Két gondolat egy napra
Cyber wellness
Arra még én is emlékszem, amikor a számítógép, még nem volt jelen a mindennapokban. Valahol visszavágyom abba a korba, abba ahol a tényleges tudás volt az ember egyik mércéje. Abba, ahol nem a mobiltelefon vezérelte a mindennapokat, ahol nem kellett számolni a folyamatos elérhetőség nyűgével, amikor nem voltunk még online minden percben és ahol még nem éreztük a digitális világ okozta kényszerítő erőt. Ahol nem volt ciki, ha nem hallottál mindent a világról, ahol volt mit felfedezni.
Lassan kezdünk beleőrülni a számítógépes világba, mintha nem lenne más formája a kapcsolatteremtésnek. Igen, nagyon jó dolog, de azt veszem észre (magamon is), hogy bizonyos, eddig még jól működő érzékeim tompulnak, mintha belekalkulálnám a megoldásba a számítógépet. Mert az segít, majd kijavít, hozzáigazít a világ mai trendjéhez, mert gyors, informatív, kápráztató és nem utolsó sorban: TÁRS. Nem kell se szem, sem fül, és addig lehet nyújtani az irrealizmust, ameddig csak akarjuk. A mai alkotás folyamatához és a mű létrejöttéhez mindenképpen szükségessé vált.
Most, hogy közel egy hete visszük ezt a blogot, egyre inkább azt veszem észre, hogy a legegyszerűbb mondanivaló is mennyi szélsőséges érzést vált ki az emberekből, és mennyire nehéz szembesülni azzal, amit ha nem egy fehér abroszos asztalra teszünk ki, akkor fel sem tűnik.
Szórakoztató és komor. És a technika, még szépíti is ezt. De ez sokkal durvább! Az, hogy, hogy kerekednek ki a kis történetek, miről szólnak, mi az ami az időbe és helybe, a helyzetbe belefér, mennyi az, amit bevállalunk (vagy adott esetben a szerkesztőség), amit elmondunk magunkról, az nagyon csalóka. Hány arcunk van, minden helyzet mást és mást hoz a felszínre. Bemutathatatlan, mint maga a személyiség. Az ironikus klipekre a véletlen szavakra, mindenki magában adja meg a választ. Igenel, vagy rázza a fejét, hogy ezt neee...
Az itt látható két kimerevített partnerkereső oldal (szex chat) ékes példa arra, hogy mennyire eltávolodunk a realitástól. Mennyire szabad szájúak vagyunk, jópofák, adott esetben mennyire a kedvenc filmek hatása alá kerülhetünk, mintegy az intelligenciánkat, a naprakészségünket, bevetve a kapcsolatteremtésbe.
Az oldal lényegi tartalma, a fehér részben, megvastagított betűvel olvasható. Mivel ezek létező portálok, ezért a technika segítségével eltüntettük a személyiségjogokat sértő részleteket.
Kattints a képre a nagyításhoz!
Barátom, Bádi Háli
8 hozzászólás
Dr Valter 2010. február 4. 13:35
Kedves Tamás!Nagyon tetszett a filmed!Örülök neki, hogy valaki megszólítja ezeket a fantasztikus embereket!Folytatást követelek!!!Undorító, de beszélni kell róla: a Holló a hollónak igenis kivájja...!
Én itt élek Debrecenben, van zenekarom is, nem is olyan szar,de a helyzet keleten változatlan...
Mi is várjuk a nyarat,már látom lelki szemeim előtt a nyári fesztiválokat (mert ugye 2010 a fesztiválok éve!) és annak programjait,hogy ugyan az a 10-15 zenekar haknizza végig!20 év körüli szervező leánykákkal-fiúcskákkal harcolok egy - két 40 perces fellépésért ( a beállás is benne van!), no meg a "SAJNOS CSAK ÚTIKÖLTSÉGET TUDUNK ADNI!" szövegekkel...A zenekart meg fenn kéne tartani:telefon,honlap,demo,próbaterem,meg a kis faszom...Na majd még benézek...Baráti öleléssel: Dr Valter (Menya) drvalterbt@gmail.com www.drvalterbluestarsasaga.hu
Köteles Robi 2010. február 4. 16:12
Szia Tamás, helló Valter! :)
Igazatok van, ez egy komoly és létező probléma, amivel az egész zenész-társadalom küzd!!! Amiről a Fritz Józska beszél, az egyfajta összegzés és tényfeltárás, de segít talán az embereknek felismerni ennek a szakmának a jelenkori nehézségeit. Én még bízom... Egy jobb, egy elfogadhatóbb életben, ahol nem kell a zenészeknek egymással megküzdeni pár ezer forintos éhgázsiért!
Na majd beszélünk!
Robi
fritzjazz 2010. február 4. 21:36
Sziasztok Mindenki! Igazán nem akartam nag dolgokat elindítani, nem is sejtettem, hogy felkerül egy ilyen helyre. Isten áldjon Tamás, hogy van ehhez merszed, mert az ilyen lépésektől indulhat el valami értünk vagy nekünk. Aki ismer vagy ezt hallja-látja, az tudja rólam, hogy elég optimista vagyok mindig, de ha valaki magára ismerne ebből, kérem ne keseredjen el, hanem gondolkozzon el azon, hogy mit szeretne elérni és a megfelelő úton vagy helyen van-e hozzá. Nem az álmainkkal vagy az elvárásainkkal van a probléma, hanem mindig azzal, hogy azt miként szeretnénk megvalósítani. Szívesen beszélgetek erről bárkivel, csak keressetek. Joe
Enyedi Sándor 2010. február 7. 13:31
Kérem szépen! Én a problémát két dologban látom: az egyik, hogy túlkínálat van bandákból a másik, hogy napi szinten (vendéglátó helyek) az tud bulihoz jutni aki a legismertebb számokat játssza!
A fesztiválokról az a véleményem, hogy ugyan egy belterjes társaság és mindig ugyanaz a 30-40 banda viszi végig a nyarat, de azért az elavult rétegzenékkel ne várjuk, hogy bekerülünk nagyobb rock fesztiválokra! Sokan nem haladnak a korral és nem próbálnak kísérletező kedvvel hozzáállni a zenéhez. Most nem a swingre gondolok, hanem inkább a bluesistákra!
AngeL 2010. február 8. 16:03
Kérem tisztelettel ( áhhh, má' nem is kérek semmit... ),én meg a problémát mindig magamban látom. Nem az a baj, hanem az, hogy valszínleg ott is van... :-)))
AngeL 2010. február 8. 20:43
Egyébiránt meg van egy ördögi tervem, dehát az angyalok jók, és hát én szigorúan figyelek egyrészt a vonalaimra, másrészt az imidzsemre, úgyhogy megosztom veletek primitíw, de kreatíw 5-letemet. Tehát: sorra zártak be a diliházak, ez ugyebár tény. Slussz-pássz. Vitának tehát helye nincs. És hát a bolondoxáma nem csökkent, sőt! Mi következik ebből? Egyrészt, hogy ez most nem költői kérdés, másrészt hogy ez egy PROBLÉMA, amit orvosolni kell. Hogy mindenki jól járjon - kivéve a bolondokat, dehát azok meg kit érdekelnek, elég bajuk van a zenÉSZeknek anélkül is -, tehát tetessük magunkat bolondnak, hogy aztán méltányossági alapon kikuncsorogjunk a leendő, azaz majdani, korántsem hajdani ( nem mindegy ugyanis! ) lemezünkre bizonyosfokú, de inkább 100%-os TB-támogatást! Nnnna, miccótok?! Van itt ész! Lényeges viszont, hogy a bolond nem tudja magáról, hogy az, következésképp ha törik, ha szakad, valljátok magatokat normálisnak! Csak közben csináljátok a fesztivált! Hogy hogyan? Hogyhogy hogyan?! Úgy, mint én, itt és most! Pont így! Vágjátok?
:-)
Amúgy fogggalmam sincs, miről szólt ez a cikk ( :oh, boldog tudatlanság! ), de én továbbra is kitűnően érzem itt magam. Joú kis mágyár hungárikum ez is...tudjátok, a sz.r közepén is boldognak lenni...vagy nem lenni.
Ez itt a probléma!
:-)))
AngeL: 10 PONT ( Petőfi után szabadon ) 2010. február 9. 14:16
1. Követelem, hogy hívják vissza a bolondokat az utcáról!
2. Küldjék fel a "bolondokat" a színpadra!
3. Vagy legalább ne küldjék őket kínpadra!
4. Ne bízzanak minket a tihanyi visszhangra!
5. Hagyom a dagadt bukszát másra, csak ne küldjenek fel a padlásra! ( József Attila után szabadon )
6. Megkülönböztető jelzést követelek a szárnyaimra, mert mindenki madárnak néz!
7. Vagy legalább a madarakat jelöljék meg egyértelműen!
8. Fogadják el a diszkriminális művész egyedeket!
9. Hívják vissza Alföldi Zoltánt a Kultúrpartra! A Szabó Tamást pedig ne engedjék elmenni!
10. Amúgy meg: "Kérem a következőt!" ( 80-as évekbeli mese után szabadon. Gyengébbek, fiatalabbak és a régi szép idők kedvéért : Doktor Bubó )
:-)))
Narrátor ( alias AngeL...most ezt a szerepet is én játszom ) 2010. február 9. 14:30
Kííí-gyónak láááb-só, ma-da-raknak fog-sor, páppá-ráppá-ráp-pá...( Angel dudorászva el... ) :-)))
