A kapuknál jórészt kályhaezüstöt használnak, talán mert a barna kapukon az a legundorítóbb. De vannak, akik jó példával állnak elő, hőlégfúvóval vagy kromofággal lemarják a száz éves festéket, így aztán napfényre kerülnek rejtett motívumok, faragások és a maga meztelen szépségében áll előttünk az a kapu, amit csizmájával berúgott Szamuely Tibor, néhány román katona, a nyilasok, az oroszok, az ÁVO, az ÁVH, szóval, átment rajtuk a történelem. Mostanában faliújságnak használják. Meghitt kuckó a köröndön, 15M. Cserélje ki régi ablakait műanyagra… 

És milyen meglepő: vannak, akik felismerték, hogy a kapu érték. Néhány ezer forint egy hőlégfúvó, néhány nap alatt bárki leszedheti a festéket a bérháza kapujáról. Egy kis ezermester lakó ügyesen meg tudja tisztítani a felületet, ugyanakkor mégis inkább bízzuk szakemberre a munkát! Már vannak vállalkozások, melyek vállalnak bérházkapu restaurálást. Egyesek lakkal (ezt nem ajánljuk), cseresznyepáccal (egy fokkal jobb) és méhviasszal (ez az igazi) kezelik a házuk díszét, a kaput.

Más. A hetedik kerületben jártunk, egy ház falán találtuk ezt a budapesti címert, hiányzik róla a korona. Szép, színes, valószínűleg a harmincas, vagy a negyvenes években került a homlokzatra. Bizonyára az ötvenes években odaszólt a hetedik kerületi tanácstól a VB-tikár az önkormányzat udvarán kezében franciakulccsal álldogáló Józsi bácsinak, hogy ugyan, menjen már ki, verje le azt a címert, de Józsi bácsinak nem volt szíve nekiesni a kőműveskalapáccsal, csak kivéste a Szent Koronát, és máris kihúzta a dolog méregfogát. 

Így, torzóként két korszak mementója is e címer. Nem ártana restaurálni, de előtte el kéne készíteni egy fotódokumentációt, hogy ilyen volt, ilyen lett. Mert korona nélkül is komoly jelentéstartalmakat hordoz, beszél egy korszakról (1948-1989), amikor csak annak a koronának volt érvényessége, amit amit Dózsa György fejére tettek.