Az európai nemzeti parkok napja (1994)

z.zs. - B.L.

2010. július 25.  17:19

Úgy tűnik, Chrispher Nolan belenyúlt a tutiba. A külföldi oldalakon szuperlatívuszokban beszélnek új filmjéről, ahol Leonardo diCaprio álmokat rabol az emberektől.

Az álom tudománya (lásd Michel Gondry) érdekes műfaj. Álmainkban a valóság elemeit rendezzük újra, lelki állapotunktól függően más-más verzióban, így könnyen találjuk magunkat egy akció-, komédia-, vagy horrofilm főszerepében. Az álom tehát hálás filmtéma.

A színes víziók, lehetetlen helyzetek nem rosszak, a legjobb rész mégis az ébredés néhány pilanata, amikor nem tudjuk eldönteni, hol is vagyunk, ez még az álom, vagy már a valóság. Ennek eldöntése kulcskérdés Christopher Nolan filmjében, hiszen ez az egyetlen lehetőség a menekülésre, ha a tudatalattink fegyveres alakulata csődöt mondott az elme védelméért folytatott küzdelemben.

Az Eredet egy elit álomkommandó legkeményebb bevetését követi nyomon. Leonardo DiCaprio és rohamcsapata a célszemély elrablása után kollektív álomba merülnek, ahol súlyos harcok árán szerzik meg a kívánt információt a delikvens memóriájából. Amennyiben az engedi...

Legújabb megbízójuk különleges kéréssel áll elő, miszerint az információ kilopása helyett egy akarat csíráját kell elhelyezniük a célszemély agyában, aminek köszönhetően a fiatal milliárdos majd feldarabolja apjától örökölt cégbirodalmát. A művelet elvégzéséhez egy elsőre bonyolultnak tűnő három szintű álmot: álom az álomban az álomban hoznak létre.

A film komoly erénye, hogy egyszerűen ideologizál, nem merül mátrixi követhetetlen mélységekbe, a féltudományos magyarázatok mégis jól támasztják alá a történetet. A másik ügyes húzás a mindenki által tapasztalt fiziológiai effektek kiaknázása, mint például a zuhanás-élményből való felriadás.

A fantasztikus képi világgal megálmodott film kilép a megszokott dimenziókból, ugrálunk az álom és a valóság rögös útjain, időnként azt sem tudva, hogy épp a tudattalan útveszőiben bolyonganak a szereplők, vagy ez a valóság. A film forgatókönyve 10 éven át készült, és mostanra érett be. A vásznon peregnek az események, időnként dimenziót váltunk és próbáljuk felfogni a hihetetlen bravúrral megkomponált látványt.

Nolan, Leonardo DiCapriot helyezi a középpontba, akit egyre többször kap szélhámos szerepet, és azt jól is formálja meg. A virtuális világ tele van trükkös Escher lépcsőkkel, és labirintusokkal, sőt az álmok is több szinten épülnek fel, és a látványtervező a gondosan megkomponált színekkel jelzi az eltévedt nézőknek, hogy éppen hol járunk.

A látványvilággal ellentétben a szerelmi szálat érheti némi kritika. A Cobb feleségét alakító Marion Cotillard nincs összhangban DiCaprioval, és a meglebegtetett történet sem bontakozik ki, igaz az már egy másik film témája lehetne. Vele ellentétben viszont a csapatba frissen belekerült építésztanonc Ellen Page tökéletesen formálja meg a fiatal álomtolvajt. A többieknek azonban nem jut túl sok hely a szereplésre, Mr. Cobb jön, lát és győz.