Az azonban biztos: itt van Budapest egyik legértékesebb Bauhaus skanzenje, melyet úgy tűnik, nem becsül meg a város. Ezúttal a jövő metaforájának tartott Bauhaus házakról írunk, és hogy egyensúlyt teremtsünk az energetikai térben az Országúti Ferences Plébánia templomról is ejtünk néhány szót.

Aki használja a Margit körutat, annak feltűnhetett, hogy az Országúti Ferences Plébánia templomhoz tartozó Mechwart lépcsős épületrészt évek óta összegraffittizik, majd az egyháztestület átfesti azt. A villamosból, autóból jól látható, ugyanakkor, aki firkál részint takarásban is van, tehát „ideális hely” a rongálásra. Természetesen, aki fúj, annak fogalma sincs arról, hogy a fal egy szakrális intézményhez tartozik, illetve ha tudná se igen foglalkozna vele. 

Templomot, vagy egy templomhoz tartozó épületrészt lefújni kiváltképp paraszt dolog, a bűnbocsánat is bonyolultabb procedúra lehet a Mindenhatónál, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a közösség rendszeresen lefesti a graftittiket, és hogy évek óta ádáz harcot vív a falfirkálók ellen. Volt, hogy a templom közvetlen közelében is fújtak, de a katolikus közösség gyors reagálású csapata azonnal rendet tett. 

Le is szoktak a graffittisek erről, viszont a Mechwart lépcsőt még mindig imádják. Íme, most is össze van firkálva az ágostonrendiek által épített, de 1785 óta a ferencesek kezében lévő barokk templom rendházának legkülső fala. Mit lehetne tenni? Valahogy üzenni a graffittiseknek, írni arra a weboldalra, ahol folyton ünneplik magukat, hogy tessék, itt küldjük a templom történetét, nézzétek meg, hogy mit firkáltok össze. Valamilyen párbeszédet kéne kialakítani velük. És ha ez sem segít, hát majd a pokolba jutnak, vagy leesnek valami háztetőről tűzfal firkálása közben – Furor Christhiani jeligére.

Sétáljunk tovább a Margit körúton! Mint az közismert, itt található Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervei alapján 1937-ben épült fantasztikus Bauhaus palota, az egykori Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának bérháza, vagy Kozma Lajos hétemeletes, acélvázas Átrium háza (1936), melynek finoman szólva sem egységes mára a „színkódja”. 

De a legborzasztóbb ami a körúti házakkal történhet: ha bevonják őket egy óriási felületű redőnybe. Nos, a Margit körút tele van redőnyházakkal, Bauhaus épületek és stukkóitól megfosztott bérházak is áldozatul estek a szocializmus e jellegzetes csomagolástechnikájának. 

Most viszont egy jó példát szeretnénk felmutatni, így karácsony közeledtével. Íme, egy Margit körúti épület, melynek a szélein még jól látható a redőny, míg a sarokfronton már a hőszigetelt felületre felhordott, korrekt vakolóanyag és festék mutatja magát. Persze, e ház lakói meg tudták csinálni a tetőre szerelt banki neonhirdetés árából, de hát kedves közös képviselők, bármelyik körúti épület közterületi média szempontból stratégiailag fontos helyen van, szóval, tessék – pestiesen szólva: nyomulni.