Egyszer egy évvégi tengést-lengést kozmetikázó iskolai cserebere-vásárra készítettünk jó néhány ilyen figurát a gyerekekkel – nagyon nagy sikere lett, mert nem a boltban kapható, öntapadós műanyagszemet és némi fonalhajat kaptak a lufik, hanem mindegyik egyéniségéhez híven lett filctollal felcicomázva.
Most ismét elővettem a lufikat: születésnapomra kaptam vagy száz darab minit – ezekkel kezdtem el játszani.
A narancssárga ingola megalkotásában bizonyára a nagy játékmester, Heston Blumenthal zseniális lakomája inspirált, aki Lettországba ment egy kis édesvízi ingoláért, amit a kezdetleges hal idegcsövéből készített csipsszel díszített, és - vendégei leplezetlen iszonyatára - ingolavérrel sűrített öntettel tálalta.
A többi lufit is úgy díszítettem, ahogy épp a karaktere megkívánta: a sárgából kacsa lett, a fehérből elefánt, és természetesen készült néhány antropomorf darab is.

A lufigyurmához használandó lufikba fújj először levegőt, hogy kitáguljanak.	Dugj egymásba kettőt, hogy duplafalú legyen a játék, így tovább tart majd.	Húzd őket egy tölcsér csőrére.
Egy-két evőkanál lisztet tömködj óvatosan a lufikba egy fakanál nyelével.	Húzd le a tölcsérről a luftballont, és köss csomót a végére. Ha marad egy kis liszt benne, jó testes csomót kapsz, aminél jobb fejet vagy turbánt kíváni sem lehetne.	Nézegesd egy kicsit a formát, amit kaptál, aztán láss a díszítéshez! Használj alkoholos filctollat és persze a fantáziádat!