Egy kis dalmát sziget homokjában próbáltam ki a gyertyaöntést először. Ezen a csodálatos helyen többségben voltak a helyi lakosok a nyaralókkal szemben, és nagyon kedves és szimpatikus kis közösséget alkottak. Mindenben segítették egymást, többek között a náluk megszálló idegenek koordinálásában és navigálásában is. Könnyű volt összebarátkozni velük, és akkor a legfinomabb házi készítésű dió- vagy szentjánoskenyér-likőrrel koccinthattunk a barátság örömére (természetesen az alapanyagok a szigeten termettek, vadon vagy a kertben). Összeadták a nyelvtudásukat is, úgyhogy ha kommunikációs problémáink akadtak, a nap folyamán biztosan beállított az a szomszédasszony, aki értett kicsit angolul, és mindent elrendezett. Egyetlen egy szerelő lakott a szigeten, ő szerelt mindent, ami elromolhat: hűtőgépet és autót is – kár, hogy a köves úton kilyukadt autókerekeinkkel még ő sem boldogult… Ezek a köves utak vadon növő rozmaringok, ánizskaprok, levendulabokrok és más illatozó mediterrán növények között vezettek el a tengerparti öblök közelébe, melyek mindegyikének megvolt a maga jellegzetes kavics-színe és -formája; és előfordult néha, hogy a legfinomabb homokot találtuk tengerpartra érve.
Ebből a homokból vittem egy vödörnyit a szállásunkra: gyertya, gyufa és konzervdoboz magyar utazónál mindig van, kanóc a gyertyában, szépen izmosodott a kavics- és kagylógyűjteményünk – így minden feltétel együtt volt a gyertyaöntéshez.

A gyertyaöntés nedves homokba történik, melybe először egy formát kell nyomnod. A forma lehet bármi, ami nem, vagy pedig lefelé szűkül, ugyanis ki kell tudni emelni a homokból, hiszen a helyébe kerül az olvasztott viasz. Használhatsz süteménykiszúrót, érdekes kupakokat, az ujjadat – bármit, amiről úgy gondolod, izgalmas formájú gyertya készülhet belőle. A homok meglepő pontossággal őrzi a belenyomott tárgy minden apró részletét. Én nagy kedvenceimnek, a kavicsoknak és a kagylóknak a formáját örökítettem meg viaszban.
Amíg lassú tűz fölött olvasztod a viaszt (legalkalmasabb eszköz erre egy üres konzervdoboz) készítsd elő a homokágyat: legyen legalább tíz centi magas, enyhén nedves a homok. Nyomd bele, majd emeld ki a formát, amit választottál.
A viaszt amint megolvadt, vedd le a tűzről. A túl forró viasz sisteregve szétfolyik a homokban; érdemes olyan hőfokon használni, mikor már puszta kézzel meg tudod fogni az olvasztótégelyt.
Óvatosan öntsd az előre kialakított üregekbe.
A kanócot vagy még öntés előtt állítsd a homokba, vagy akkor szúrd a viaszba, mikor kezd megalvadni.
Amikor teljesen megszilárdult a viasz, vedd ki a formából, és porolgasd le a gyertyáról a felesleges homokot.

Nyomd bele a formát a nedves homokba, majd óvatosan emeld ki.	Öntsd bele lassan a felolvasztott gyertyaviaszt.	Várd meg, amíg elhűl és teljesen megszilárdul a viasz.
Óvatosan porolgasd le, vagy csap alatt mosd le a kész gyertyákat.	Minél szárazabb a homok, annál jobban lepereg a végén a gyertyádról.	Tegyél a gyertya alá alátétet, vagy állítsd homokba, mielőtt meggyújtod.

Ezek a gyertyák szép díszek, és remek kiegészítői az estébe nyúló kerti partiknak. Érdemes őket a földön szétszórva égetni, vagy kis tál homokba ültetni; mindenképp tegyünk alájuk valamit, mert ahogy elégnek, izgalmas kis homok-viasz keverékké olvadnak.

A gyertyaöntés mikéntjéről itt is olvashatsz.