Az Anyák napja (csupa kis betűvel kéne írni, de engedtessék meg nekem…) megünneplésének ideje az ünnep többféle gyökere miatt valójában nem esik egy és ugyanazon napra a világ legtöbb országában, de valószínűleg május második vasárnapja győz az Anyák napják versenyében.
Ha érdekel, ezen a helyen magyarul, itt angolul tájékozódhatsz a különböző helyek különböző anyák napi szokásairól.
„Egy nyomtatott üdvözlőlap semmi mást nem fejez ki, mint hogy lusta vagy írni annak a nőnek, aki a világon a legtöbbet tette érted. És a bonbon…! Adsz egy dobozzal édesanyádnak – és te magad falod be a java részét. Szép kis érzelmek, mondhatom…”
Anna JarvisA nemzetközivé váló ünnep „szülőanyja” - az az amerikai hölgy, aki fél életét szentelte annak, hogy ezt az emléknapot elterjessze hazájában és a nagyvilágban -, mikor rájött, hogy áldozatos tevékenységének eredménye az édesanyákra való tiszteletteljes emlékezés és köszöntés helyett a virág- édesség- és képeslap-kereskedők hasznának növelése lett, élete további részében mindent megtett, hogy küzdjön az ünnep elüzletiesedése ellen. És szerette volna, ha a nevét senki nem hozza kapcsolatba az Anyák napjával.
(A neve: Anna Jarvis, május elsején lenne 136 éves.)
Mindenki, aki szeretné az édesanyját, nagymamáját megajándékozni, gondoljon erre!


Valóban nehéz eldönteni, hogy az ilyen központilag kihirdetett magánjellegű ünnepekkel mit kezdjen az ember. Mindenesetre fokozottan ügyeljünk arra, hogy ne késsünk el az anyák napi műsorról!

És anyaként elárulhatom, hogy ha ajándékozásra kerül a sor, a kézzel készült ajándéknál semminek sem örülök jobban! És a virágnak is örülök, csak üljön cserépben, és viruljon nekem sokáig!





Most, hogy beköszöntött a kikelet, és legszívesebben a virágos réten tölteném a napjaimat, gondterhelten kerestem a lakásban a pontokat, ahova növényt lehetne telepíteni. Az ablak előtti értékes helyek mindenhol foglaltak, a polcokon könyvek laknak, amik nem örülnének a vizes szomszédnak, az asztalon a számítógép még kevésbé…

Már majdnem feladtam a keresést, amikor a „Hulladékból termék” vándorkiállításra készülve – melyen mostantól lesz egy kis Édes Otthon rész is, szarvasiak, nálatok jár épp a kiállítás! – "leporoltam" a konyhai konzervdoboz-tárolókat.
Nem is lehetne ennél alkalmasabb virágtartót találni!
A hagyományos kaspókkal szemben nagy előnye egyrészt, hogy lyukat lehet ütni vagy fúrni rá, melynek segítségével fel lehet akasztani egy szögre vagy kampóra a polc oldalán, vagy szabad falfelületen, de ablakrácsra is rögzíthetjük egy S horoggal. Másik előnye, hogy mi magunk díszíthetjük. Harmadik pedig, hogy ingyen van, csak ragasztót és ecsetet kell a megvalósításához beszerezni.

Nálam a könyvespolc oldalfalára került a három kis virágtartó, itt fényt is kapnak, még sincsenek útban - öröm nézni őket!

A konzervdoboz „felvirágoztatásához” azt a szép csomagolópapírt használtam fel, amibe a kedves virágbolti eladó (férfi!) csomagolta a cserepes növényt, amit vettem. Tökéletes, mert nem ismétlődnek rajta a virágmotívumok, és ezért mindhárom virágtartóm más és más lett, mégis egységesek.
Először lyukat fúrtam a dobozba, a papírt méretre vágtam, és dekupázsragasztóval a szokásos módon a hengerre ragasztottam.



Gyerekek a ceruzarajzaikból vághatnak-ragaszthatnak részleteket a konzervdobozra – nem boszorkányság az elkészítése, és a legszebb ajándék lesz anyunak!

Ecset segítségével kend be a konzervdobozt a ragasztóval egy akkora részen, amekkora képet szeretnél rádolgozni.	Helyezd rá a kivágott rajzrészletet, és jól simítsd el. (A filccel színezett rajz sajnos elfolyhat a vízalapú ragasztótól...)	Kend be ragasztóval a képet is - ne aggódj, ha átmenetileg nem látszik semmi, mire megszárad a ragasztó, átlátszó, fényes bevonatot ad.