Ennek legfőbb oka, hogy a parkot nemrég adták át a budapestieknek. Egyáltalán: lehet-e parknak nevezni egy utcába beszorított „talpalatnyi zöldet”? A parkot néhány fa és két bokorcsoport jelenti, illetve néhány pad. Szóval: a kertutca találó megfogalmazás. 

Persze, Újlipótvárosban ez is óriási dolog, közismert, hogy a környéken a Szent István parkot és a Pozsonyi utat leszámítva alig van zöld felületet. Viszont ez a kis park olyan, mintha egy bevásárlóközpont mellé épült volna, vagy egy áruház tetejére. Nincs kapcsolata az ún. épített környezettel, a kultúrtáj részben eklektikus és Bauhuaus zsánerével. Volt itt egy zsákutca, logikus, hogy legyen itt valami zöld, olyan, melyet nem dézsákba raknak ki tavasszal a Főkert munkásai.

A henger alakú modern lámpatesteket azonban inkább egy logisztikai központ parkolója mellé tudnánk elképzelni, mintsem ide. Olyan lámpákban kellett volna gondolkodnia a kertutcát tervező építésznek, mely felesel a Bauhausra.  Ide kétségtelenül nem illettek klasszikus kandeláberek, de ezek a hengerek biztos, hogy nem szerencsés megoldások. 

Nem értjük: ha már ilyen kevés Újlipótvárosban a zöld, akkor miért takarja ki a hasznos terület egyharmadát egy számítógép vezérelte, plázákból is ismert szökőkút? Miért nem lettek ott is virágágyások? Világos, hogy az építészek mániáját a transzparenciát akarták megidézni ezúttal is, de pont egy parknál éppenséggel megfeledkezhettek volna a trendről. 

Kétségtelen, hogy még mindig jobb, mint amikor zöldségesek és dinnyések árulták itt a portékáikat, vagy ledurrant kisteherautók állnák el az utat. Viszont milyen meglepő: a gördeszkások és a break-esek még nem harcolták le, pedig itt vannak ám a közelben, a Jászai Mari téri aluljáróban. A környéken parkoló lakók biztos, hogy minden este melegebb éghajlatra küldik el a park tervezőjét, szóval már csak egy mélygarázst kellene építeni ide, Újlipót új agórája mellé.