Az az ablakkeret...!

Amíg méregettem az új virágláda helyét az ablakban, észrevettem, hogy a két-három éves festés a tűző naptól és a beverő esőtől bizony alaposan felpattogzott. Vagyis elnapoltam a virágkihelyezést, és gyerekeim nagy riadalmára ismét csúnya ruhát öltöttem, és elkezdtem az ámokfutást egy spatulával a kezemben.
Angolul a festést, mázolást, tapétázást a decorate (’dekorálás, díszítés’) szóval illetik, és ha éppen változtatni szeretnének a helyiségek színein, ugyanúgy bátran nekifutnak házilag ezeknek a műveleteknek, mintha néhány bútort kéne odébb tolni.Nem a rongyos gönc rémítette meg őket, hanem a spatula mint szimbolikus eszköz: feltolultak az emlékek, amikor napokon át térdig porban voltak kénytelenek kerülgetni az összetolt bútorokat és minduntalan azt hallották, hogy „ne érj hozzá, mert festékes leszel!”.


Az ablakok, ajtók, festett bútorok házi felújítása leginkább idő és bátorság kérdése – ha ezzel a kettővel rendelkezel, és végignézve a leharcolt kereteken, bútorokon, úgy érzed, hogy ennél rosszabb már nem lehet, csak biztatni tudlak, hogy vágj bele!

Mikor mázoljunk?

Most…

Kültéri felületeknél fontos, hogy
• ne legyen rekkenő hőség, tűző nap, mert a túl hamar száradó festéknek nincs ideje szépen elterülni a felületen
• ne fújja a szél a port a friss mázolásba
• ne áztassa el az eső a teljes száradás előtt a festéket

Mire lesz szükség?

Nem-baj-ha-festékes-lesz ruhára, több adag gumikesztyűre, (festőmaszkra és védőszemüvegre), újságpapírra, papír ragasztószalagra (festőszalag), csiszolópapírra, valamilyen glettelő anyagra, spatulára vagy ha nincs, széles pengéjű késre, szőrét-nem hullató ecsetre, olajfestékre, hígítóra (ha oldószeres festéket használsz), rongyra…

Az első festés előtt melegen ajánlom, hogy beszerzés céljából a helyi háztartási boltba indulj, ne a megahelyekre. Tapasztalataim szerint ezekben a kis boltokban minden egy helyen beszerezhető, kedvesek, türelmesek és tapasztaltak az eladók, nyugodtan lehet tőlük szaktanácsot kérni, boldogan ellátnak ötletekkel és jó tanácsokkal, nem sóznak rád bóvlit, mert számítanak rá, hogy visszajáró vevő leszel.
Faggasd ki őket például arról, hogy melyik glettelőanyagot érdemes használni. Sokféle tapasz, olajos kence, folyékony fa és egyéb nevekkel ellátott tömítőanyag kapható: neked olyan kell, ami jól tapad, vastag rétegben is használható, gyorsan szárad, és könnyen csiszolható és festhető.  (Legutóbb egy vízalapú glettelőt vettem: nagyon könnyű kezelni, de ha megszárad, porózusabb, mint a be nem kent környezet, és a festék egy rétegben biztos, hogy foltos lesz rajta.)

Ecsetvásárlás előtt próbáld ki az ecsetet, nem hullik-e a szőre – ne is vegyél meg olyat, amit nem lehet megvizsgálni. Sajnos a szőrhullás és az ár sokszor nincs arányban egymással, nézz jól körül.
A csiszolópapír számozása a durvától megy a finom felé: 100 - 150-esre, vagyis finomra lesz leginkább szükséged. Lehetőleg vászonalapút vegyél, az sokkal jobban bírja a strapát. Jó szolgálatot tehet a rezgőcsiszoló, de csak minőségit érdemes venni, ami nem olcsó. Érdemes porszívóra csatlakoztathatót beszerezni, de tudjál róla, hogy a porszívó szűrője nem feltétlenül birkózik meg az apró szemcséjű porral, és tönkremehet a géped. Én a régit szoktam felhozni a pincéből, aminek már nagy baja nem lehet. Sokak ízületei nem bírják a huzamos rezegtetést, és utólag átkozzák azt a kis kényelmet, amit a rezgőcsiszoló használata jelentett.
Amikor a miénk felmondta a szolgálatot, mert nem árulom el, ki, túl erősen nyomta a felületre a gépet, vettem egy egyszerű szerkezetet: egy jól kézre eső, szivaccsal borított műanyag téglát, amire rá lehet csatolni a csiszolópapírt, és áram és rezgés nélkül is olyan hatékonyan lehet haladni, mint a géppel.
A festék kiválasztásakor is kérd ki az eladó tanácsát. Legnagyobb dilemma, hogy a hagyományos, oldószeres „büdös” legyen, vagy pedig az egészségesebb, vizes bázisú, ami nem feltétlenül ad olyan erős réteget, mint a régi, jól bevált…

Előkészületek

Pakolj el a környékről, csavard fel a szőnyeget, mert por lesz.
Ha leterítesz jó nagy reklámújságokat, megkíméled magad a takarítás nagy részétől.
Húzzál gumikesztyűt, és ha érzékeny vagy a porra, nem árt pormaszkot és védőszemüveget is felvenni. Spatulával vagy csiszolópapírral távolítsd el a régi festéknek azt a részét, ami feltétlenül távozni akar: nem kell túlzásba esni és puszta kézzel lecsupaszítani a felületet (a profik ezt hőlégfújóval vagy erős vegyszerrel tennék, mi nem vagyunk azok).
Portalanítsd a felületet – én egy alig nedves ronggyal szoktam áttörölni.

A hézagokba, lyukakba, festékhiányokba kenjél glettelőanyagot a spatula segítségével, és szépen simítsd el, hogy ne kelljen sokat csiszolni száradás után. Ne törekedj tökélyre: egyrészt mindig kell kicsit csiszolni, másrészt mindig van egy pont, ahonnan már csak rontani lehet.
Mikor megszáradt, csiszold át szép simára, és portalanítsd a környéket.
Rossz hír: első körben szinte biztos, hogy kátyús marad a felület.
Jó hír: újra kikenve, megszárítva, lecsiszolva általában tökéletes lesz!
Ismét portalaníts.

Az előkészületek utolsó lépéseként papír ragasztószalaggal ragaszd körbe a festendő felületet, ha mással is érintkezik (pl. az ajtófélfát).
Nagyon megéri a fáradságot, nem kell kínosan ügyelned rá, hol megy ki a festés.

Festés

A festés akkor lesz szép egyenletes, ha jó puha ecsettel viszonylag kevés anyagot hordunk fel – magyarán kicsit szárazon kell festeni, és inkább többször mártogatni az ecsetet a festékbe.
Igyekezz a fa szálirányát követve le-fel (jobbra-balra) ecsetvonásokkal haladni.
Ha lecsöppenne a festék, hígítós ronggyal vagy papírzsebkendővel töröld fel, mielőtt odaszárad.

A festés is ritkán tökéletes az első réteg után, a következő réteg viszont csodákat művel, eltünteti az egyenetlenségeket és egyéb hibákat!
Míg megszárad az egyik réteg, tartsd az ecsetet a festékben, és jól fóliázd őket körbe.



Ha megszáradt a festés, bontsd le a ragasztócsíkokat, dőlj hátra és ámulj, milyen szépet alkottál! (Most már jöhet a virágládák kihelyezése és a körömpolírozás...)