„Melyik legény kapja a legszebb tojást? Ennek a virágtalan is jó lesz. Amazt pedig csak egyszerűen mézespálinkával fogják megkínálni a szülők. Aki a színes tojást kapja, az lesz az igazi.”
Mikszáth Kálmán: A húsvét falun
A tojás ugyebár „ab ovo” a termékenységet szimbolizálja, a szapora nyúl úgyszintén. Valahol az idők homályába veszve ők ketten kibogozhatatlanul egymásba gabalyodtak.
Az angolszász Ostara istennő a tavasz, a termékenység és az újjászületés ősi istennője tojásokkal és nyulakkal vette körül magát – nevét őrzi az ünnep német és angol neve.
(Valószínű, hogy a "húsvéti nyúl" német eredetű, és az első ehető húsvéti nyuszisüti is Németországból származik.)
Ostara állítólag egyszer fergeteges jókedvében az őt körülvevő állatok közül a császármadarat nyúllá változtatta, innen ered a nyúl aki tojást tojik. Másik elgondolás nyelvi alapokra helyezi ezt az érdekes metamorfózist: a „Haselhuhn”, a császármadár neve rövidült volna „Hase”-vé, vagyis nyúllá – olyan ez, mintha nálunk az ökör tojná az ökörszem tojását. Vannak rátóti csikótojásra emlékeztető, réten tojást szedő lányoktól megriadva elszaladó, tojást hátrahagyó nyulakról szóló történetek is.

Újra festünk

A festett tojás a húsvéti ünnepkör egyik hagyományos jelképe. Ha természetes anyagokkal (hagymahéjjal, kávéval, céklalével, bodzalével, kurkumával, lila káposztával) vagy ételfestékkel festjük a főtt tojást, ünnep után feltörhetjük és egy jó kiadós rakott krumplit készíthetünk az asztal díszéből.
Tavaly nem voltam elégedett a természetes anyagokkal festett tojások színének intenzitásával, ezért idén muszáj volt újból próbálkoznom – sikerrel!
Nemcsak az alapszínt, hanem a díszesre pingálást is a természetre bíztam: szép formájú leveleket tapasztottam a tojásra. Izgatottan vártam a festőidő leteltét, hogy az ormótlan, többrétegű csomagolásból, mely a festés végére egy igencsak kétes tisztaságú, ázott zoknira emlékeztetett leginkább, elővarázsoljam a kész hímes tojást. Magam is meglepődtem az eredményen!

Íme a módszer, amivel sikerül!

A módszer lényege, hogy szorosan be kell bugyolálni a tojást a kiválasztott festő növényrésszel. Így gazdaságosan járunk el, és megkíméljük magunkat a rengeteg hagyma könnyfakasztó megpucolásától, ráadásul „ott hat, ahol kell”. Másik fontos lépés egy löttyintésnyi ecet a festővízbe: ez hívja elő a színeket.
Szükség lesz még kihűlt főtt tojásra, szép formájú levelekre, feláldozható harisnyára vagy zoknira, befőttes gumira, és akkora edényre, melyben kényelmesen elférnek az azonos színűnek szánt, bebugyolált tojások.


Milyen levelet használj?

Talán az egyetlen megkötés a méret: legyen akkora, hogy elférjen a tojáson, a többit rád bízom. Használhatsz: petrezselymet, zellerlevelet, sárgarépa zöldjét, vagy akár lóherét, pitypanglevelet is. Találtam friss epret a piacon, és a fürtös paradicsom levelét is kipróbáltam: mindkettő telitalálatnak bizonyult!

Mi legyen a festőanyag?

Vöröshagyma héja élénk narancssárga színt ad, a lilahagyma mélyvöröset. Megmosott, vékonyra hámozott céklahéjtól barnásvörös lesz a tojás, a lilakáposzta levelétől pedig szép szürkéskék. Spenótlevéllel állítólag zöldet festhetünk, de ezt nem sikerült kipróbálnom…

Hogyan készül?

A vizes tojásra jól tapadnak a levelek – igazgasd el őket a főtt tojáson kedvedre, és burkold be szorosan vörös- vagy lilahagyma héjával, céklahéjjal, spenótlevéllel, lila káposztával – kísérletezz bátran!
Ha szükséges, tekerd körbe fehér cérnával a kis csomagot, és tedd egy kidobásra ítélt nejlonharisnyába vagy zokniba. Gumizd be a végét.
Rakd egy megfelelő méretű lábosba, és önts rá annyi vizet, hogy ellepje. Egy kevés ecetet löttyints hozzá, ez segít a színek kioldásában!
Mérsékelt lángon tedd fel főni.
Húsz perc–fél óra elteltével vedd le a tűzről, és várd meg, míg kihűl.
Most jön a meglepetés, amikor kiderül, mit sikerült alkotni a természettel együttműködve!
Bontsd ki a bugyorból az egyedi, márványosra színezett húsvéti tojásokat!