Miért projekt nálunk a gombócfőzés?

A gombócfőzés előkészítése és az utómunkálatok mérhetetlenül több időt vesznek igénybe, mint a gombóc belapátolása, ráadásul az eredmény is kétes, ezért fogadalmakkal kell erősítenem magam, hogy biztosan nekilássak.
Idén viszont kezembe került olyan szakirodalom, melynek segítségével viszonylag gyorsan, finom gombócok készültek, és a friss gombócok nem váltak kihűlt, félig leeresztett gumilabdákká, mire az asztalt tisztára sikáltam a ragacsos tésztától, és végre nekiláthattunk a bekebelezésüknek.

Egy kis gombóc-történelem

A gombócot a Monarchiából örököltük, és olyannyira meghonosodott nálunk, hogy kedvenc Ínyesmesteremet idézve „a kitűnő és változatos „knédlik” hazája Bécs (s általában Ausztria), valamint Prága és vidéke ma nem tud olyan jó szilvás gombócot tálalni a vendég elé, mint amilyet nálunk ehet az ember…” A szilvás gombóc olyannyira jellegzetes magyar étel, hogy a Nemzetközi étlapkalauz is megemlíti a hazai édességek között.
A fent nevezett Zwetschgen-Knödel-t általában meglocsolják olvasztott vajjal, és megszórják a pirított zsemlemorzsával, esetleg mákkal…
Az Ínyesmester intelme így szól ezzel kapcsolatban: „szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a jó érett (berzencei) szilvától és a pirított (kifli)morzsától jó nedvdús tésztát vétek volna még zsírral le is önteni, mint azt néhol borzadva láttam. Ízléstelen eltévelyedés volna ez, csömört okozna és tönkretenné fáradozásunk eredményét…”

Lássuk hát, hogy készül a „jó ízű kisbolygó”!

Így készült a rossz gombóc

Nem kis fáradsággal megpucoltam és felkockáztam a krumplit, úgy tettem fel főni – így túl sok nedvességet szívott magába. Tetéztem a bajt azzal is, hogy elég hanyagul öntöttem le róla a vizet, gondolván, egy kis nedvesség sosem árt… Az előre megadott liszt mennyisége így igencsak kevéske lett, vagy rettentő ragacsos volt a tészta, vagy pedig, teletömve liszttel, borzasztó kemény lett főzés után.
Ezzel a tésztával jobb híján a tisztára sikált (az sem kis meló) ebédlőasztalt terítettem be – jól kinyújtottuk a gyerekekkel, és ahogy azt a szokás megkívánja, kockákra vágtuk, közepébe tettük az előkészített szilvát vagy barackot (ezt az egyet nem lehet elrontani). A kockára vágásnál máris szembesültünk a rengeteg potyadékkal, amit újragyúrni nem lehet, mert már nagyon lisztes, gombóckészítés mellett pedig egy porcikám sem kívánta, hogy nudlikat is gyártsak. A hagyományokat követve a gyerekekre próbáltam testálni ezt a feladatot (ahogy nagymamám is tette gyerekkorunkban), de egyértelmű elutasítást kaptam. A következő meglepetés akkor ért, amikor megpróbáltuk felszedni az asztalról a takarosan előkészített tésztalapocskákat, hogy gombócokat formáljunk, de ezek a lisztezés ellenére masszívan az asztalhoz voltak nőve, csak késsel lehetett levagdosni őket. A gombócgyúrás viszonylag egyszerű feladat, mert a gyerekek finom kis kezekkel gyönyörűre gömbölyítik, vigyázni kell viszont, hogy elég lisztes legyen a felület, ahova lerakják, mert kezdődhet ismét az asztalról való felfeszegetés, ami nem tesz jót a gombóc formájának, és a lyukmentesen jó burkolatnak.
A prézli pirításakor sem árt odafigyelni: és ha nem tudjuk folyamatos felügyelet alatt tartani gombócot gyúró gyermekeinket és a piruló zsemlemorzsát, a legkisebb lángon melegítsük. Végül a főzésnél egészen az első nyers belsejű adagig komolyan vettem azt az intést, hogy a gombóc, ahogy feljön a víz színére, készen is van. Nyugodtan főzd néhány percig…

Így készül a jó gombóc

Hozzávalók:

• 60 dkg krumpli

• 20 dkg liszt

• csipetnyi szódabikarbóna

• 10 dkg vaj (vagy zsír)

• 1 tojássárgája

• kb. 20 szem érett szilva vagy sárgabarack kimagozva

• 20 szem kockacukor

• őrölt fahéj

• zsemlemorzsa

Elkészítés:

A krumplit enyhén sós vízben, héjastul főzd puhára.

Amíg fő, mosd meg a szilvát vagy a barackot, magozd ki, és tegyél a közepükbe egy kockacukrot és egy szórásnyi fahéjat - gyerekeknek csodás feladat!
(Én most adtam a reformkonyhának, és barna kockacukrot használtam, ami nem túl esztétikus a gyümölcsbe olvadva…),

Egy nagy fazék, enyhén sós vizet is odatehetsz forrni, mert hamarosan szükség lesz rá.

A kész krumplit tedd hideg vízbe, hámozd meg, és törd át krumplinyomóval.

Gyúrd össze a liszttel (én hagyományőrzésből egy csipet szódabikarbónát keverek a liszthez, ettől állítólag könnyebb a tészta), pici sóval, egy kanálnyi vajjal, végül a tojás sárgájával.

Ha túl lágy a tészta, tegyél hozzá egy kevés lisztet, ha kemény, akkor még vajat.

Amikor jó ruganyos a tészta, jön a formázás: most tanultam a trükköt, nem kell asztalt koszolva nyújtani a tésztát, és nem marad felesleges potyadék sem!
Vegyél egy kis gombócnyit a kezedbe, és paskolgasd simává a tésztát a lisztes tenyereden.

Ennek közepébe jöhet az előkészített szilva, és a szokásos gombócformázás.

A szép gömbölyded gombócot, amit tökéletesen beborít a tészta, tedd egy lisztezett tálcára, ott gyülekezzenek.

Forró vízben főzd ki a gombócokat – egyszerre 5-6 darabnál ne tegyél többet a fazékba.
Amikor feljönnek a víz színére, hagyd őket forogni 1-2 percig, hogy a gyümölcs se maradjon nyers a gombóc közepén.

Közben a zsemlemorzsát vajon, olajon vagy zsíron pirítsd aranysárgára.

Most pedig megosztom veled a titkot, amit kiskoromban a nudligyártás közepette kilestem:  nagymamám a pirítás vége felé vetett egy jó kanál kristálycukrot a morzsára, amitől még finomabb és szebb színű lett a meghempergetett gombóc.

Tálalásig tartsd melegen a gombócokat, és szórd meg fahéjas porcukorral, ha szeretitek!

Az új módszer elsajátításával a gombóc szerencsésen kikerült nálunk a „projektek” köréből, és ha nem is hétköznapi, de a „nyári ünnepi ételek” közé sorolódott.