Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2009. október 31. 07:03

Maul Ági

Semmi dráma, semmi csámcsogni való kulisszatitok. Nem derül ki semmilyen sötét igazság Michael Jackson életével és halálával kapcsolatban, a This Is It arról szól, amit eddig is tudtunk: Jacko egy kivételes tehetségű előadóművész volt. Kenny Ortega filmje mértéktartó és méltó a popikonhoz.

Jacko teste tele volt szörnyű sebekkel, kopasz volt és csontsovány. Jacko a halála előtti napokban is aktív volt és életerős. Mindkét verzió képekkel és videókkal kísérve többször körbejárta már az internetet. Aki valamelyik szóbeszéd beigazolódására, leleplezésre számít, drámát, küzdelmet akar látni, az ne nézze meg a This Is It című filmet. A turné próbáin készült képekből összevágott mozi a zenéről és egy profi előadóművészről szól, aki semmi mást nem csinál, csak végzi a dolgát. Bár kapunk zenekari tagoktól, táncosoktól származó rövid méltatásokat a popkirályról, és láthatjuk a rajongókat visítani a turnét beharangozó sajtótájékoztató előtt, a film 112 percének 80 százaléka a zenéről szól. A próbákon készült felvételeket egyben hagyták a vágók, a filmet nem ütötték fel bulváros maszlaggal, hagyták, hogy a zene és a látvány magáért beszéljen. Egy munkafolyamatot látunk, melyet ugyan a neves rendező-koreográfus-producer, Kenny Ortega koordinál, de a döntő szó mindenben Jackoé. Egy munkafolyamatot, melynek eredménye egy elképesztően látványos turné lett volna: színpadon végigfutó hatalmas lángnyelvek, számítógéppel hadseregnyi méretűvé sokszorozott táncosok hada, filmjelenetek, melyekben MJ Humphrey Bogarttal és Rita Hayworth-szel játszik együtt, égben repkedő csontvázak és kristályokkal kivarrt kosztümök. Sorolni is nehéz, készen látni pedig maga lett volna a varázslat.

Soha nem tudjuk meg, vajon hogy bírta volna Jacko erővel, ha elkezdődik az 50 állomásosra duzzasztott koncertsorozat. A film tanúsága szerint sovány volt, majd elfújta a szél. Vékony, fátyolos hangon utasította munkatársait, ha valami nem tetszett neki (de ilyenkor is gyorsan hozzátette, hogy I love you vagy god bless you). Ám amikor énekelni kezdett és megmozdult a teste, sugárzott róla, hogy a kisujjából rázza ki azt, ami másnak izzadva negyed ilyen jól sem sikerülne.

Agyonműtött, sápadt, maszkszerű arcán kevés érzelem látszott, de amikor a zenéről beszélt, költői képekben próbálta átadni a zenészeknek azt, ami benne megfogalmazódott. A show kedvéért minden további nélkül a padlóra vágta magát és hátán fekve rugdalózott a lábával. Ha más munkájával volt problémája, akkor nyugodt és türelmes volt, ha saját maga ütközött nehézségbe (például nehezen szokta meg, hogy a fülébe helyezett fülhallgatón hallja vissza saját hangját), akkor feszültségről árulkodtak gesztusai.

De a kamera nem tolakodik, nem mutat meg lopott pillanatokat, tulajdonképpen e film által sem ismerjük meg Jackót, a magánembert. A mozi abban a közegében mutatva búcsúzik tőle, ahol a legjobban szeretett lenni: a színpadon. A profi művészt láttatja, aki számára egyedül a tökéletes az elégséges, aki elvárja, hogy a táncosok az ő meghosszabbításai legyenek, a zenészek pedig ismerjék minden lemezének összes hangjegyét, szólamát, ritmusát és szüneteit. Látjuk gyermeki, érzelmes, patetikusnak tűnő gesztusait, halljuk szavait, de személyisége továbbra is olyan talány marad számunkra, amilyen egész életében volt. De hát a legendákkal már csak így van ez.

Jó látni, hogy a film tisztelettel nyúl ehhez a legendához. Szóba sem kerül halála, temetése, nincsenek vágóképek gyászoló rajongókról és celebekről. Nincs szó nyomozásról és boncolásról.

És most lehet mondani, hogy a film is csak egy újabb bőr, amit lehúznak a sztárról. Hogy csak azért készült el, hogy azok, akik a halálba hajszolták, minél többet profitálhassanak a show-ból, ha már füstbe ment. Lehet mondani, hogy mindez csak üzlet, és nem mutatja meg a teljes valóságot Jacko állapotáról. De ha ő maga dönthetne arról, milyen képet kapjon róla utoljára a világ, nem valószínű, hogy azt mondaná: "azt akarom, hogy egy beteg, szenvedő roncsként lássanak." Ez a film olyan, amilyet a rajongók és Michael Jackson is megérdemelnek. Az életével és halálával kapcsolatos felháborító és szaftos részleteken pedig hosszú éveken keresztül elcsámcsoghat még, aki akar.