz, sok a kisnyugdíjas, akik csirkefarhátot visznek a piaci hentestől a kopott tacskójuknak, aki míg a mami vásárol, addig leráncigálja a horgolt terítőt a porcelán fácánt. Egy kutyust látunk, amint gazdája kínál neki mondjuk szalonnabőrkét, vagy libanyakat. A VI. kerületnek ezen a részén városképileg is igazolhatóan sok a kisnyugdíjas, nyilván a piac miatt. Erre reflektál a street art művész. 

Nem tolakodóan, hiszen egy használaton kívüli fémfelületre dolgozott, és nem egy tag-et fújt egy frissen felújított ház homlokzatára, melyben nincs semmi kreativitás, csak cinikus bosszú a város ellen, hanem egy árnyszerű jelenetet festett fel. 

A másik kis kedvesség talán még ügyesebb, mint a kutyás kép. Népművészeti motívumok egy kukán. Nem a világ töke, láttunk már a nyolcvanas évek közepén is olyan grafikát az ÉS-ben, mely közös nevezőre hozta Miki egeret és a matyó hímzést, de az, hogy színt viszünk olyan tárgyakra, melyektől alapvetően undorodunk, nos, figyelmre méltó gesztus. 

Oda nem illő, tarka folk motívumot látunk egy szemetesen. Heroikus geg. Nem hagyni, hogy a ronda tárgyak belepiszkítsanak egy adott tér összhatásába. Olyan ez, mint amikor a szürke, ostromállapotot idéző Szondi utcában a nyolcvanas évek közepén, a földszinti lakásokból romlott, savanyú zacskós tej és naftalin szag ömlött az utcákra, és megpillantottunk egy krétával készült gyerekrajzot a kutyaszaros járdán. 

Valami, amitől mosoly szalad végig az arcunkon. Bár nem vagyunk elragadtatva alapvetően az urban-folk izétől, (és a drum und bass-zel kevert mezőségi népzenétől sem), de itt, a kukán ez a tarka vizuális kisülés nagyon is működik.
3 hozzászólás

kommentes 2009. szeptember 26. 16:18

jó cikk

szörpike 2009. október 20. 21:10

A graffiti egyszerűen rongálás és sohasem „street art”, bármit is jelent az. A kártékony falfirka pedig nem „dialogizál” semmivel, ha egyáltalán van ilyen szó. Az olyan eufemisztikus megfogalmazás, mint a „vizuális közösségi gesztus” sem segít a dolgon; a rongálás az rongálás. Az olyan leereszkedő általánosítás, hogy a „kisnyugdíjasok csirkefarátat (és nem –ot) visznek haza a kopott tacskójuknak” pedig nem szégyenletes. De milyen is a „kopott tacskó”? „reflektál”? „street art művész”? Jól értem? Utcai művészet művész? Elég lenne csak rongálóként emlegetni és akkor nem jött volna létre ez a sületlenség. Heroikus geg (sic!) lenne magyarul írni, magyar szavakat használni. Nem hagyni, hogy a ronda szavak belepiszkítsanak egy adott tér összhatásába...

skiz 2009. november 9. 23:17

rongálás az amit te ide irogatsz kedves szörpike. streetart igen is van és lesz is hál'istennek egyre több és jobb. igazi művészet,ha nem hiszed,járj utána..

Nyereményjáték

Január 26-tól a mozikban a három Oscar-jelölést nyert SUSZTER, SZABÓ, BAKA, KÉM. Válaszolj a kérdéseinkre, a helyes válaszokat beküldők között 3 db SUSZTER, SZABÓ, BAKA, KÉM című le Carré regényt sorsolunk ki.


Klikk a játékhoz »

A Kultúrpart programajánlója

Illeszd be a saját oldaladra! Katt ide!

Másold ki a fenti kódot, illeszd be az oldalad forrásába, így az olvasóid mindig értesülhetnek a Kultúrpart programajánlatairól.

F u t á r    a j á n l a t