És még mennyi, de mennyi ki nem aknázott reklámlehetőség bújik meg a celebek alatt/fölött/mellett. Itt van például a Kistehén Tánczenekar. Ki ne emlékezne "Kis karácsonyi probléma" ( ti.:Nem leszek karácsonyi dísz a fán ) címet viselő megejtő klasszikus szerzeményükre, amely a főhős dacos identitás-harcáról szól, s mindezt remek drámai kifejezőerővel juttatja érvényre. Tehát: piacra kéne dobni a Kistehén Karácsonyfacsúcsot - utalva arra, hogy csúcs az a dal. DE! Mindezt persze még jobban el lehetne adni, hogyha úgy állítanák be, hogy ez az egész a társadalmi szolidaritás jegyében jött létre. Hogy mi? Igen! Mentse meg, szabadítsa fel a Kistehenet! ( Isaura után szabadon ) Adjon neki új reményt! Adjon neki új életet! Mert megérdemli! És akinek jó szíve van ( márpedig jó sok a shopping-balek ), az megvenné a karácsonyfadíszt csak azért(is), hogy az sose (!) kerüljön fel a karácsonyfára. Bravúros ötlet, én mondom. Miért? Mert én mondom. És pont. :-D

Vagy például itt van a Zotya. Modjuk ő már nincs itt, és szívből mondom, hiányzik is, de mindegy. Szóval Alföldi Zoltán: Feszültség, pont. Villanások c. verseskötete - utalva az előző bejegyzésre, amelyet úgyszintén én írtam, ki más, a lényeg, hogy a könyv egyben az én karácsonyi ajándékom is vol legutóbb, miért? mert megérdemlem! :-D -, szóval a kötet itt, a Kultúrparton finoman szólva is megosztotta a Tisztelt Közönséget. Zotya persze ezt a rá jellemző nagystíllel kezelte le. A negatív reklám is reklám alapon. Ezzel én is így vagyok. :-D Szóval a hátrányból, alias negatív kritika is ki lehet jönni jól. Sőt! Az ötlet a következő: össze kéne fogni azzal a céggel, aki wc-kagylókat, meg mosdókagylókat gyárt ( ott is van minden terméken az "alföldi" név), a könyv mellé ajándékként lehetne egy alföldi szanitert választani, és nagy könyvdedikálást kéne tartani, ahol a szimpatizánsok egy csinos kis mosdókagylót vehetnének a könyvvel - Az Élet Vize folyik át rajtam! mottóval ( ezekre szignálná nevét a Szerző ), aki pedig abhorreszkálna ( remélem, jól írtam, most nem gúgülözök :-D ) a Művektől, az wc-kagylót vehetne a könyvvel együtt - Idd ki a bilit! szlogennel. A wc-kagylót Zotya szintén dedikálná, de! Adnának plusz ajándékként alkoholos filclemosót is hozzá, hogy a Haragosik eltörölhessék vele Zoltán nevét a Földről. Mindenki jól járna. Kell ennél több? :-D (Utószó: én mosdókagylós verziót vennék!!!)

Hát, 5leteim vannak, az tény. Persze női megérzésekben sincs bennem hiány. Már-már X faktor. :-D Például: az RTL még titokban tartotta Új Zsűritagjainak nevét, de én már akkor naaagy totózásba fogtam. Imádom a titkokat, ez a gyengém. ;-) Azt mondtam magamnak: tudjuk egyszer, hogy a Gesztinek már tele van a hócsizmája a kommersz commercial-ökkel, és újra zenélni vágyik. Azt is tudjuk másodszor, hogy ő ma már csakis akkor szerepel a NAGYBETŰS médiákban, ha az valamellik projektjét illetően szubsztanciális. Ezt tehát tudjuk. És hát kis leleménnyel levonható az a konzekvencia, hogy annál jobb reklám nincs is egy új projektnek, amiért még nekünk fizetnek. Immmádom az ilyet! ;-) Az lesz cink, ha mégse ő lesz az egyik Ítész. Sebaj. Akkor majd jön a Beugró. :-D

Ééééééés rieksön: ENGEM SENKI NEM NÉMÍTHAT EL! ;-)

Az én egyik női Zsűritagom a Keresztes Ildi lenne. Dehát ugyebár ez nem kívánságműsor. Pedig mennyien hiszik... :-D

Van egy barátnőm. Együtt laktam vele az anyaotthonban. Kemény élete volt annak is. Mondjuk az is magának keverte a szart ( Do it yourself :-D ), na de azért mégis. Nem volt arányban bűn, s bűntetés. A sors már csak ilyen. Megcsíp a szúnyog, s te mit teszel? Lecsapod, vesszen a nyomorult! Ez van. C'est la vie. Szóval ez a nő is állandóan énekelt. Énekelt a szobájukban, énekelt a konyhában. Énekelt ez mindenhol. ( Én meg mindenhol dudorásztam. :-D ) Mikor fiatal volt, tehetségkutatót is nyert valahol. A hangjával. Asszem olyan fekás hangja van. Nem értek hozzá. De fülem van. Jó hangja van, na. Ez tény. Kislány koromban én is nyertem. Pedig kurva gyenge a bal kezem. De Schumann-t vittem. A többiek hiába klimpíroztak vad etüdöket. Én belehaltam a darabba. És nyertem. Hol vannak már ezek az idők? Na, de térjünk vissza. Back to the Paradise. A tiszta forráshoz. Akinek van esze. Persze. Szóval: 5 éve a Novák Péter ( EZ a Novák Péter ) még kezet is csókolt a barátnőmnek, ott, a Megasztárban. Csakhát a korhatár. Nem volt apelláta. A negyvenkettő sose lesz negyven. Idén ugyebár nem volt korhatár. Ment is megint. Nekem elénekelte, amit vitt. Erős dal lehetett volna. Megfelelő hangszereléssel, persze. Nem minden a hangszerelés, higgyétek el. Kell hozzá a jó dal. Mert a művészet SOSE fog meghalni. Mindegy. Marcsi interpretálta a dalt, mire a Friderikusz: ilyet bárki tud. Mire a Mester Tamás: igen, Sanyi? Te tudsz ilyet?? Hát ez az. Marcsi ( megint ) ment a levesbe. Köszönjük Friderikusznak az értékes hozzászólást. Amúgy emlékeztetnék mindenkit, mit csinál az egyszeri ember, ha megcsípi egy szúnyog...Don't forget: nem vagyunk angyalok. :-D

Na, míg fürcsiztem, kitaláltam két vudielen-es beköpést. Az első még adekvát is a fentiekhez, fogadjátok szeretettel! Íme: " Imádom a visszautasítást. Tegnap is ülök a buszon, felszáll egy idős hölgy, kérdem, parancsol egy helyet? Mire ő: nem. " A másik: " Utálom az automata esernyőt. Az ember csak azt értékeli igazán, amiért keményen megdolgozik. " Hát, szerintem pazar lett mindkettő. Amúgy tudtátok, hogy én v'ok a magyar Woody Allen vagy mi? :-D

Még csak egy szóra. Ezt a hosszúra nyúlt kommentsort hivatott megkoronázni a következő ajánlatom: üssétek be a YouTube-ra a következő keresőszavakat: Friday The 13th - Benny Hill ( funny). ÉN garantálom Nektek, hogy a horrorról alkotott legmerészebb fantazmagóriáitokat is felülmúlja ez a röpke clip. ( Gourmand-oknak ajánlom figyelmébe: valóságos csemege az a snitt, amelyben a nő rángatja azt a szerencsétlen hasraesett kisfiút - szegény embert az ág is húzza alapon. :-D Kész vagyok ettől a kliptől. Annyira zseniál. )

A második női Zsűritagom a Csepregi Éva lenne. A nagybetűs Éva. ;-)

A harmadik Katona Klári lenne. Eleve nem négy Zsűritag volna. Itt mondjuk nem annyira lényeges a pár(t)atlan létszám, mint másutt, de egy cseppet megalomán vagyok. :-) Úgyhogy öten lennének. Mondjuk szívem szerint egy pasit se tennék be..., de abból forradalom lenne, és reszket a lábam Petőfitől. :-) Ha már muszáj, akkor Ákos és Kentaur. A két Pasi. Érdekes műsor lenne az enyém, vagy inkább perverz. Mert hát ki hallott műsort előre megírt forgatókönyv nélkül?! :-D Na jó, abbahagyom. De mit tegyek, ha olyan jó(l)lesik?

Az a Péntek 13 video olyan, mint a fekete pulóver, amit ha kifordítasz, más színű lesz, de akkor is hordható. Már vagy XXX-szor láttam, úgyhogy újabban twist-elni is szoktam alatta. Így mindig eljutok a katarzisig. :-) Régebben, ha szomorú voltam, betettem egy minőségi pop slágert, kakóra tekertem a hangerőt, és a fiammal roptuk a táncot. Szegény gyerek. Mindenbe belerángatom. Mint abbban a Péntek 13-ban az a nő azt a kisfiút. Sose felejtem el azt a(z) (au)gusztusos 20-ai, világvége-tüzijátékot, ami pár éve volt. Ugyan aznap a meteorológia monológja szerint csak a hülye játszott a tűzzel, de pár embert nem tudtak befűzni. Azok az utcán örvendeztek. Na nem sokáig. Olyan hirtelen jött minden: a szél, a víz. Mintha minden elem összefogott volna. Én nem voltam az. De hoztam a formám. Elvégre kos vagyok, sárkány, meg hülye. És hát az imidzs az imidzs. :-) Miután a gyerekemet fejbe találta egy, a hídról nagy fény(seb)ességgel alászálló sörösdoboz, és ő kóvályogni, no meg fáj-ogni kezdett, úgy ítéltem meg a helyzetet, itt az ítélet órája, úgyhogy vadul megragadtam a gyerekemet a karjánál fogva, és rohanni kezdtem, amerre láttam. (Leginkább semerre sem láttam.) És akkor jött a botlásom. Úgy félreléptem, hogy belehasaltam egy pocsolyába. És, mivel elvem a szolidaritás, és az egyéni példamutatás mint nevelési eszköz, ezért a fiamat is magammal rántottam. :-D Na, erre végleg eltört nála a mécses. Ráadásul sajnos a pánikhangulatban totál elfelejtettem, hogy velem volt a párom is. Őt tehát otthagytam valahol. Mikor hátrapillantottam, azt láttam, hogy tisztes távolságra tőlem áll értetlen arccal, és döbbenten engem néz. Vizespoló fesztivál volt az az este amúgy, amiből szokás szerint megint a pasik jöttek ki jól. Rendben: Pasik. Így már jó? Na. :-D Később az este folyamán, hogy mentsem a menthetőt, még volt két tuti tippem, hogyan vészeljük át a vihart. Javasoltam, hogy álljunk egy fa alá. Utána szorgalmaztam, hogy maradjunk az aluljáróban. (Ahová dőlt az esővíz és csak gyűlt a tömeg.) Kábé mint az a Woody Allen film, amiben történetesen és vakon filmet rendez. Na az lehet még egy jó hecc. :-D

Erről meg az jut eszembe, mikor a Varga Viktorral a NY kávéházban ( azért se fogom ingyen reklámozni! :-) ) megcsináltam azt az interjút ( egyesek szerint novella volt, de én azért se fogok megsértődni! :-) ), és mentünk át a körúton a zebrán. Csak én pirosban akartam. Úgy rántott vissza. Mondom neki: te csak ne rángass engem. Ő meg: oké, legközelebb nem mentem meg az életedet. ( Milyen romantikus... :-) ) Fél perccel később a villamos elől úgy húztam el. Úgyhogy 1-1.

Egyébként történetesen a régebben piacra dobott Hilton-parfümök: jók! A trilógia két darabja, úgy értem. Na, de a világ legjobb parfümjét mégiscsak Jean-Baptiste Grenouille keverte ki, a szeretet hevében. És ne(d)vében. Milyen gáz lenne má', ha feltalálnák a szagos filmet? Szólhatna erről A parfüm 2. Film a filmben...Mekkora flash lenne! Csak "senki" nem értené. :-( Mindenki tiszta para lenne. Menne a film, a moziban pedig egyre csak terjengene a parfümillat. Csak egy-két fizetett búgó "galambpár " kéne, akik vadul egymásnak esnek, és mindenki azt hinné: Jézus! Ez tényleg hat! Fejvesztve rohannának ki a moziból egy kis friss levegőt szippantani. Költségtakarékos film lenne, a magyar filmgyártás álma: a film végét le se kéne forgatni, mer' addigra mindenki elhúzna a helyszínről. :-D Tissszta tömegpszichózis. Immmmádom! :-D

És ha a rendezőt megkérdeznék, mi volt a film üzenete, ártatlan képpel és flegmán csak annyit mondana, az ő célja csak az volt, hogy visszatérjen a filmgyártás gyökereihez: ugyanis amikor levetítették az első, vonatos filmet, az emberek úgy futottak ki a teremből, mint abban a Péntek 13 Benny Hill funny version-ben a potenciális áldozatok. :-D

Elszáradt falevél / Vajon mi mozgatja? / Felemelem óvatosan / Alatta egy hangya. Na, megyek a gyerekér'. Game over a mai művészkedésnek. :-)

Olyan nekem ez a cikk, mintha egy festőien idilli lagúnában anyaszült mezítelen csak úgy ellennél. Körötted az aranyló homok, s benne a lábnyomod, míg nem nyalja meg a tenger. És a végtelen azúrkék mindenség simogat. Már nem számít, hogy víziszonyod van. Persze, hogy rettegsz, mert hatalmas. Tiszteletből rettegsz. EZ A LÉNYEG! Minden hullám: meglepetés. Hagyod. Átadod magad. Az érzésnek. Eggyé válsz. A mindennel.
Sosem tudtam meditálni. Pedig mások szerint EZ hiányzik az életemből. Nekem meg NEM hiányzik, hogy mások mondják meg, mi kell nekem. Jézus keresztjét átvette valaki?
" Segíthetek? Jaj, ne cipekedjen, drága, elég lesz magának ott, a kereszten..."Adja csak ide, had vállaljak részt a megváltásban. "
" Ja, hogy innen fúj a szél? Kösz, nem. " Tenni valamit ... csak úgy. A legszebb. Mész az utcán. Belváros. Bármikor szembejöhet a Nagyvárosi Rezonőr. Bele kell kalkulálni. Ehelyett neked vonyít egy - denevér. Nincs mese. Az első valamirevaló Pasit körbe kell udvarolnod, aki erre jön. Ha már egyedül nem megy.
A tény az, hogy ha ezt valaki látja, szó nélkül lekurváz. Ha nem sietsz, még maga a denevér is. Kár ekkora feneket kerítenem mindennek. Vagy legalább lenne kerek. A fenék. A fenét! :-D

Oké-oké! Maradjunk a tárgynál. Film, reklám, sztárok - gyerünk, kislány, mire asszociálsz? ...Olvastam Szonja új írását Hitler fészkéről. Azt hallottam, még mindig azon megy a vita: volt gáz Auschwitz-ban, vaaagy nem volt gáz Auschwitz-ban? Hát szerintem meg EZ a gáz. Mondjuk, ha már film, akkor lista. Schindler-féle. Azért a Spielberg jó nagy gazfickó. Mert a Jó ugyanolyan sármosra és jóképűre sikeredett, mint a Rossz. Nesze neked, hasonulj meg! Vagy wild ki a szemed. Vagy legalább köpd le magad. De az a zene...na aaaz. Az: az. Ja-ja.
Csütörtökön a Fábry-showban lesz egy kis Petőfi for President. A Himnusz alatt fel szoktunk állni. Ennek analógiájára úgy fogom nézni a műsort, hogy már a reklám alatt (!) felveszem a P4P-es pólómat. Abban fogom végignézni. Apropó! Miért nem lehetett kicsivel több S-es méretet legyártatni?! Hm? Hm? Mindegy. Majd mell alatt összecsomózom.
Ennek azt a kattintós címet kéne adni:
Ha a Himnusz alatt feláll, csomózza össze ! :-D :-D :-D

Néha nem kap el az ihlet, hogy valami igazán NAGYOT csináljak. Ha belegondolok, hogy még a szemetet is hasznosítja a társadalom...A lovakat lelövik, ugye?
Csak ne érezném a kraftot. Már arra is gondoltam, komment Guinness rekordot kéne felállítanom. Mondjuk itt. Jó reklám lehetne a Kultúrpartnak. Is. Nagy dózis szimbiózis. :-D Mondjuk nem azért csinálnám.
Ma például a metró aluljáróban egy néni vitt egy marha nagy cumót. Levittem neki a lépcsőn. Mesélni kezdte, honnan, s hova tart. Olyan törékenyek. És erősek. Aszonta nekem: angyalom. De én nem vagyok paranoiás. A múltkor ültem a metrón. Valaki leszállni készült. Leejtett valamit. Teli volt a kocsi. Senki se moccant. Mondom magamnak: hé, stop, te marha, nem te vagy a legközelebb. A második gondolatom az volt: hé, te marha, te vagy egyedül. Vártam. Semmi. Senki többet harmadszor. Ajtó nyílik, illető le. Én: várjon, ezt leejtette. Kár volt várni vele, így még kínosabb volt. Apró dolgok. Tényleg az ördög lenne a részletekben?
Értékvesztett kor. Én is itt ülök a Dáridó kolbász után szabadon.
Amúgy, az se jó, ha sok világnézet keveredik benned. Mert úgy járhatsz, mint az egyszeri gyerök, akit, ha megkérdeznek: éhes vagy-é, fiam-lelkem, azt feleli: én mán asse tudom, apám-uram, éhség-é ez, netán más...

Mi volt elébb: tyúk, vagy tojás? Az még hagyján, egy azonban bizonyos. Sírás előtt remény volt, még meg nem halt. Ámen. De most messziről kezdem. A(z egyik) kedvenc filmem az Argo. Viszont az Üvegtigris, bevallom, sose tetszett. A páromnak nagyon bejön. Édesapja dékán a mindegyhogyhol, igazi szaktekintély. Árpa filmjét leginkább a rendezői változatban érdemes. Végigbeszéli (közben megy a film ). Nemegyszer nincs rendben a mondat nyelvtanilag. Élőbeszéd mindig lájtos-szoftos, kinek hogy tetszik, de a bakik még így is feltűnnek. Mit mondjak, zene füleimnek. Sokat gondolkodtam már azon, mi a titka. Míg meg nem hallgattam a rendezői változatot.
Ki lehet a célközönsége egy igazi magyar suttyófilmnek?
Nem hiszek a célközönségben. Mindenki úgy kezdte nekem: válassz célközönséget. Ez annyira erőltetett. Kurvára izzadságszagú. És ettől: büdös is.
Más. A plebs-ről. Még egyszer. Mikor tanultam, és a csoportnak pszichológia modulja volt, adott a tanárnő egy feladatot.
Aszonta: alakítsatok két csoportot. A két csoportnak az lesz a feladata, hogy ebbe a táblára felrajzolt ötször öt kockás négyzetbe annyi X-sorozatot rajzoljon, amennyit csak tud. Felváltva egyet-egyet ikszelhet mindkét csoport. De ha megszakad a sor amásik csapat jóvoltából, akkor baj van. Lehet kezdeni. Voilá.
Mindenki lázba jött. Felnőtt létére. Lám-lám, mit tesz a versengés?
Vadul firkantani kezdtük a kereszteket. Egyet ez. Egyet az. Naná, hogy nem jött ösze egyik team-nek sem. Egyfolytában egymás levesébe köpködtünk. A tanár megunta, letörölte a táblát, s felrajzolt egy szűz táblát. Na de: ájájáj! Az ment, mint az előbb.
Na, ezt akkor már én is kezdtem unni. Mondom nekik: álljálljállj! Vegyük át még egyszer, hátha nem világos. S megkértem a tanárnőt, ismertesse újból, mit akar, vár (el) tőlünk? Ő: a feladat a következő....stb.
Hát, az ördög, kérem tisztelettel, mégis a részletekben van. Az meg mindig az orrunk előtt. Furcsamód. Pont azt nem vesszük észre.
Mondom tehát a többieknek: gyerekek, ez egy feladat. Gyerekek, ez nem verseny. Élni és élni hagyni. Hm? Mit szóltok? Hm? Mi rajzolunk, ti rajzoltok, mindenki rajzol. Szép lesz, no. Kész lesz, no. A feladat.
Hú, kaptam ám a pofámra. Volt, akinek az jelentett komoly gondot, hogy ki lesza győztes? Mondom neki: ki lesza? Hát én meg ezt lesza... És szerintem te is lesza. Érted már?
Leizzadtam, de meggyőztem őket. A tábla megtelt X-ekkel. Game over.
Köszönöm - mondta a tanár. Helyére fáradhat mindenki. Boldog volt mindenki. Csak szófoszlányokat hallottam: hú, ügyesek voltunk, dejó, a csoport megoldotta! Innen-onnan, mindenünnen ugyanez, esetleg más szavakkal.
Ültem a helyemen. Csendben. Rámnézett a tanár. Ránéztem a tanárra. Nem t'om, mi erre a jó szó? Mert nem hangzott el jószó.
Összemosolyogtunk vagy mi. Igen, mi.
Úton-útfélen megkapom, hogy nem tudok közösségben dolgozni.
Ez így van.
:-D

Ja? Míg el nem felejtem. Nehogy bennem maradjon ( extrovertált alak ). Hitlerről is van egy véleményem.
Szonja azt mondta ( és én hiszek Szonjának), hogy Hitlert eltanácsolták a mmművészeti oskolából. Itt van, kérem, "A titok"! ( Az a könyv is milyen szar má'! Na, mindegy. )
Hallottak már a börtönökben folytatott művészetterápiáról?


LEHET, HOGY AMIVEL GYÓGYÍTANI LEHET, AZZAL MEGELŐZNI IS LEHET(ett volna)!

Jó. Legyen a végén inkább kérdőjel, nem bánom.
Szépen. Higgadtan. Nyugodtan.
:-D

De nem ez volt a legnagyobb sztorim a tanfolyamon. Az most következik.
Szóval pár éve feltett szándékomban állt a társadalomba való integrálásom. Do it yourself alapon. Mint mindig. Miután ugyanis kikecmeregtem a szociális háló életben tartó fogságából, elkezdett hiányozni ez az egész. Fejembe vettem tehát, hogy szociális gondozó leszek. Rablóból lesza... legjobb pandúr. A feltételek egyébként is roppant kedvezőek voltak. Nagy általánosságban elmondható, hogy minden észérv a továbbtanulás mellett szólt. Arról mondjuk senki nem szólt, hogy van ez a tanfolyam. De! Aki rájött, avagy összerakta kis információ-morzsákból a nagy egészet, az jóllakhatott a szellemi bőség asztaláról. Írtam egy megható kérvényt, amelyben sokoldalú ( kábé tíz A4-es oldal ) érveket sorakoztattam fe magam mellett/alatt/fölött, és kisírtam az ingyenes tanfolyamot, s még azt is, hogy a tanulmányaim ideje alatt pénzt is kaptam. No most anyagilag ezzel ugyanott tartottam, mintha dolgoztam volna. Így a fiamnak enni-inni adni tudtam. Szempont volt az is, hogy a tanítás "kilenctől ötig" tartott ( régen volt egy ilyen című amcsi film is, kafa volt ).Így a fiamért jönni-menni tudtam. Kell ennél több? Nem. Elkezdődött tehát a tanfolyam.

Voltunk ott mindenhonnan, de csak a vak nem látta, hogy dinamikusan alakult a csoportdinamika. Valamennyiőnket egy közös cél hozott össze. Ez azért nem rossz kiindulópont.
A pszichológia-tréninghez nekem selyemblúz dukált, de hajlandó voltam a lelki lemeztelenedésre is. De volt ott valaki, aki naaagy és sötét köpönyegben gubbasztott köztünk.
Mert egyszercsak eltűnt egy pénztárca. Meg tőlem is csekélyke tízezer.
Annyira nonszensz volt. Ott, a BMIK-ban, egy classic Agatha Christie. Nem tudom, a többiek há tették a szemüket, de én kinyitottam a harmadikat is. És hát valaki nagyon kitűnt a többiek közül. Adta a tippeket, melyik szemetesben lehet a tárca. Olyan hangos volt. Majdnem kiabált. Nah, persze minden volt a kukákban, csak az nem, amit kerestünk.
Nem messze ültem tőle. Mondom, adok én is egy tippet a brigádnak. Ez van, ha az ember szereti a klasszikust. Nézzük meg a wc-kagylóban!
Nahát, a mi kis fekete bárányunk nem jött ettől lázba. Sőt! Addigi lelkesedése szempillantás alatt alábbhagyott.
Mindegy. Háromkor mindenki hazament a megszokott kis életébe. Próbáltunk úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de mindenki fejében ott fészkelt a gonosz. Méreg-ettük egymást . És ez nem jó. Nem jó nekik, nekem, a csoportnak. Nem jó ez senkinek.
Este felhívtam a pszichológust. Elvégre ő volt a főnök. Tudta ő is, mi a stájsz. Mondtam neki, másnap leleplezném a bűnöst, ha megengedi. Méghozzá élő, egyenes adásban. Mivel diplomatikus vagyok, kérek erre engedélyt. Hát nem adta meg. Fosott. Jött azzal, hogy ha tényleg ő a bűnös, és én leleplezem, sérülnek a jogai. Milyen megalázó lesz szegénynek ez az egész, ott, a többiek előtt!
Mindegy. Másnap előbb bementem Kedvenc Szarkavarós Barátnőmmel, aki egyben a csoporttársam is volt, és a sminktükrömmel belestem a tartályba. Hát ott volt. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
A pénztárca. Pénz nélkül. Benne a csoporttársam egyetlen, szétázott képével az édesanyjáról. Ott őrizte szegény. :-(
Mint egy kisovis, szaladtam a folyosóra a kihalászott zsákmánnyal. Szembejött a tanfolyamvezető. Meg a bűnös is. Kemény szitu volt. Remegett a szeme. Nem én mondtam ki. A tanfolyamvezető felhívott a szobájába. Azt mondta, látta. Tudja, hogy ő volt. Döntse el a csoport, hogyan tovább. Lincselni akar, vagy bocsájtani. Bizonygatni, vagy felejteni.
Az emberek szeretik a könnyebb utat. Szavazati joga mindenkinek van, de csak egy. Többség dönt.
Nem ez a baj. Hanem az, hogy ez a nő azóta egy kórházban dolgozik- szegény, szerencsétlen, idős, beteg, haldokló emberek között.
A nővérek itt-ott pénztárcákat találnak. Üreseket. Betegeket is. Akik panaszkodnak. Lehetnek persze szenilisek is. Ugyan már, rosszul tetszik emlékezni. Biztos nem volt benne pénz...

Egy ideig lehet hárítani a felelősséget.

Én tudom, az enyém hol volt.

Szóval van a bűn, meg van a hiba.
És köztük egy marha nagy különbség.

Voltak, aki azt duruzsolták, én loptam el a tárcát. Máskülönben honnan is tudhattam volna, hogy honnan kerül majd elő?
Mondjuk logikusan hangzik.
Az már más kérdés, hogy nem vagyok antirobinhúd, aki elvesz a szegényektől.
"Az hommage nem lopás". És én hiszek Árpa Attilának. :-)

Szóval egyedül is, de vállalnom kellett volna a harcot. És elmenni a végsőkig. Nekem is bánta tízezer froncsim a dolgot, de nem ezért. Hanem csupa vadidegenért kellett volna vállalnom. Csak csalódtam a csoportban. És ezzel magára hagytam egy másik Csoportot.

Hűnek lenni. De nem mindegy, kihez.

A célközönségem? Én. Minden itt kezdődik.

Nah, teljes harci díszben várom az esti Petőfi-showt! Magamra öltöttem a minimum egy számmal nagyobb P4P pólót. Kiegészítőként, hosszas töprengés után, egy visszafogott, pasztell virágmintás selyemnadrágra esett a választásom. Felelősségteljes választás volt.
Ha ugyanis van rajtunk valami trendi, muszáj (!) megbolondítani valami klasszikussal. Selyemhez farmer, meg ilyenek. Ja? És sose (!) végy fel minihez kivágott top-ot, mert prolis lesz, és az gáz. Vedd fel inkább magasan záródó felsővel. Ha alul nyitott vagy, felül légy zárt. És fordítva. És minihez magassarkút se. Mert az már egyenesen kurvás. Vedd fel saruval. Aranyból különösen trendi. Mondjuk nekem könnyű, mert hosszú a lábam. :-D

Szóval ott tartottam, hogy a selyemnaci szépen ellenpontozza a póló pop-artos élénk vibrálását.

Bugyit nem vettem fel.

:-D :-D :-D

A legnagyobb kételyeim ( mételyeim ) rendszerint azon a ponton vannak, amikor első hallásra logikus kijelentéseket hallok, olva sok.
Mert van az a mondás, mely szerint jó pap holtig tanul. És ha ezt a két alapkövet egymás mellé tesszük, s közé egy összeadás jelet ( na, ezt add össze ), akkor azt kapjuk, hogy holtomiglan-holtodiglan kuss mindenkinek. "
S ha megérte(tted mindezt), jöhet egy pont, mit mondanod kell, ó, mondd". Na de mikor?
Majd az afterpartyn. A halál után.
Egyetlen dolog tehát, amibe kapaszkodhatunk, a reinkarnáció. Van kiút a kőbe vésett szubsztanciák útvesztőjéből. És ez jó! Szóval vígasztalásul: a következő életedben majd írhatsz az előzőről. És ezzel elérkeztünk a karma fogalmához. Jól belénk is white a karma karma.
:-(

Amúgy én taglalnám még a nép témakört, csak mert olyan kérdés, amivel kapcsolatosan, ha nem fogalmazol pontosan, és nem mész mélyre, akkor fulladsz csak bele igazán. Szóval: én NEM vagyok "rasszista". Mert tudom, hogy kurva szar érzés lehetett, mikor az osztrákoknál azt láttad magyarul kiírva: MAGYAR, NE LOPJ! ( Mondjuk, én ilyet sose láttam, csak hallottam. És elhiszem, hogy így volt. Mondjuk az én anyukám mindent kifizetett. Kaptam onnan kétkazettás magnót. Hurrá! Végre fel tudtam venni a Zenebutikból az aktuális hit song-okat. Még mindig megvannak. )
Csak azt nem szeretem átélni, mikor a jogegyenlőség (?) az egyik fél javára (!) egyben a másik fél kárára (!!) is válik.
Amúgy az intelligens közönség ízlése biztos tényleg formálható. De ehelyett sokszor addig gyurmázzák az intelligenst, míg közönségessé nem válik.

A Fábry tegnapi körkérdése bejött: mi a franckarika az a demokrácia?
Én megfejtettem. A kifejezés ( ezért a töritanárom most lefejezne, de befejezem ) a démon, a grácia és a ráció szóból ered. És ha engem kérdeztek, van benne egy kis emo is. :-D

Mikor év végén szóbeli 'zsgáztam töriből, Nagy Sándort húztam. Így kezdtem: Ez azon szerencsés pillanatok egyike, amelyben egy nagy ember egy nagy emberről fog beszélni. :-D Aztán freud-i aspektusból megrajzoltam a töritanárnak Sándorunk jellemrajzát ( kora gyermekkori évek alatti problémás anya-gyermek kapcsolat...jó, hogy azt nem mondtam, hogy megrekedt az orális szakaszban, azért akarta mindenáron bekebelezni a planétát :-D ).

Visszatérve a demokráciára, ki mondta, Churchill? ( egyáltalán helyesen írtam? :-D ), hogy ez a demokrácia sz@r, csak még nem találtak ki jobbat.

DE! Nekem - bár én lennék a Nép hangja - erre is van egy tuti tippem.

RENITENS PETŐFI FOR PRESIDEEEEEENT! :-O

Sosincs vége(m). Vény nélküli örvény vagyok. Törvénytelen fatty. Hagyj!
Tegnap a Maszkura és a tücsökraj ismét jót ciripelt. Tavaly a Dalverseny per díjkiosztón, emlékszem, tüntetőleg kivonultak páran a közönség soraiból. Én maradtam. Tüntelőleg! :-D
Mondjuk, egy ideig bosszankodtam, hogy már a Fábryék sem képesek normális hangmérnököt üzemeltetni, mert nem értettem semmit abból, amit a Szabi énekelt. ( Csakis a jutyubos emlékezetemre támaszkodhattam. Míg a férfiak zöme saját nemi szervére aggat különféle beceneveket, addig Szabi a nők "gyönyörűségét" nevezi nevén, csakis metaforákkal. :-D )
Szóval dúltam-fúltam, hogy jó a zene, de what about dalszöveg?
Második gondolatom az volt, hogy maga Petőfi Sándor cserélte ki egy óvatlan pillanatban a Szabi mikrofonját olyanra, amit szobakerékpáron való pedálozással lehet csak üzemeltetni. :-D
De végül rájöttem, miért kellett ezt a produkciót leszevezni úgy, mint ahogy az okos lány teszi a magyar népmesében: ad is, meg nem is ad.
Így elkerülhető lett a cenzúra. És ez jó.

:-)

Viszont halvány seggéd foggalmam sincs, hogy a P4P c. dal utolsó pár üteme alatt mit mond az Előadó. És ez viszont nem jó.

:-(

Na, Lajcsikám, itt vagyok újra. Nem hagylak el ezekben a vészterhes időkben, ne aggódj. Arra itt vagyok én. Megvolt a fiam évzárója. Az igazgatónő az idei bukottakat FORRADALMIAN ÚJ allegóriával ábrázolta: voltak, akik idén is visszatapsoltatták magukat.
Ez némileg kizökkentett amúgy totálisan rezignált lelkiállapotomból. Nevezzük nevén a gyereket: röhögőgörcsöt kaptam rajta. Ez van, Lajcsi.
Mikor Apuval éltem, hát az egyfelől rémálom volt, másfelől show. Vele nevettem még marha nagyokat. Mániákusan szerette az orosz írókat. Volt egy novelláskötete, abban meg egy Mmmű, a címe már a feledés homályába veszett, sajna. Mindig felolvastatta velem. Arról szólt, hogy egy "tehetséges" szónok hogyan lincselteti meg magát a hallgatóságával. Kiállt eléjük, és így kezdte: Ti mint afféle vidéki, elmaradott népség...
:-D
Valami repülőgép hatalmasságos mivoltát taglalta amúgy. Aminek a propellere még egy szarvasmarhát is nevetve feltrancsíroz vagy mi.
De valamiért a tisztelt célközönség nem igazán tolerálta a szabadszájú kritikákkal gazdagon nyakon öntött Münchausen-stílt.
:-D
Valami ilyesmi lehet velem is a baj. A stílusom. Az a baaaj. A párom, Gábor szerint ma már nem az a lényeg, hogy okos légy, hanem az, hogy elég hangos. Ez már majdnem: "Az üt először, aki a legnagyobbat üt - és először!"
Hiába magyaráztam neki, hogy a rendszerrel van a gond, nem velem. Elmagyaráztam neki, hogy a magyar könnyűzene ott tart, ahol az ország. Csak amíg a nyomorban egyértelmű jelekkel jelez a gyomor, addig, ha a ránk vödörrel zúdított zene zömében olyan, amilyen, azt csak a szakavatott fül hallja meg. Hiába vagyunk ( a szabadság gyermekei után szabadon ) Kodály, s Bartók gyermekei is egyben, a zenei alapok úgy vannak lefektetve, mint az utak.
Persze nem emeltem magam piedesztálra. Mondtam is neki: persze, hogy az én zeném is igénytelen volt, DE NEM SZAR! Hangsúlyozom: Ez igen, az nem. Erre aszonta: aaaz igen!
Vele öröm örömzenéről fecserészni, mert nem ért hozzá.
Amúgy, kedves Lajos, kifundáltam az én kis, de inkább NAGY Guinness-rekordomat, amit sohse fog tudni megdönteni senki. Hangsúlyozom: senki!
Ha magamat X.Y.-nak hívom, akkor a rekorder: X.Y., aki a leghosszabb ideje el bírja viselni X.Y.-t. És aki egy kicsit is ismer, tudja, ez milyen nagy dolog.
:-(

tényleg :-(

Azon gondolkodom, hányféle olvasata lehet a következő aranyköpésnek ( tőlem származik ):
"Hú, én már nagyon várom a Schindler listája 2.-t."

Na, megyek nyaralni a Balcsira. Kár, hogy nem lesz jó idő.
Viszont gyakran hallhatom majd a világ - szerintem - leggyönyörűbb hangját. Cinematikus dolby-hatás ide, vagy oda, a mennydörgést semmi nem múlhatja felül.
Minél hangosabb, annál szebb. (Nyilván, azért van egy határ.) Egy éles csattanással indít, aztán- hú, de nehéz elemezni, mert annyira jó- egy nagyon tompa hang követi. Viszont mindenhonnan szól, és kavarog. Egyik pillanatban jobbról hallod, másikban már a hátad mögül. És gyönyörűen cseng le. Nagyon egyben van. Ha mással nem, hát a villámlással.
Nem tetszik, hogy a zenéket manapság nemegyszer úgy fejezik be, hogy letekerik a hangerőt.

" Ha úgy érzem, valamit csak én veszek észre, bizony elbizonytalanodom. Vagy mégsem? " ( nem biztos, hogy szó szerint, de ha minden igaz: Szaszától )

A jólneveltek mindig elköszönnek. Így, vagy úgy...

"Soha nem lennék tagja egy olyan csoportnak, amely befogad a tagjai közé."
:-D
Ezt kivételesen nem én köptem ki magamból. AZ ÉN mű FAJOM ugyanis: a Dal. A Nemakármilyen Dal, egész pontosan.

Szóval, kezdem az elején. Éva nagyravágyó volt, Ádám töketlen. Csak vicceltem. Valójában mindenről Isten tehet. Most is vicceltem. Na jó, abbahagyom. Ez is csak vicc volt.

:-D

A lényeg. Én majd' minden dalomban lázadok. Lázadok, ha kell, ha nem. Sajnos legtöbbször kell. Felmerül bennem egy dilettáns dilemma, és erre okvetlen megoldást keresek. Bizonyítok, ha úgy tetszik.

Itt van ez a Célcsoport dolog. Fincsorgok. Nem tetszik. Az addig rendben van, hogy Istent választhat magának az ember, na de Célcsoportot? Ez azért túlzás!
Az nem lehet, hogy nem lehet - mondom magamnak, ismét Szaszát idézve.

És anélkül, hogy tudnék róla, megcsinálom. " Lehetetlen volt megcsinálni. De ezt a kos nem tudta. Ezért megcsinálta" - alapon.

Most pedig, az utolsó szó jogán le is vezetem ezt a magam szarkavarós, duitjorszelfes, endivárholos, miNŐsíthetetlen módján.

:-D

Csak előtte még annyit, hogy van itt a Cool-t-ÚR-p-ART-on egy cikk; leégett a műanyag Jézus. Hát, az marha vicces, ahogy az leégetten kinéz.

:-D :-D

Verse 1. :
Megértem őket.
A szép, az igaz, a fényes nőket.
Teher alatt is nőnek.
De szép is lenni nőnek!

Kerékbe törnek és ha kedvük tartja, hát
ágyba löknek és messzire
szöknek, hogy
hírét se hallják a börtönnek.

Refrén:
Lobog a tűz, benne
szomorú fűz lenne.
Igazi szűz venne
szentséget pénzért, mert

kellenek mártírok!
Minden szót átírtok!
Igazi vámpírok!
Szentséget vérért.

Lobog a víz, benne
meghül a vér. Őzben
farkas is él, és én
hiszek a nőben, aki

gyermeket szenved neked,
bántod, és enged.Hidd el,
meg kell, hogy engedd, mert ha
elveszted, kár ér.

Verse 2. :
Lenézed őket, ha
kiszolgálnak. Ezért főleg.
De jó, ha főznek.
De szép is lenni, vagy nem lenni nőnek.

Alattad győznek és ha
vesztenek is, meggyőznek, hogy
jobb vagy náluk.
Így lesz könnyebb az álmuk.

Refr. :
ua. mint elébb

Coda 1. : ( ez nem kórus, meg vokál! ez coda! )
Lobog a tűz...
szomorú fűz...
igazi szűz...
szentséget pénzért...

Mártírok...
átírtok...
vámpírok...
szentséget vérért...

Coda 2. :

Hiszek egy, hiszek egy, hiszek egy nőben - az Atya...
hiszek egy, hiszek egy, hiszek egy nőben - a Fiú...
hiszek egy, hiszek egy, hiszek egy nőben - és a Szentlélek nevében...

Ámen.

Eddig tartott tehát a mű, melyet a továbbiakban a célcsoport-dilemma aspektusából nézve górcső alá veszünk.
Jaj, de kifáradtam. 5 perc szünet. Köszönöm. Addig Maguk is szusszanjanak egyet. Ámen.
:-D

Na. Jöjjenek-jöjjenek, nem tudok éjfélig várni Magukra, mert tökké válik a hintó alattam.
:-D
Erről jut SZM-be, mikor a páromnak ( Gábor ) előadtam a " nézz rám, hát így néz ki egy posztár " siratóéneket, hozzámvágta:
- Minden celeb egy toprongy! ( TOP-rongy? )
Azóta nem merek sminkelni. Azóta nem hordok minit tűsarkúval.
:-D

Szóval, ha engem kérdéztek, márpedig engem az égadta világon nem kérdez senki, többféle dal van. Az életet, a tisztánlátás kedvéért érdemes két részre osztani, azaz: jók-rosszak, szépek-csúnyák, okosak-buták, kicsik-nagyok, úgyhogy most a dalt magát is két részre fogjuk bontani. Figyelem, ahogy a matematikában is meg kell adni az értelmezési tartományt, illetve kikötést kell tenni, itt is fontos tisztázni, hogy most nem a classic dalról beszélünk. Így Schubert sem fog kiborulni. ( a Nagyokat SOSEM szabad magunkra haragítanunk...hangsúlyozom: a Nagyokat. remélem értitek )

Bizonyos határok meghatározása azért is fontos, mert nagy kavar lehet abból, ha ez kimarad. Mit is értek ezalatt?
Hát, kérem, ott vannak azok az " All You can eat! " éttermek. Korlátlan fogyasztás. Jó. Legyen. Ti mondtátok.
- Jó napot. Előételnek választom a pincérnőt nyersen, főétel a tulaj feje legyen, de gazdagon. Desszertnek meg majd felfalom az egész enteriőrt. ( Élelmesnek kell lenni... )

Szóval.
Célcsoport: aki majd remélhetőleg belehal a dalba. Képletesen. Annyi bőven elég.

Dal 1: ez, kérem, az egyszerű, szimpla dal. Fogggalmam sincs, milyen az. :-D A szimpla dal célcsoportja az, aki nyal, vagy azonosulni tud a lírai alannyal, vagy legalább azzal, amiről az énekel. A lírai alany NEM az énekes. Ez lényeges. A lírai alany az lírai alany.
A szimpla dal alapja, hogy nem mond semmi újat. És ezt nagggyon sziggorúan be kell tartani. Különben megnézhetjük magunkat. Valahol. A tévében tutira nem. Valamit valamiért. Szóval a dal szövege legyen közhelyes. Sablonos. Nézzünk ki magunknak egy külföldi hitsongot, és fordítsuk le magyarra. Tegyünk bele rímet is. Csak szellemességet, érdemi mondanivalót ne!

Jó. Bevallom, én is megpróbálkoztam néha ilyennel. Gyenge pillanataimban. De csak kibújt a szög a zsákból. Pár imát mondjuk elmormoltam ezekért a dalokért is: Istenem, add, hogy ne értsék meg az emberek!
No, mindegy.Aztán van a Másik Dal. Kellemes szandon tekereg. Cincognak az egerek. Ez már keményebb dió. De dupla vagy semmi alapon meg kell próbálni. Itt úgysincs mit veszteni.
A Másik Dal több síkon értelmezhető. És itt nem arra gondolok, hogy bélyeggel, vagy miután kisztondultál.
Emlékeztek még, mit mondottam volt a miniről? A mini SOSE fog kimenni a divatból, amíg Pasik lesznek a Földön. Mert a Pasik ettől járnak az égen. Jézus a vízzel is beérte. Mert érett volt. De megérte? Na mindegy.
Szóval: hogy megmaradjon a harmónia, ha felül nyitott vagy, légy alul zárt, stb...Tehát, ha higgadt szandot írsz, pörgesd fel a szöveget. Ha lázadsz a szöveggel, az szóljon legalább nyugodt hangon. Most nincs igazam?
Na. Hol tartok? Ja, igen.
De van valami, ami MINDENKI álma titkon. A Célcsoport kibővítése. Egy biztos, szűkíteni nem akarja senki. ( Kivétel mindig akad... )

De hogyan lehet megmahinálni a dalszöveget, hogy az úgy legyen mélyértelmű, hogy ne veszítsen vonzerejéből? Na, itt kéne a népmesei motívum. A tiszta forrás. Milyen igaz, milyen igaz.

Némileg ugyan belerondít a képbe, hogy egyesek szerint ma már szinte mindegy, miről szól a dal. Miért? Mert a célja a puszta szórakoztatás. Szirk dü szolej. :-D
Mert van a pop, meg van az progresszív, underground vagy mi affene.
De elválaszTAHÓ-e valami szigggorúan kétfelé? Primitivizálható-e Oscar Spielberg ( :-D ) filmje így: van a Jó, és van a Rossz?
Nem hallom, most legyenek hangosak! Ne csak érezzék a választ! Ne csak tudják! MONDJÁK IS KI!

Helyes. Okosak. Nem hiába lettek az én Célközönségem. :-D
Mert hát van ugye a Menny, meg a Pokol. És közte a Purgatórium. ( Rövidítve: Pur. Innen kapta nevét a mosogatószer. Amely lemossa rólunk a szennyet, az út porát. Pont mint a Tisztítótűz. Csak az elég égő. Mindegy. )
Szóval:

most olvassák el újra azt a fenti dalszöveget. Sajnos különféle okok miatt zene itt nincs hozzá. Mea culpa.

Önök szerint ki az, akit a dalban ágyba löknek, ha kényük-kedvük úgy tartja? A nőket a férfiak? Vagy a férfiakat a nők?
Kik azok, aki, ha győznek, meggyőzik ( ez nem az a Győzi ) a másikat, hogy rosszabbak, csak hogy nyugodt legyen álmuk?
Ki az áldozat? És mit áldoz fel?
És ki a VALÓDI győztese a dalnak?

És Shakespeare? Látják őt kikandikálni a sorok közül? És azt is látják, ahogy Magukra kacsint? Vagy mindez vízió? Fikció? Csalódnának, ha azt mondanám: érzékcsalódás áldozatai lettek, ha akarták, ha nem?
És undorodva fordulnak-e el, ha valaki szentséget ad-vesz pénzért? És ha vérért teszi ugyanezt? Akkor változik a helyzet? És kinek a helyzete változik? A Maguké, vagy az enyém? És egyáltalán: változtat ez valamin is?

A Holt költők társasága a fülükbe súgja: carpe diem...
John Lennon pedig hetykén odavágja: az a titkom, hogy semmit nem mondok ki egy az egyben...

DE!

Mindennek ára van. Mindennek hat ára van ( egyben ).
És ha Magukban ott szunnyad egy félszeg kisbetű, és egy konok Nagybetű, keményen rá fognak baszni. Maguk fognak keményen rábaszni. Vagy legalább is nagy esélyük van rá. És esélyegyenlőség van. Borotvaél. Piruettezhetnek. De fizetni fognak. Mindenért.

Mert lesznek bölcsek, akik külön fogják tudnak választani a Maguk híres-neves kis-, és Nagybetűjét.
Esetleg megjegyzik halkan: Mmmművészke, hna ja... phej, de undorittó ember ez, ha ember ez egyáltalán.

Mikor az első embert fellőtték a felhőkön is túlra, a szivárványon is túlra, a túlontúlra, egy verset adtak neki útravalóul. Hogy érezze, nincs egyedül. Hogy ha körülötte csend honol, hogy ha már benne is csak a csend trónol, legyen valami, ami kézenfogja őt. Elringatja őt. Megvígasztalja őt. Életben tartja őt.

Szóval: tessék választani. Két szék között a padlót vagy amit akartok.



Évával elhitette valaki, hogy valami rettenetesen hiányzik az életéből.
És az életével fizetett érte.
Emlékeznek?
Mindennek ára van.

Na jó, vége az ingyencirkusznak.

A Balcsiról kábé ennyit. Se napocska, se mennydörgés. Csak csendes eső. Nem mintha azt nem szeretném. Nagyon is. Csak hát így a kalandparki megmérettetésem is elmaradt. Egyelőre. Emlékszem, akkor vésődött belém az, hogy az "egyelőre" az nem "egyenlőre", amikor bejöttek a hét számjegyű telefonszámok, és az Antal Imre bereklámozta nekünk, hogy " Egyelőre egy előre." És lám-lám, a sztárokkal, celebekkel, okkal-joggal hírességekkel tényleg sok mindent el lehet érni. Ezt a szót legalább nem rontom el azóta. Ennél persze az ország Imrusa jóval, de jóval többet tett (le az asztalra).
Tegnap elmentem szórakozni. Két discoban, és hét táncteremben nem hallottam fülemnek kedveset. Annyi, hogy ittam egy tengerkék koktélt.
Még pénteken megpróbálom a 30+-t. Elfelejtettem, hogy már nem vagyok tinédzser. Van ilyen.
Ma este pedig olyan bátor leszek, hogy megnézem a Báthory tizenhatos karikás filmet. Még szeerncse, hogy nem vagyok már tinédzser.
Lehettem vagy tíz ( na, akkor még-már tinédzser voltam ), amikor videón láttam egy horrort ( titokban ). Az volt a címe: Drakula grófnő. Akkoriban még alábeszélésesek voltak a külföldi házimozik. Mindig ugyanaz a férfihang. Néha még ma is Oscar-t, meg ilyeneket közvetít. Tuti ő az. A hangjáról megismerem.
Annak a filmnek fantasztikus zenéje volt. Azóta is keresem, YouTube-on meg minden, de sehol semmi. Hallom a fejemben. De csak ott. Kár. Cimbalom is volt benne. Az a kedvenc hangszerem.
Ez a Báthory grófnő-história mindig is foglalkoztatott. Tényleg holmi koncepciós per áldozata volt, vagy minden szolgalyány volt az ő áldozata? Khi tudja. Nem remélem, hogy ma este válasszal térek haza. Bárcsak ennek a filmnek is szép zenéje lenne.
A kisfiam táborozik. És hiányzik. Egy darabig futottam a vonat után. Rajzoltam neki a levegőbe ájlávjú-t. Mielőtt leszálltam a vonatról, azt mondta:
- Hiányozni fogsz.
Saint-Exupéry-s jelenet volt a javából.
Szerepünk mindig van. Csak nem mindig játszunk.

A gimnazista éveim? Attól függ, hol. Az első élesen megmaradt. De, ahogy másutt, így itt sem feltétlenül azért, mert olyan jó volt. Bááár...ha jobban belegondolok.
( Mondjuk, erről is kiangyaltam már egy aranyköpést. "Ha jobban belegondolok, akkor jobb, ha bele se gondolok." )
Emlékszem, mikor szünetben az iskolában lévő telefonfülkéből random felhívtam egy vadidegent ( mondjuk, éppenséggel elég szelíd volt ), és meggyőztem őt, hogy egy telefonos játékban vesz részt. Mikor integettem, a körülöttem állóknak rendeltetésszerűen tapsolniuk kellett. Néha ujjonganiuk is. Így élethűbb volt. Röhögniük azonban csak halkan lehetett. A produkció érdekében. Az egyik kérdésre még mindig emlékszem:
Egy embernek 4 gyermeke van. Dóra, Réka, Mihály. Hogy hívják a negyediket? Géza, Fábián? Netán László?
Hűtőt nyert az illető. Vagy legalábbis hitte egy darabig.
Pedig végül megfejtette a rejtvényt.

Vannak történetek, amikről nagy nyilvánosság előtt sose beszélnék. De csak mert a mai napig nem tudom há tenni azokat. Ilyen például a Nostredamus-szal való kalandom. Egy egész group benne volt.
A töri-francia tanárnőmnél nagyszerűbb oktatóm kevés akadt. Pedig nő volt. Persze, épp én írtam fentebb, kivételek mindig vannak. Úgyhogy belefér.
Nostredamus-t vettük aznap. Rendesen kiakadt mindenki. Kivéve azok, merthogy kivétel mindig akad, akik már szívtak, és ettől eleve köszönték, jól (el)voltak. Vagy feszt ittak. Úgy értem, a levét valaminek.
Szóval, mindenki másképp csinálja alapon megpróbáltuk feldolgozni a hírt, mely szerint egy-kettőre végünk. Ki így, ki úgy. Volt egy lány, aki abba még csak-csak belenyugodott volna, hogy itt a vég, no de ő még nem volt szerelmes, kérem tisztelettel, ez így sehogysem lesz jó, kérem tisztelettel.
Mondjuk jogos a tíz pont.
Lényeg az hozzá, kiterveltük páran, hogy a végére járunk a sztorinak. És hát ha valamit biztosra akarsz venni, azt csakis első kézből származó infóval teheted. Nostredamus-t kell megkérdezni! Miért ne válaszolna pár gyönyörű szűznek? :-D
Szóval nekiálltunk, ogy befűzzük az öreget.
Bevonultunk egy kuckós női wc-be, kört alkottunk, és a szeánszvezető alias médium megkezdte a többiek utaztatását a tér, s idő kereteit porrá zúzva.
Megint csak azt tudom mondani, igaza van annak, aki a klasszikusokra esküszik, mert pár szófordulattal ( és néminemű pálfordulattal ) bárkiből lehet médium. Elég, ha okul pár okkult kultfilmből.
;-)

To be continued...

INNENTŐL FOGVA TIZENHATOS KARIKÁS!

Csak vicceltem. De!

MOSTANTÓL CSAK EGY SZAKMAI KÉPESÍTÉSSEL RENDELKEZŐ SZOCIÁLIS GONDOZÓ FELÜGYELETE ALATT OLVASSÁTOK TOVÁBB!

Ne fossatok, no para. Ötös-ötössel vizsgáztam. Majd én leszek az ügyeletes felügyelő.

De előtte hörpintek egy kis kávét. ( Alacsony a vérnyomásom tudniillik. )

Nnna. Jobb lett máris.
:-D
Csak még el kellett mosogatnom. Kényszeres rendmániákus vagyok. Úgy értem, ha épp nem médium.
:-D
Szóval úgy kell elképzelni azt a büdi budit, hogy bemész egy ajtón, amit a tsajok mindig becsuknak maguk után, bezzeg a fijúk az övükét ( és az övüket ;-) ) meg soha, ezért az egész lépcsőházban a srácok farizmatikus-karizmatikus és egyéb, még jobb helyekről elcseppent végtermékének illata lengedezik. Mi az? Pisi. Jó válasz, bingó. Hűtőt nyert!
:-D
Szóval az ajtónk mögött egy kiss placc, mosdókkal, tükörrel. Onnan nyílik még egy ajtó. Mögötte a hovalett-toalett.
Szem becsuk, elképzel. Igen, jól gondol. Ha beülsz a két ajtó közé, vaksötét van. És síri csend.
Pár lány. Fél, de egyben izgatott. Mintha valami mentsvár lenne, egymás kezébe kapaszkodva, választ várva az élet egyik legnagyobb kérdésére, átadva magát a vég(zet)nek, részévé válva a körnek mint egésznek.
Itt mindenki komolyan veszi a dolgot. Hisz. És ha pár ember erősen hisz valamiben...
Hangvilla nélküli ráhangolódás, elvégre zenei osztály vagy mi... szépen-lassan...nem kell sietni...ki nem szarja le, ha becsöngetnek...
Tompa koppanás. A jobb felső sarokból. A médium meghatározza az egyezményes jelrendszert: egy koppanás - igen, két koppanás - nem. S reménykedik, hogy Nostredamus nem hasonlít rá, és ha szimpla eldöntendő kérdéseket tesz fel neki a jövőre vonatkozóan, az öreg majd nem rokokó körmondatokban kíván válaszolni. Mert az gáz.

Jobb is, hogy becsöngettek. Így legalább nem kell a francba küldeni, aki a wc-t arra akarja használni, amire való.
Azér' tiszta röhej, hogy az ember hogy meg van lepve, ha összejön neki az, amire vágyik. Olyankor izzadni kezd a tenyere. Nyirkos lesz és hideg.
Itt van. Hát eljött. És azt mondja: igen, lesz.
Mindenki szeme csukva. Mert a médium úgy tartotta jónak. De kivétel mindig akad. A médium. A kivételes médium. Aki nyitott szemmel jár a világban, s ül a wc-ben.
És akkor egyszercsak megjelenik egy fénycsóva az ajtón. Mintha valaki résnyire kinyitotta volna a szemközti ajtót. De az csukva van.
És akkor a fényes csíkban elindul a vetítés. Csuhás árnyalakok sétálnak. Egyik a másik után. Oda. Aztán vissza.

Sikoly. Szétrebben a lánysereg. Van, akinek ez már túl sok a sokkból. Csukott szemmel meditál és erre jön az a háromvonalas Cé.
Villanyt fel.
Bántóan erős a fény.

Ki sikított? És miért?

A ketrec az egy hely. Ruhatár. De inkább ketrec. Minden osztálynak van egy az alaksorban. ( Aki nem hiszi, járjon utána. Leinformálás: Gryllus Sámuel, Karinthy Vera )
Most nem ketrec. Vagy ha igen, megrémült őzikék össze-vissza paráznak benne.
Ki mondta, hogy csak egy kivétel van?
Hát, igen. Kérhet a médium bármit, ezek a mmművészkék úgyis a maguk feje után mennek. Nem megmondtam, hogy szem becsuk?! Mindegy. Végülis...jobb is így. Legalább van tanú.
Egymást igazolják. Ugyanazt látták. Eleve az a gáz, hogy látták. Ráadásul ugyanazt.
Ők, ketten.
A többiek ekkor döntik el, hogy soha többé nem hallgatnak a felűlről jövő utasításra, és a továbbiakban mindenképp nyitva tartják a szemüket.
Lesz továbbiakban?
Ezek a nnnők. Én nem tudom, milyenek. De valamiért igénylik ezt a remegéses, izgatott állapotot vagy mi.
Hát legyen.
De egyvalamiben meg kell, hogy állapodjunk. Mivel senki nem akar kísérteties díszkíséretet a háta mögött tudni élete hátralévő részében, ezért olyat többé soha, hogy villany fel és game over.
Oké. Akkor jöhet a második felvonás.

Kezdek belejönni. Rutin? Mindenesetre nem kérem, hogy csukják be a szemüket. Minek csináljak magamból hülyét, ha egyszer nem muszáj?
Nostredamus tartja magát ahhoz, hogy igenis lesz. Mi meg még nem döntöttük el, akarjuk-e tudni, mikor. Mindenesetre akar mondani valamit. Valakiről, aki itt van. Minden lány gatyája tele.
Végigmegyek a neveken.
A kurva életbe, miért mindig engem kell kikapni a sorból, hm? Hm?
Hoppá. Még valaki? Legalább nem vagy egyedül. Veled van az a lány is, aki veled együtt látott.


Itt cserbenhagy az emlékezetem. Nem tudom, hogy ér véget. Talán valakit beszólít a szükség, amely törvényt és szeánszot bont? Egy biztos. Nem sikít senki. A két lányt már megedzette a múltkori látvány, a többiek meg nyugodtan dőlhetnek hátra: ezúttal nem ők viszik el a balhét.

Vajon mire jut az a lány?
Annyit tudok róla, persze másodkézből, hogy nemsokra rá meghalt az édesanyja. És hogy utána kemény élete lett. Night-clubról is beszélnek, meg ilyenek. Múltkor megnéztem az iwiw-en a lapját. Mikor még fent voltam.

Néha eszembe jut az a lány.

Mindazonáltal "az első még hagyján, ellenben a második már nem lehet véletlen" alapon szárnyat bont bennünk a kétség.
Egyrészt: megpróbáljuk mesterségesen előidézni a kopogást. Matematikában ez lenne az indirekt bizonyítás? Valaki kopogni kezd egy emelettel feljebb, a többi meg fülel. Hangsúlyozom: zenei osztály. Amit már mi se hallunk, az, kérem, nem is létezik.
Nincs mit tenni. A kopogás igazi volt.
Másrészt: a nnnőknek sosem elég. Még Nostredamus sem menekülhet meg a kemény próbatételek alól.
Kész az ördögi terv. Újra megidézzük, és kérdezünk tőle valamit. Valamit, amire biztosan tudjuk a helyes választ. Meglátjuk, egy hazug disznóval állunk-e szemben, avagy egy igazmondó juhász terelget bennünket. (A vég felé?)
Elhatározzuk, hogy megkérdezzük tőle, milyen színű Emese pólója?
Emese pólója S-es, és nemesen fekete.
Páran a suliból ekkor már tutira azt találgatják, mi a fenét művelhet ez a pár csaj a női mosdóban, ott, a vaksötétben, ahova nem eresztenek be senkit. Zárt körű a buli alapon.
Mehet a szeánsz. A nagy sikerre való tekintettel.
Végigmegyünk a színeken. Egy produkciót is fel kell építeni. Én se kezdem a feketével. A hatás az hatás.
Fekete?
Nem.
Biztos csak elbambult a drága.
Újra kérdem, esetleg nemesen fekete Emese S-es pólója?
NEM!
Az a minimum, hogy egy szellem együttműködik a médiummal, nem?
Mindegy. Ha nem, hát nem. Bele kell nyugodni. Ez van.
Mindenki csalódott. Azért végezzük ki az összes színt, ha már így összejöttünk.
Lila?
Igen!
Nem!
De!
Persze, lila. Lila köd, legfeljebb. Mindegy. Nem oktathatok ki egy Nostredamus-t.
Békésen lezárom a szeánszot, és hazaküldöm emberünket a búsba.

Helyszín: ismét a ketrec. Nyugtázzuk a történteket. A férfiakban sose bízzon az ember. A csillagokat is lehazudnák az égről. Végig hülyének nézett bennünket? Hát szabad- e szűzlyányokkal ilyet? Ejnye-ejnye.
Dermesztően fagyos az igazság.
Emesének mégis melege van.
És Emese leveszi a nemesen fekete, S-es pólóját.
Kecsesen.

És Emese, nemesen fekete, S-es pólója alatt egy lila rövidujjút visel.