Érthetetlen volt, hogy a magyar állami reprezentáció szempontjából kulcsfontosságú banképületből - melynek homlokzatát Sennyei Károly szobrászművész alakította ki, a rózsaablakait pedig Róth Miksa tervezte - miért áll ki egy futurisztikus üvegátjáró. És hogy tetézzük a bajt: ez a bizonyos híd a magyar szecesszió egyik legfontosabb jellegadó épületébe a Magyar Királyi Postatakarékpénztár meseszerű palotájába mart bele. 

Lechner Ödön és Baumgarten Sándor tervei alapján épült meseház hosszú évek óta alá van dúcolva, hullnak róla a méhkas forma majolika díszek, senki nem törődik a házzal, még állagmegóvás szintén sem. 

Reméljük, hamarosan helyreáll az utca szövete, átjárható lesz a Kiss Ernő utca, és begyógyul egy műtéti heg a város több ezer sebéből. 


Ebből a több ezer sebből az egyik sebet bepólyázták, de mögötte üszkösödik az épület. Nem is akármelyik házról van szó, a Hajós utcai Napóleon udvarról, melyet úgy védenek, hogy becsomagolták, mint Christo Yavacheff, a Pont Neuf-öt és Reichstagot. Annyi a különbség, hogy a szecessziós karakterű Hajós utca 25. becsomagolásában nem volt művészi gesztus. Az 1906-ban, Fodor Gyula tervei alapján épült ház híres épület, francia útikönyvek is említik, ugyanis homlokzati falfülkéjében maga Bonaparte szobra áll – ez az egyetlen köztéri szobra Budapesten a franciák hírneves császárának. 

Ismert a történet, mely szerint a Hajós és Zichy utca sarkán állott annak idején a III. Napóleonról elnevezett kávémérés, de amikor a századelőn elkészült a Napóleon udvar nevű luxusbérház, tévedésből Bonapartéról nevezték el, azt hitték, hogy a Café Napóleon is a világhódító császárról kapta nevét. 

Lépcsőházának szecessziós motívumait felújították, érthetetlen, hogy miért nem sikerült pénzt találni a műemléki védelem alatt álló épület rekonstrukciójához. Ez a sajátos csomagolástechnika sem biztos, hogy használ a falaknak és oromdíszeknek, hiszen ha beszivárog valahol az eső, nem tud majd kiszáradni, tovább erodálva így az épületet. Egy ötlet: kérjenek a lakók a francia államtól segítséget. Napóleon diadalívekhez szokott, nem ilyen málló, szomorú sorsú épületekhez.