Dublinban belecsöppentünk a tradicionális ír népzenei fesztiválba – természetesen a pub nevű kulturális intézmények voltak a fesztivál helyszínei, és estéről estére embertömegek jóféle Guinness sör társaságában hallgathatták a fantasztikus előadókat. (Be is szereztem fillérekért egy ír hatlyukú csodafurulyát – elég megfújni, és máris a pubok hangulata vesz körül.)
Nemcsak a zene miatt gondoltam sokat Kovács Gáborjánra, a tradicionális ír zenét játszó Bran együttes oszlopos tagjára, hanem azért is, mert a zsebemben lapult az általa írt útikönyv, melyből sok egyéb információ mellett fény derült az ír-magyar „rokonlélek” néhány konkrét részletére is.
Március 15. közeledtével nem árt tudni, hogy Petőfi Sándor 1848 januárjában fordította le a hazafias, népi ihletésű költészetet Írországban meghonosító Thomas Moore Forget not the Field (Ne feledd a tért) c. versét, mely több motívumában is a Nemzeti dalra hajaz. Érdemes elolvasni!
A The Resurrection of Hungary (Magyarország feltámadása) című könyvecske pedig az angolellenes ír függetlenségi mozgalom fontos alapműve. 1904-ben Arthur Griffith, a később Sinn Féin néven elhíresült szervezet vezére adta ki ezen a címen Írország függetlenségéről szóló terveit, mely az 1867-es kiegyezés utáni osztrák-magyar kapcsolatot állította példaképül az írek elé.
A két nép két fontos nemzeti ünnepe is igen közel esik egymáshoz: az írek március 17-én ünneplik szerte a világban Szt. Patrick napját.

Ki volt Patrick?

Írország szent patrónusa és apostola a 4-5 században élt. Gyerekkorában ír harcosok rabszolgának hurcolták el Britanniából, ahonnan hat év múlva, 20 éves kora körül sikerült hazaszöknie. „Ír hangok hívó szavára” keresztény térítőként tért vissza az Ír-szigetre, és szent feladatának tartotta az írek megtérítését, valamint a kígyók elüldözését a szigetről. Megalapította az ír egyházat: mind a katolikusok, mind a protestánsok őt tarják legfőbb szentjüknek.
Amikor az Iparművészeti Múzeum kapujában ráleltem egy négylevelű lóherére, eszméltem rá arra, hogy Írország szimbóluma valójában a (közönséges) háromlevelű lóhere. Ezt is Patricknak köszönhetik, aki a három levelecskén keresztül magyarázta el követőinek a szentháromság lényegét.
A világban szanaszét szóródott ír közösségek Szt. Patrick napján felvonulásokat és utcabálokat rendeznek, mindenki zöldbe öltözik, és egész nap tart a dínomdánom. A jókora ír származású lakossággal bíró Egyesült Államok nagyvárosaiban ilyenkor zöld sört csapolnak az ünnep tiszteletére.
(A legnagyobb tömegeket vonzó felvonulást New Yorkban tartják Szt. Patrick napján.)
Ezen a napon tradicionális ír ételeket készítenek még azok a háziasszonyok is, akiknek máskor nincs idejük főzni.
Az ír szódás kenyér elengedhetetlen része a Szt. Patrick napi lakomának. Nagyon szimpatikus tulajdonsága, hogy a liszteszacskó kibontásától kezdve háromnegyed órán belül fenséges illattal gőzölög az asztalon – akinek ennél tovább tart a megsütése, valamit végérvényesen elrontott a receptben.



Az ír szódás kenyérben az a jó, hogy nem kell bele élesztő, vagyis fogyaszthatják azok is, akiknek valamilyen oknál fogva kerülni kell az élesztős ételeket. A térfogatnövelő szer a szódabikarbóna, amiből a savanyított tejtermékkel (lehet aludttej, joghurt, író, kefir…) reakcióba lépve CO2 szabadul fel. Ahogy találkoznak, létrejön ez a reakció: ezért van az, hogy nem szabad gyúrni a tésztát, csak gyorsan (max. fél perc alatt) összekeverni – minél gyorsabb, annál jobb!
Ha csak tej van otthon, segíthetsz magadon egy kanálka ecettel vagy citromlével.


Ide jegyzem azt a receptet, amit hazaérkezésemkor sütöttem a családnak, és egyben arra kérlek, módosítsd ezt a régit, nem kell bele borkősav!
Teljes kiőrlésű lisztből készítettem, de működik finomliszttel is természetesen!

Ír szódás kenyér

Hozzávalók egy kisebb cipóhoz (4 ember reggelijéhez):
2 csésze teljes kiőrlésű vagy Graham liszt
1 kávéskanál só
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
(lehet hozzá keverni zabpelyhet és magvakat is)
kb. 1 csésze joghurt vagy író
Elkészítés:

Gyújtsd be a sütőt 190 C-ra. Tegyél sütőpapírt egy kerek tortaforma aljára. Keverd össze egy tálban a száraz hozzávalókat. Fokozatosan öntsd hozzá a savanyított tejet, közben gyúrogasd, hogy összeálljon. Fél perc! A tészta puha legyen, de álljon össze. Halmozz a sütőpapírra egy dombot belőle és késsel mélyen rajzolj rá egy keresztet. Ennek nem vallási, hanem praktikus okai vannak: jobban átsül a kenyérke, és könnyebb négy cikkre szedni, ahogy az írek fogyasztják. Told be a sütőbe, és süsd 30-40 percig. Akkor jó, ha a fenekét megütögetve kongó hangot ad.



Ahogy az írek Amerikába értek, a tradicionális receptek is kicsit megváltoztak: a szódás kenyér édes lett, és mazsola, meg más gyümölcsök kerültek bele.
Kipróbáltam az almás változatot: nagyon finom és gyors sütemény kerekedett belőle.

Ír almás „kenyér”

Hozzávalók:
• 4 csésze finomliszt
• 4 teáskanál cukor
• csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 200-300 ml joghurt, író vagy kefir
• 1 nagykanál olvasztott vaj
• reszelt narancshéj v. citromhéj (nem elengedhetetlen!)
• cukorral, fahéjjal, narancshéjjal párolt, szeletelt alma (kb. 5 db…)


Elkészítés:

Hámozd meg, szeleteld fel az almát, és egy kis vizet vagy bort aláöntve fedő alatt párold 5 percig egy kis cukorral, fűszerekkel. Amíg párolódik, gyújtsd be a sütőt 190 C-ra, és kenj ki egy piteformát. Olvaszd meg a vajat. Készíts minden alapanyagot a kezed ügyébe, mert ez a sütemény is gyors összeállítást kíván. A szárazanyagokat alaposan keverd össze egy tálban, add hozzá az olvasztott vajat és a joghurtot (ezt fokozatosan, mert nem tudni előre, mennyire lesz szükség). Villával gyorsan keverd el a tésztát, felezd meg a mennyiséget, és lisztes kézzel szétnyomkodva béleld ki a tepsit. Halmozd rá az almát, lapítsd szét vagy nyújtsd ki a teteje-tésztát, helyezd rá, és nyomkodd le a széleit.
Az előmelegített sütőben fél órát süsd, és gondolj közben kicsit a vidám írekre.