Az európai nemzeti parkok napja (1994)

MTI/Kultúrpart

2010. július 5.  10:02

Oliver Stone amerikai filmrendező, akinek a latin-amerikai baloldalról szóló, South of the Border (A határtól délre) című dokumentumfilmje a hét végén került az amerikai mozikba, egy interjúban kijelentette: „egy Hugo Chávezt” szeretne az Egyesült Államok elnökének, és a venezuelai elnököt követendő mintának tekinti Latin-Amerikában.

A Született július 4-én című háborús filmdráma, a JFK - A nyitott dosszié és a Tőzsdecápák rendezője szerint „bármit mondjanak is, az az igazság, hogy Hugo Chávez és kormánya a népnek osztja el a pénzt, segít az embereken, nem meggazdagodni akar és nagyvállalatokat hizlalni, és ez a legfontosabb”.

Filmjében a rendező el akarja oszlatni "az Egyesült Államokban uralkodó dezinformációt a venezuelai elnökről". „Meg akartam mutatni egy hazugságokkal megmérgezett ország (az Egyesült Államok) történelmének rejtett oldalát” – így a rendező.

Stone bírálta a Hugo Chávezről a The New York Times-ban és a The Washington Postban „hetente” írott „hülyeségeket”, és úgy vélte, hogy Venezuelában nagyobb a sajtószabadság, mint az Egyesült Államokban.

Ott „bármit elmondhat az ember, amit csak akar. Itt nem mondhatod például azt, hogy +meg kell dönteni Obamát+” – állítja a rendező, aki szerint a venezulai rádiók ellenzékiek által bírált bezárása csak harminc adót érintett az ezerből, és technikai okokból történt. A megmaradó rádiók is többségében bírálják Chávezt, nem kell tehát túlozni – tette hozzá.

A rendező szerint a venezuelai ellenzéknek elengedő lehetősége van a véleménye kifejezésére. „Elég, ha valaki felmegy a YouTube videomegosztó portálra, egyebet sem lát, csak a Chávezről szóló disznóságokat. Ezért kellett ellensúlyt létrehozni ehhez a történethez”.

Stone szerint néha szükséges fekete-fehéren fogalmazni, egyszerű dolgokat mondani. „Például azt, hogy a bankoknak nem kellene az összes profitot megtartani maguknak.”

„Amikor Chávez és (Luis Ignácio) Lula (da Silva brazil elnök) hatalomra jutott, azt mondta: mi akarunk az ásványkincseink urai lenni, miénk a kőolaj és gáz, a nép tulajdona. És meg is tette” – szögezte le.

„Tíz évvel az Egyesült Államok előtt járnak” – vélekedett a rendező. „Itt hagyják, hogy olajipari cégek mindent ellopjanak, és zsebre vágják a hasznot. És mit csinálnak? Fizetnek maguknak, a részvényeseknek, hatalmas béreket osztanak, de nem tesznek semmit a lakosság megsegítésére.”