Itt az év eleje, és kíváncsiságból ránéztem az Édes Otthon látogatottságára: mi az, ami „megy”, és mi nem érdekel benneteket. Ezt tettem egyrészt azért, mert nem szeretnék az egyébként általam sokszor irigyelt, háziasszonykodásból lett milliárdos amerikai Martha Stewarthoz hasonlóan járni, aki a Harcosok klubja sokat idézett párbeszédében „fényesítgeti a rezet a Titanicon, miközben az egész hóbelevanc meg süllyed”. Másrészt pedig azért, mert a nagy, karácsonyt követő újjáéledés jegyében ismét egy csomó ötletem van, alig várom, hogy megvalósíthassam és megoszthassam veletek – no de mivel kezdjem?

Mindig meglep, hogy az eddig megjelent 122 részből melyek voltak a leglátogatottabbak, bár nyilván a siker nem ezzel mérendő, de mégis…
Úgy tűnik, elég egy „ütős” cím, elég, hogy szerepeljen benne a „magyar” szó, és máris megugrik a nézettség.

Persze, ez nem újdonság, találkoztam már más munkák kapcsán web-optimalizálással, de valahogy szégyellem, ha becsalogatok a kényelmes kis „édes otthonomba” olyan embereket, akiket ez a legkevésbé sem érdekel.
(Ezért is mondtam most le a tuti ezreket bevonzó „F*ck Martha Stewart” címről...)

Akkor érezném úgy, hogy célt értem, ha néha küldenétek egy fotót, hogy „megcsináltam, így néz ki” – és én hátradőlnék a fotelban (a babzsákon, a szőnyegen stb.), és „csak úgy” boldog lennék.

Réges-régen a Házi Praktika c. lapban megjelent a fából barkácsolt meseházam – ezt töltögettük fel hónapról-hónapra Boldizsár Ildi barátnőmmel mesékkel és lakókkal.
A lap (természetesen) sikerorientált volt, ott kötelezőből figyelték és elemezték izzadt homlokkal a látogatottságot, és őszintén szólva senki nem hitt abban (én sem), hogy a jól belőtt olvasói rétegben (középosztálybeli női olvasók) akad olyan agyament némber, aki fúrót, fűrészt ragad, és utánam csinálja a barkácsolást.
És akadt!
Jelentkezett egy kedves olvasó(nő), aki jól megfontolt szándékból díjbeszedőként tengette életét (így maradt ideje családra és barkácsolásra), és ő megcsinálta a meseházat - szebbet is, mint az eredeti volt!

Nos, íme a lista, ezeket a cikkeket néztétek meg - nagy meglepetésemre - több mint 3000-szer:

Magyar narancs – imádtam, de gondolom, a címe győzött,
Mázolási praktikák – na, ezt teljesen az élet szülte, és nagyon örülök, hogy így bejött,
Kuka vagy mobiltöltő tároló? – kedvencem, mint minden elsőszülött, gondolom, a magas szám annak köszönhető, hogy legrégebb óta ketyeg az órája,
Halloween parti holnapra – nagyon szeretem, de kicsit meglep a sikere.
És a topon az eddig említetteknél majdnem kétszer akkora látogatottsággal trónol a Kezdjük a barkácsolást! rész. Jó-jó, de semmi egetverő újdonságot nem tartalmaz...
Nem úgy, mint a lista alján kullogó néhány nagy kedvencem, akik segélykérőn nyújtogatják vékonyka karjaikat, hogy „nézzetek meg minket is!": amikor megmutattam például, hogyan lehet megúszni az újraburkolással járó koszt, zajt, idő- és pénzkiesést a mellékhelyiségben, megtanítottalak, hogyan lehet só-liszt gyurmából, ha nem is Gólemet, de emberkéket gyúrni, és hogy mi mindenre használható a karácsonyfa otthon, az ünnepek végeztével.

Ezek szerint szerettek barkácsolni, úgyhogy igyekszem a témában többet mutatni.
A két ünnep közt úgyis újabb polcokat kellett építenünk a lakásba, mert mindkettőnknek megszűnt és/vagy költözik a munkahelye, és a rengeteg haszontalan holmi, aminek nagy részét bevittük, „hogy ne legyen otthon” most visszaszáll ránk.
Talán másokat is érint ez a probléma …

Azon kívül muszáj megoldanom a fűszerpolcot is, mert három sorban állnak az üvegek, de kedvem lenne bemutatni a retró-gyűjteményemet is, ami most, hogy megszűnik/költözik az iroda és a negyven éves múltja, szép darabokkal bővült.
És kötnék kesztyűt, zoknit, horgolnék rongyszőnyeget a konyhába, de szívesen bogarásznék kultúrtörténeti összefüggések után is…

És csak reménykedem, hogy mindeközben nem a rezet fényesítem…