"Sok vágy, öröm, kedves meglepetés éri az embert az életben; de azzal az áldott izgalommal egy sem ér föl, amit gyermekkorunkban a Jézuska jövetele hozott." Jókai Mór:
A lélekidomár

Minden idők legnépszerűbb karácsonyi dísze a gömb.
Nem csak egyszerű és tökéletes formája és szép színei miatt keressük a szimbólumkutatók szerint. A se eleje, se vége gömbforma a karácsonyfán (ami egy lakásba költöztetett életfa) egyrészt megtestesíti a teljességet és a tökéletességet, másrészt a tudás fájának súlyos almáját helyettesíti.
Ezoterikus értelmezés szerint a valóság képét átalakítva visszatükröző gömb szimbolizálja a bolygókat is. Melegen ajánlják ezért, hogy legalább annyi gömb legyen a karácsonyfán, ahány bolygó van Naprendszerünkben, tehát minimum kilenc (vagyis nyolc, szegény Plútó lefokozása miatt…).

A karácsonyfa gömbdíszei készülhetnek üvegből, műanyagból, fából, habszivacsból, papírból…
Idén megpróbáltam ötvözni a gömböt a másik nagy karácsonyi szimbólummal, a fénnyel, és a kiégett izzókból készítettem rendhagyó díszeket.

Kiégett izzók

Bevallom, sokszor gyönyörködöm a különféle, izgalmas formájú izzókban. A sarki izzóárus család, ha valaki behozza mutatóba a kiégett körtét, az érdekesebbeket kiteszik egy kosárban a kirakatba. Ebből kunyeráltam néhány darabot, hogy karácsonyfadíszt készíthessek belőlük.

Az izzókat háromféleképpen díszítettem – mindhárom jó szórakozás gyerekeknek is, bár akkor a szagtalan, de erős ragasztókat és az üvegfestéket javaslom inkább.

Körömlakkokkal hosszúkás indákat pingáltam az egyikre. Körömlakk helyett természetesen üvegfestéket is használhatsz, én szeretem az előbbit, mert olcsó, és káprázatos színekben árulják. A „körömlakkozásról” itt is olvashatsz.

A másikat selyempapírból kivágott stilizált virágokkal dekoráltam, ragasztólakk segítségével. A ragasztólakktól szép, fényes felületet kapott. Ez a módszer segít a modernebb izzóknál a túl feltűnő belső részt eltakarni. Csomagolópapír helyett használhatunk újságokból, csoki- vagy szaloncukorpapírból kivágott „nosztalgikus” részleteket, vagy más apró képecskéket is.

A harmadik díszhez Technokolra és gyöngyökre lesz szükség. A betechnokolozott részt hempergesd egy gyöngyökbe, vagy egy tányér fölött szórd be velük. Nagyon szép egyszínű gyöngyökkel is, vagy vegyesen többfélével. Ha mintát tervezel a díszre, Technokollal „fesd” rá a minta első elemét, hempergesd meg a gyöngyökben, majd jöhet a következő minta, a következő színű gyöngyökkel. A lepotyogó gyöngyöket egyszerűen ragaszd vissza.

Díszítés után először a szalagból készülő fület ragasztottam a foglalat két oldalára, majd az egész foglalatot bekentem ragasztóval, és körberagasztottam szalaggal, hogy elfedjem.

Tönkrement izzósor

Nehéz volt megválni a régi izzósortól, melyet sokáig használtunk ugyan, de folyamatosan ki-kiégtek benne az izzók. (A soros kapcsolás nyűgét ezeken tanultuk meg fizikaórán - két ünnep között lehetett vadászni a kúp alakú kis égőkre.) Végül menthetetlenül megtört a vezetéke, és újat kellett venni. Az újabb, kínai izzósorok egy idényre vannak tervezve, és csak reménykedni lehet, hogy nem történik semmi baj, mikor bedugjuk azt a semmi kis aljzatot a konnektorba. Aztán következik a gyors kapcsolgatás: hetet kell pittyegni, mire eljutunk abba az állapotba, hogy nem villóznak a fények a fán. Hosszú évek tapasztalata megtanított, hogy a dobozban pihenő izzósorokat jó előre ellenőrizni kell, működnek-e még. Idén is találtam egy rosszat, és jobban megnézegettem az irinyó-pirinyó kis színes üvegtüskéket – nem dobtam ki. Hol is lehetne jobb helye, mint a karácsonyfán, gömbdíszként továbbélve?

Az füzér egyik felét felgombolyítottam, mint egy fonalat. Amikor elértem a megfelelő méretet, ollóval elvágtam a drótot. A gombolyagot addig tekertem körbe aranyszínű díszkötözővel, amíg egészen el nem fedte a fekete vezetéket. Az izzókat hagytam kikandikálni a kötöző alól – így nyertem formabontó karácsonyfadíszt.

A többi apró égőt kb. egy centi hosszúságban ferdén levágtam a vezetékről. (Olyan ollót használj, amit nem sajnálsz – a metszőolló vagy a drótvágó is kiváló persze…) A ferde végükkel könnyedén be lehet bökni őket a kiválasztott alapba: hungarocell- vagy oázis-gömbbe. Ha biztosra akarsz menni, kend be a végüket pillanatragasztóval, aztán szúrd a helyére, így nem fognak kipotyogni.