Milliárdokat költöttek rá, tényleg óriási lehetőségről van szó, de a látványterveket elnézve a végeredmény lesújtó. Leköveznek a belvároson áthaladó útból 2,7 kilométert, ebben nincs olyan nagy poén. Amivel cizellálni lehet a dolgot, az nem más, mint az utcabútor. 



Padok, kandeláberek, korlátok. Kétségtelen, hogy az útszakasznak nem egységes az építészeti arculata, állnak itt hatvanas években épült házak, bauhuas épületek, és múltszázadfordulós ingatlanok. Ugyanakkor létezik közös többszörös - biztosra vehető, hogy a múltszázadforduló idején épült házaknak a legerősebb a reprezentációja. Akkor pedig nincs mese, az épített örökséghez kellett volna idomulnia az utcabútoroknak is. 

De nem, a Főutca projekt megerőszakolja, mélységesen megalázza Budapest múltját, hagyományát, díszítőművészetét. Mert igen is azokkal az épületekkel kellett volna dialogizálniuk a lámpáknak, a padoknak, melyek az adott környezet jellegadó elemei. Akkor meg mi értelme volt a Bazilika környéki utcákban klasszikus kandelábereket felszerelni? Hogy majd keresztezzék a modern utcabútorokat? 



Hol itt a következetesség? Az egységes hangulatú történelmi belvárost tette tönkre 5,5 milliárd forintba kerülő projekt. Ezúttal nem 3 cm-es, hanem 10 centi vastag köveket raktak le, okulva a korábbi felújítások kudarcaiból. Nos, lehetett volna okulni még, ha megkérdezik a műemlékvédelmiseket, de nem, egy építész lobbi meggyőzte a döntéshozókat, hogy a történelmi belvárosból csináljanak egy high-tech plázateraszt. 

Csak gratulálni tudunk. Rogán szerint a dizájn a történelmit és a modernt ötvözi, fiatalos elemekkel. Nos, a történelmihez semmi köze, vagy ha azt gondolja, hogy mégis, akkor szívesen küldünk neki néhány régi képeslapot a történelmi belvárosról.