Tulajdonképpen munkafilmről van szó, vagy inkább hívhatnám „werk”-nek, ami általában a filmforgatások és színpadi próbák alatt összevágott, magát a munkafolyamatot bemutató 30 perctől akár 130 percesig terjedő felvett anyag. Ebben az esetben egy nagykoncertre való felkészülés lépéseit kísérhetjük szemmel, a színpadon és a kulisszák mögött, a táncosok válogatásától kezdve az utolsó előtti hétig. A koncertsorozat nyáron kezdődött volna, amit - mint tudjuk - sajnos Michael Jackson nem érhetett és élhetett meg.

Azt hiszem, hét-nyolc éves lehettem, amikor elkezdtem Jacksont hallgatni. A szüleimnek jókora bakelitgyűjteménye volt, gyakran nézegettem őket a szépen megtervezett tokok és a hátoldalon lévő fotók miatt. A kedvenc lemezek két csatos, lemeztároló bőrtáskában kaptak helyet, az egyik piros, a másik zöld volt, tisztán emlékszem. Ezekre nagyon kellett vigyázni. A piros táskában találtam rá egy borítóra, ami egy téglafal előtt álló félalakos valakit ábrázolt, világító, fényes fehér zokniban. Rögtön felraktam a bakelitet, amit utána hónapokig le sem vettem onnan, szinte ráolvadt a lejátszóra, karcosra hallgattam. Ez az Off The Wall című album volt, az első szólólemeze, a következő karácsonyra pedig megérkezett a Thriller, aminek a borítóján végre arcot tudtam kapcsolni az addigra már imádott hanghoz.

Utólag be kell ismernem: szerelmes voltam Jackóba, legalábbis minden jel ezt mutatta. A szobám falainak összes szabad felületét poszterek borították, amelyek mindegyikét sokáig ereklyeként őriztem. Nem volt könnyű akkoriban hozzájutni egy-egy új poszterhez, Magyarországon a rendszerváltás előtt még nem volt Bravo magazin vagy Popcorn, középen kivehető, kihajtható nagy sztárfotókkal. Egy barátnőm gyűjtött össze mindent nekem, ő Bécsben élt a szüleivel, de néha hazalátogattak a nagyszülőkhöz, akik szerencsémre az alattunk lévő lakásban laktak.

Egészen gimnáziumig tartott nálam ez a rajongó korszak. Persze bővült a gyűjtemény kazettákkal, újságcikkekkel, beindultak a tévében a zenei csatornák, ahol leadták a klipeket, amiket a külön erre a célra felhasznált videokazettákra fel tudtam venni és addig nézni, amíg össze nem gyűrődött bennük a szalag.

Ma már más szemmel nézem/néztem ezt a nagyszerű embert, a pop királyát. Akárki akármit mond, profi, aki haladt a korral, minden új dalát és videóját csúcsminőségben juttatta el hozzánk. A legjobb zenészekkel dolgozott, a legkiválóbb táncosokat válogatta ki, a filmből pedig kiderül, hogy milyen maximalistán, de szerényen, a minőségnek alárendelve magát próbált. Senki nem énekelt és táncolt úgy, mint ő. Sajnálom, hogy elment, de zenéje, amit oly sokan szeretünk még évtizedekig biztosan, velünk marad.

Nem csodálom, hogy annyi Jackson imitátor indult a Csillag Születiken, ha más nem, ők megőrzik nekünk emlékét, ezért is érdemlik meg, hogy megnézzétek őket a csatolt videómon! :)

Ajánlott olvasmány
Jacko holtában is segít