Egy kis etnográfia

Kendő, sál, stóla, szári… egy téglalap, négyzet vagy háromszög formájú anyagdarab, mely a világ minden táján a hagyományos öltözék része. Hordják fejen, vállon, a testre vagy a derékra csavarva, ezerféle, mágikus jelentéssel bíró módon megkötve.

A kendőviselésnek jókora irodalma van, és nem hiszem, hogy a Kultúrpart szervert és olvasóit terhelni lehetne egy könyvméretű bloggal, ezért csak néhány szösszenet:
Amikor a textilmúzeum kézivarrás-történeti kiállítását végigjártam, többek közt azzal az érdekességgel lettem gazdagabb, hogy Tibetben az asszonyok a varrótűt hagyományosan a derekukra kötött kendőbe (széles, hímzett övbe) szúrva hordták, mert nagy ritkaság volt, egy darab jó, ha volt belőle egy életre.

Magyarországon nagy hagyománya van a kendőviselésnek. Gondoljunk a „bekötik a fejét” kifejezésre: a legtöbb vidéken az asszonyoknak kötelező volt a kendőviselet – a színének, mintájának, anyagának, megkötési módjának vidékenként megvolt a maga nyelve. Ezen az oldalon nagyon érdekes adalékokat találtam a Szeged környéki szokásokról, mikor utána akartam nézni, mi is az a cickendő…

Ami igazán elgondolkodtatott a kendő mibenlétéről, és ráébresztett arra, hogy valójában télen-nyáron van nálam vagy rajtam valamelyik fajtájából, az Lángh Júlia Afrikáról szóló előadása volt. Ő elmesélte, mennyi mindenre használják az asszonyok ezt a széles anyagdarabot – és én is.

A sok színes, csodálatos kelme közül ami nem rajtam van (fejemen, vállamon vagy a derekamon), valamelyik a régi fotelt „kendőzi el”, vagy éppen asztalterítőként funkcionál – de volt már olyan is, ami falvédőként szolgált.

Mire jó a kendő?

A kendő (az egyszerűség kedvéért nevezzük így ezt a sokféle fajtájú öltözékkiegészítőt) egyszerű, lágy anyagánál fogva kényelmes, elegáns, sokféle módon használható ruhadarab.
A kendő néhány fajtája: fátyol, stóla, szári, vállkendő, fejkendő, sál, nagykendő, ágyékkötő, és a nyakkendő, zsebkendő, asztalkendő is…
Az etimológusok szerint a szó a ken ige származéka ('arcszépítésre használt szereket ezzel kenték fel'). Ez a magyarázat kicsit sántít, hiszen az alapfunkciója messze nem ez – talán volt a mai kendőnek egy régi, múltba vesző neve, nem tudom.
Egy lenge, selyemből vagy gézanyagból készült darab nyáron véd a naptól, a hűvösödő estéktől, a huzattól (beleértve a ventilátor és légkondicionáló által keltett hűs, ízületbedurrantó viharokat), és előnyösen fedi az előnyösen fedendő testrészeket.
A táskám mélyén mindig ott lapul az épp legkedvencebb kendőm (nem is említettem az előnyei között, hogy pirinyó helyen elfér!). Fejemre teszem, ha tűz a nap, vagy megnedvesítem és a csuklómra kötöm, ha a hőség elviselésére már semmi más ötletem nincs. Ha elered az eső, ismét előkerül, a vállamra vagy a fejemre terítem, kicsit oltalmaz a nyári záporoktól. Az autóban a térdemen vagy a vállamon ül, így mehet a légkondi ezerrel. Nem utolsó előnye nyaralások alkalmával, ha templomokat nézegetünk, hogy a legzordabban őrzött helyekre is beengednek, ha a fedetlen vállaimra rádobom a kendőt.
De térjünk rá a jótékonyan palástoló funkciójára, hiszen ha nem a táskám mélyén, akkor a derekamra kötve hordom nyáron.

És mivel két dolgot: baseballsapkát és övtáskát semmiképp nem vennék magamra, hadd osszam meg veled a kendőből készített övtáska ötletét. (Baseballsapka helyett is természetesen kendő kerül a fejemre.)

Kendőből övtáska

Azok az afrikai, ázsiai asszonyok, akik ruhadarabként állandóan a derekukon viselik, a kendő sarkába kötve hordják az értékeiket: pénzt, tűt, egyéb fontos dolgokat.

Az ő példájukat követve nyáron – mivel sokszor nincs zseb a ruhámon, vagy nem férnek bele a személyes tárgyak, egy kendőből (stólából átalakított) „övtáskát” hordok. Utazáskor nagy szolgálatot tesz, hogy mindig magamnál tudhatom a pénzt, útlevelet, telefont, mégsem érzem magam övtáskás turistának.

Kezdő varrók egyszerűen varrjanak néhány zsebet a kiválasztott kendőre, és kössék a derekukra – a zsebek kívül viselve dekoratívak, belül hordva pedig jól rejtik az értékeinket – kerülhetnek ide is oda is!

Én egy hosszában (fél)behajtott stólába varrtam belső zsebet – ez rejtve van, és a kendő is jobban megőrzi az eredeti látványt, mint a rávarrott zsebnél.
A tükör előtt nézegesd meg, hogyan áll legjobban a kendő a derekadon, hova kerüljön a zseb, hogy kényelmes legyen, és jelöld be ezeket a helyeket az anyagon.

A zseb mérete akkora legyen, hogy elférjenek benne azok a tárgyak, melyeket tartani szeretnél benne. Varrhatsz több zsebet is!
A zseb anyaga lehet a kendőből is, ha elég hosszú, vagy választhatsz színben hozzá illő, erősebb maradék anyagot is.

Mivel a kendő finom anyagánál fogva nem túl formatartó, a derékba végig egy ripszszalagot varrtam, ehhez erősítettem a rögzítő gombokat – a kendő két végénél egyet-egyet. Ezeknek a helyét is a kendőt magamra tekerve jelöltem be – a problémásabb gomb, ami a kendő belső végét rögzíti, a zseb közepéhez került, így egy csapásra megoldódott a zseb gombolása is.
A gomblyukak rávarrt szalagokból készültek.

Hasonló okokból – az anyag finomsága miatt – a zseb bevarrásakor érdemes közbélést használni.

Így néz ki a két összevarrt zseblap belülről. A deréknál egy ripszszalag fut körbe a kendőn, az erősíti a lágy esésű anyagot, és biztonságosan rávarrhatók a gombok.	Szalagból készült gomblyukak: az egyik a zsebhez tartozik, a másik a kendő belső csücskét rögzíti a derékrészhez. Ugyanazzal a gombbal gombolódnak.