Český Krumlov Dél-Csehország legszebb városa, a Moldva kettős kanyarulatának partján, a Cseh-erdő déli részén. Budapesttől 500 km-re, Prága alatt, a Cseh-Osztrák határtól alig egy órányira fénylik messziről ez a szerény, 15 ezer lelket számláló kis városka. 1992-óta a kulturális világörökség része, amin egyáltalán nem lepődtem meg. Az elmúlt fél évben sorra jártam az európai városokat, csodáltam múltjukat, építészetüket, fekvésüket, kultúrájukat, de ilyen gyöngyszemmel még nem találkoztam, mint Krumlov.

Környékén már a kőkorban is éltek emberek. Volt kelta város i. e. 400 körül, a hatodik században megérkeztek a szlávok, tíz századdal később pedig fényes reneszánsz várossá érett. Birtokolták a Rosembergek, az Eggenbergek és egészen a második világháborúig a Schwarzenbergek lakták a várkastélyt és uralták ezt a folyton változó és pezsgő, piciny ékszerdobozt. A müncheni egyezménnyel a harmadik birodalom kezébe került, és meglepő módon karcolásmentesen megúszta a megpróbáltatásokat.

Persze az utazás előtt utánanéztem a városnak, a fontosabb tudnivalóknak, és Tibinek köszönhetően tisztesen felkészültem a rám váró sűrű programra. Horváth Tibor – Krumlov Tibije – vezeti a város hivatalos weboldalát, várja az odalátogatókat és nincs olyan kérdés amire ne tudna válaszolni otthonával kapcsolatban. Este érkeztem Krumlovba, szakadó esőben, úgyhogy nem is láttam, hogy hova jöttem. A hotelben azonban elindult az örömujjongás, miközben egyenként szedegettem le a rózsaszirmokat a baldachinos ágyamról! :-)

Másnap reggel szállásadóm, Emilka, terülj-terülj asztalkás reggelivel várt, hogy energiával teli indulhasson a városnézés Tibivel. Kizárólag lapos talpú, kényelmes cipő ajánlott, de még így is jól tesszük, ha a lábunk elé nézünk, és nem csak azért, hogy ne botoljunk meg! Ha szemfülesek vagyunk, találhatunk arany macskaköveket, akár magyar művészek aláírásaival is. Krumlov igazi művészváros, főleg a képzőművészet imádott központja. Keramikusok, szobrászok és festők laknak és alkotnak itt, művészetüknek e város tökéletes teret biztosít. Itt van például az Egon Schiele Art Centrum, ahol Schiele mellett több kortárs művész alkotását is megcsodálhatjuk. Ha valami lüke oknál fogva nem mennénk múzeumba, az se baj, hiszen nincs olyan utca, ház, tér, ahol ne találnánk valami művészi alkotást vagy történelmi látványosságot. A város gyakorlatilag egy „kultúrsokk”, a jó értelemben értve. A házak barokk vagy reneszánsz stílusban váltogatják egymást a girbe-gurba szűk utcákon, megőrizve magukon mindent, amit a múlt itt hagyott nekik.


Egyik kedvenc helyem egy művészklub volt, a Moldva partján, a Na Fortne-n, mely egyben Miroslav Páral kortárs képzőművész egyik kiállítóterme is. Különös jelentőséget kapnak a bárban az ujjak, lábak, fogsorok és a meztelencsigák.



Páral művészetét kétségtelenül a bizarr, de izgalmas kategóriába sorolnám. Végtelenül ötletes, bátor és olykor igen merész elemekkel lep meg minket a város legváratlanabb pontjain. Ezen a nyáron a Zsinagógában nyitott kiállítást, ahol legnagyobb örömömre őt magát is sikerült megismernem! Szembe találtam magam egy vidám, igen megnyerő emberrel, aki legalább ugyanannyit és ugyanannyi foggal mosolyog, mint én. Megtiszteltetés elmondanom, hogy ismerjük egymást.

Ha már a képzőművészetnél tartok, nem hagyhatom szó nélkül a Seidel Fotostúdiót és lakóházat sem, melyben nem csak egy család történetét követhetjük végig, de beleshetünk a híres fotóművész műtermébe, sötétszobájába és a fényképezés kezdetének titkaiba is. Mellesleg, ha a ház eladó lenne, és nekem lenne rá pénzem, megvenném és hazahoznám, annyira otthonos.

Český Krumlov pici város ugyan, de a fent felsorolt programok még csak a napom felét takarják, úgyhogy veszek egy nagy levegőt és felmászom Csehország második legnagyobb várkastélyába, ahol még csak nem is sejtem, hogy mi vár rám!

folyt. köv...