A III. (Nagy) Kázmér által alapított zsidó város megőrizte macskaköves utcáit, barátságos és bensőséges, háború előtti hangulatát, s a bombázások ellenére sikerült korhűen restaurálni az épületeket és visszafordítani az időt.


A negyed fő utcája és egyben központja a Szeroka ulica. Itt található az egyetlen működő ortodox zsinagóga a városban, de sorolhatnám a másik hat – műemlékként és múzeumként funkcionáló mór, gótikus, eklektikus és reneszánsz társát is. A széles utca mindkét oldalán éttermek sorakoznak, egymás hegyén-hátán; a kóser konyhától kezdve az indiai ízeken át van itt minden. A választásom természetesen az igazi, szaftos, lengyel házi kosztra esett.

Az egyik sarkon találtam meg ebédlőhelyemet, ami négy, valaha létező kis üzlethelyiségből kialakított, hangulatos, igen jó konyhával rendelkező kis étterem. A „Once Upon a Time” nevet viselő kocsma, egy vegyesbolt, egy szabóság, egy asztalos műhely és egy élelmiszerbolt egykori helyszíne. Kívülről a régi, cégéres táblák díszítik. Minden részlegnél az adott foglalkozás kellékei közt szemlélődhetünk. Az asztalos műhelyben találunk fa hintalovat, fűrészt, az asztalunk pedig egy régi barkács-asztal lehet, satuval. Én egy Singer varrógép mellett foglaltam helyet, fogasok és tükrök alatt, egy menyasszonyi ruha társaságában.

Hagymalevest ettem, majd csirkemájat sült krumplival (igazi diétás koszt), a hangulatról pedig Chopin gondoskodott – kárpótolva az elmaradt koncertért.

Szívesen szolgálnak fel fa vágódeszkán friss, ropogós fehér kenyeret tepertős libazsírral. (Jajajaj!)A lengyel konyha olyan, mint a Nagymama főztje: zamatához erőteljesen hozzájárul a lábosok „íze” azaz, az évek alatt megfőzött és kisütött ételek átható ereje az éppen aktuális fogásban.

Leveseiket többnyire cipóban szervírozzák. Kedvencük a borscs, ami nálam sajnos nem nyerő, viszont van gomba-, káposzta-, hagyma-, fokhagyma- és gabonaleves is. A főételeknél általában előjön a bőség zavara miatti döntésképtelenség. Az ebéd szerves része a sűrű házi tejföl házi piroggal és a temérdek káposzta. Félreértések elkerülése végett a lengyeleknek a saláta a káposzta, minden mennyiségben és minden variációban. Lehet meleg, hideg, fehér, lila, vegyes, hagymás, fokhagymás, majonézes, karfiolos, répás és a többi. Előételnek – ellenállást nem tűrve – szívesen szolgálnak fel fa vágódeszkán friss, ropogós fehér kenyeret tepertős libazsírral. (Jajajaj!) Nem lehet nem megkóstolni… és ha ezt megtettük, garantáltan elfogy az utolsó morzsáig, és még lelkiismeret-furdalást sem okoz. Na jó, egy kicsit…

Híres italuk a Wisníowka, a meggyes vodka, ami apéritif-nek és desszertnek egyaránt tökéletes. És, ha már a desszertnél tartunk, ilyen nehéz étkezések mellett képtelen voltam megkóstolni az édességeket. Az egyetlen, ami még talán a bendőbe belefér egy Krówka, a gyerekkoromból is emlékezetes, tehenes papírba csomagolt tejkaramella kocka.

Az ebéd utáni séta közben megkerestem egy házbelsőt, pontosabban kapualjat a Józefa u. 12-es szám alatt, ami Spielberg: Schindler Listája c. filmjében szerepelt, majd beültem a kocsiba és folytattam utamat a Visztula túlpartjára, Krak dombjára, melynek tetejéről 360 fokban feltérképeztem következő napomat – a hollywoodi rendező szemével.



(a videó utolsó két mondatának érthetőségéért elnézést kérek, még gyakorolnom kell az önfilmezést! :))

Folyt. Köv.