Gyanúsan közelgett farsang ideje, utánanéztem hát, és találtam egy oldalt, ahol nagyon érdekes, általam nem ismert emléknapokat is jegyeznek: kiderült végre, hogy idén február 17-ére esik hamvazószerda, a húsvéti böjt hagyományos kezdete (ami a Virágvasárnapot (Húsvét előtti vasárnap) megelőző 40. nap) - vagyis jövő hét végén jön el az ideje a fékevesztett mulatozásnak.

Úgyhogy bár friss, ropogós (mondhatni még meleg) az újjá-vasalt szatyrokról az írásom, félreteszem jövő hétre, most legyen inkább egy kis közös farsangunk.



A Farsang farka furcsa elnevezés, de nem véletlen: a római Szaturnáliák – a meghaló és feltámadó természet féktelen ünnepének idején a férfiak a termékenységet éltető hatalmas falloszokat csatoltak magukra.
Farsang a télbúcsúztatás és a tavaszvárás varázsos időszaka: benne van a temetés, az újjászületés, a felnőtté válás, a káosz és a rend harca, az ártó természeti erők félrevezetésének sok-sok mozzanata.

Farsangkor kis időre megszűnnek a szabályok, sajátos testi-lelki transzformáción esnek át az álarcba, maskarába bújt ünneplők.




Magyarországon markánsan kettévált a gazdagabb rétegek olaszos karneváli mintát követő ünneplése és a falusi, néphagyományokat őrző farsangi események sorozata.

Szerencsére a néphagyományokat néhány helyen ma is őrzik vagy pedig megpróbálják feléleszteni. A szokásos óvodás-iskolás-kultúrházas zártkörű farsangi bálok mellett egyre több helyen rendeznek utcabált a nagyobb közösségek megmozgatására.
Az ősi hiedelem alapján a tél derekán a természet jó erőit a gonoszakkal szemben segítő, tavasz-siettető hangoskodás és féktelen tivornya szokásából maradt álarcos maskarás felvonulás célja is egyfajta átrendeződés és újjászületés, közösségépítés.

A farsangi maszkos alakoskodásból alakult ki a népi színjátszás nálunk. A felvonuló alakok egyre inkább tipikussá váltak: különböző foglalkozásokat, tulajdonságokat személyesítettek meg, és a felvonulást megszakító dramatikus játékok is egyre megkoreografáltabbak lettek.
Volt köztük beöltözött cigány, betyár, koldus, vándorárus, katona, ördög, boszorkány, menyasszony, vőlegény, bíró – mindenki a szerepére jellemző öltözéket viselte, és örömmel cseréltek nemet a szerep kedvéért.
Ételeket személyesített meg az örökké harcban álló Cibere vajda (a böjti levesről kapta méltó nevét) és Konc király (a húsos oldal).
A játékokban gyakran megjelentek állatfigurák is: kecske, ló, medve.

A teve nem tartozik a hagyományosan felvonuló állatok közé, mégis szeretném itt bemutatni kedvenc farsangi tevémet – szegényt tavaly helyhiány és porosodás miatt kénytelenek voltunk felszámolni, de a feje még ma is trófeaként díszíti a szobám falát. (Bárcsak minden trófea használt papírból volna!)

Sokáig izgatott, hogyan készítik a lovas vásári mutatványosok a jelmezüket, olyan hihetetlenül jól tudják imitálni a lovon ülést.
Egy régi farsang idején, mikor egy ideje kerülgettük a karácsonyról maradt nagyméretű dobozokat, elhatároztam, hogy megcsinálom a magam változatát. Kitaláltuk, hogy a lányom tevegelő arab hercegnő lesz a bálon - a leomló fátylak sokasága reméltük, hogy elfedi a teve hiányosságait – és nekiláttunk a gyerekekkel a megvalósításnak.
Egy nagyobb és két kisebb dobozból készült a teve teste - ezeket összeragasztottuk, középre került a nagy. Ennek az alját levágtuk, aztán a tetejéből akkora kört kanyarítottunk, hogy kényelmesen bele lehessen férni. A doboz levágott részéből építettük meg a teve nyakát, és jó erősen az elöl lévő doboz elejére ragasztottuk. Újságpapírból gyúrtuk meg a teve két púpját és a tomporát, és a két kisebb doboz tetejére, illetve a hátsónak a hátára (vagyis a helyükre) erősítettük őket. Újságpapírgombócból készült a fej és az orrész, meg a két gülü szem - ezeket is összeragasztottuk. A púpra, a fenékre és a fejre „rápapírmasséztunk” néhány réteg tapétaragasztóba áztatott papírcsíkot – ez megerősítette és simává tette a felületet. Két összesodort papírcsíkból képeztük ki a teve száját. Amikor a fej megszáradt, füleket kapott, és a nyakra illesztettük, majd akrilfestékkel lefestettük a tevét.
Sokáig tanulmányoztam, mitől teve a teve a nyilvánvaló alkatrészein kívül: a hosszú szempilla volt a titok nyitja, úgyhogy fonalból ragasztottunk csábos szempillákat. Végül feldíszítettük aranyszalagra ragasztott pomponokkal, csengettyűkkel, gyöngyökkel és bojtokkal. Egy régi farsangból maradt, fonalból gyártott Zeusz-szakáll lett a sörénye. Két, méretre vágott gurtnit erősítettünk a tevére, ennek segítségével függött Réka vállán a „sivatag hajója”. Az illúzió kedvéért kitömtünk egy harisnyát és cipőt húztunk rá. Ez a teve két oldalán lógott le, elfátyolozott kislányom természetes folytatásaként, aki viszont okker harisnyát viselt a teve természetes lábait megszemélyesítve.
Sajnos képet lányom heves tiltakozása miatt nem mutathatok a tevegelő arab hercegnőről, de szívesen fogadom, ha megcsinálod és elküldöd nekem!

A kifestett, felcicomázott teve.	A teve alulnézetből: nem szép, de látszik a "szerkezete".