Romokban a Millennium hét csodájának egyike

A 2000 óta Magyar Színháznak nevezett intézmény Szófiában vagy Bukarestben korrekt kis kultúrpalota lenne, Angyalföldön bármelyik gépgyárban több az emberi vonás, mint ebben a betonteknőben, mely finoman szólva sem harmonizál az épített környezettel.
Persze, nem lehet újat építeni a jelenlegi gazdasági helyzetben, sőt még arra sem lenne mód, hogy egy magyar Hundertwasser újragondolja, csak éppen arra jártunk, és nem bírtuk megállni, hogy ne jegyezzük meg: ha ez az Árpád-vonal egyik titkos, a hátországba telepített objektuma, akkor rendben van, egyébként páncélököllel kéne a szomszéd házak ablakaiból szétlőni.

Aki megtalálja a megfelelő ablakokat, a feltartóztathatatlan pusztulás jeleit látja majd. Ehhez persze kellően megalapozzák a hangulatot a betonnal kiegészített terazzók, és a már említett fehérre átfestett falak, korlátok - utóbbaik olyan koszosak, mint egy kollégiumi szoba június végén, miután a kóteros hazavitte a Slayer-poszterét.
Szóval, kinyitottuk az udvarra nyíló ablakokat, és mit láttunk? Nos, az épületdíszeket, melyeket már részben szétvert az eső. Az udvarról csak nehezen folyik el a víz, másrészt az ereszcsatorna is lyukas. Mit lehet erre mondani? A Magyar Iparművészeti Múzeum a világ harmadik ilyen jellegű múzeuma, Európa egyik legszebb épülete, a Millennium hét csodájának egyike. Csak mi, magyarok nem tartjuk semmire.

