A kastély neve Bran kastély, magyarul Törcsvár. Némely legenda szerint ez volt Drakula kastélya a tizenötödik században. A helyiek szerint bár megfordult itt Vlad Ţepeş, mégsem ez a kastély a sokak által annak hitt erőd. Többen a poienari vagy a hunyadi kastélyt tekintik a híres vámpír otthonának. Mindenesetre Bram Storker Drakula története igenis a törcsvári kastélyban játszódik.

III. Vlad havasföldi fejedelem, más nevén Vlad Ţepeş, azaz Karóbahúzó Vlad, legismertebb nevén Drakula gróf. Nem tudjuk, szívott-e vért a különösen kegyetlen uralkodó, de jócskán tapadt a kezéhez: egy-egy csata után a veszteseket, időnként a trónkövetelőket, sőt idegen kereskedőket karóba húzatott, mely tett egyébként abban az időben nem is számított annyira kegyetlennek. Az egyik szeretőjének levágta a melleit és hagyta elvérezni, mert az terhességgel hitegette. Másik legenda szerint egy török küldöttség tagja nem vette le előtte a sisakját, ezért hozzávarratta a fejéhez. Szövetkezett Mátyás királlyal, aki később mégis bebörtönözte. Egyesek szerint a hűtlen havasföldi bojárok végezték ki, mások azt mondják, a törökök diadalmaskodtak felette. Azonban mindenki egyetért abban, hogy testét két darabban földelték el, miután a törökök fejét karóba húzva kiállították, bizonyítván győzelmüket az Ördög felett. A Drakula nevet apja után vette fel, mely szó jelentése a modern román nyelvben ördög, korábbi jelentése pedig démon és sárkány. A név eredetileg a Sárkány Lovagrendre utalt.

A Brassótól harminc kilométerre található kastély 1377-ben épült I. Lajos magyar király engedélyével Erdély és Havasföld összekötő útja mentén, a kereskedelmi út ellenőrzésére és a havasföldi román vajdák betörései ellen. Évszázadok során került kézről kézre a vár, a lista pedig olyan végeláthatatlan és bonyolult, hogy neki sem látok leírni.

Egészen 1948-ig, a királyi család száműzetéséig lakták az erődöt, majd a kommunista rezsim lefoglalta, kifosztotta, és magára hagyta harminc évre, amikor is az állam restaurálta és megnyitotta a nyilvánosság számára. A kastély végül egy évvel ezelőtt visszakerült a királyi család leszármazottainak tulajdonába, akik múzeummá alakították elődeik volt lakhelyét. S bár a látvány meggyőző volt, a túlzott turizmus nem nyerte el a tetszésem. Jobban örültem volna, ha úgy hagyják, ahogy régen volt – talán abban az időben, amikor Bugs Bunny a föld alól felbukkanva meglátta…

Semmi hátborzongató és kísérteties nincs a várban; zegzugos ugyan, nyikorgó falépcsőkkel és meglepően kicsi ajtókkal, de inkább barátságos, mint félelmetes. Van tornya szélkakassal, van bástyája és börtöne is. Kedvencem az udvarban található kút volt, ahová természetesen bedobtam a pénzérmét és kívántam egyet. A belső terekben a királyi család gyönyörű bútoraiból, tárgyaiból találunk kiállítást, egy vitrinben ott a korona is. Persze a kastély lényege és a kiállítás központi figurája ma már Drakula, mint ahogy azt az odavezető úton húzódó, végtelen hosszú és sűrű kirakodó vásár standjainak portékái is bizonyítják: minden tárgyat Drakula képe díszíti. És nem titkolom – mert valóban elkerülhetetlen volt – vettem is egy bögrét!

De az út folytatódott tovább, fel a hegyekbe, Bálványos felé, teli látványosságokkal: gólyafészket láttam egy vártornyon, második világháborús dömpert a fűben, beszélgető parasztokat a házak mellett, és ami jobb kedvre derített, megint találkoztam rengeteg állattal. Úgy tűnik, a természettel nem tudok betelni!