Az európai nemzeti parkok napja (1994)

Zimre Zsuzsa

2011. március 25.  08:00

Ha egy vígjátékot Harrison Forddal és Diane Keatonnal reklámoznak, arra érdemes elmenni – gondoltam. És nem bántam meg.

Bár a történetről már sokszor, sok bőrt lehúztak, úgy tűnik Aline Brosh McKennának (Az ördög Pradát visel) forgatókönyvírójának sikerült egy jó kiindulási alapot összehozni, amihez már csak Roger Michell rendező kellett
(Sztárom a párom, Vénusz, Anya és a szerelem), meg persze legalább két nagyszerű színész. Ebből állt össze az a film, ami másfél óra könnyed nevetést ígért – és ezt be is tartotta.

A rém egyszerű történetben: adott egy munkamániás fiatal producer lány, Becky (Rachel McAdams), aki lehetőséget kap egy országos reggeli műsor vezetésére. A tét nagy, ha nem emelkednek a nézettségi mutatók, a műsor eltűnik a süllyesztőben. Ekkor egy zseniális zsarolással beszervezi a csapatba a híres, de elviselhetetlen riportert, Mike Pomeroy-t (Harrison Ford), akinek tetszik, nem tetszik, a világ fontos történései helyett káposztafesztiválról kell tudósítania. Ebben társa Colleen (Diane Keaton), aki azt hiszi, a világ körülötte forog. A két fél (természetesen) utálja egymást, amint elalszik a vörös fény, ölik egymást a stúdióban. Na, ebből kell a fiatal és tehetséges Beckynek valamit kihoznia.

A két idősebb színész tökéletesen formálja meg szerepét, a kiállhatatlan Pomeroy és Colleen, a díva szócsatái alatt a nevetés garantált. Beckyvel sem lenne baj, ha nem lenne egyszerűen túl sok, amit művel, legyen szó pörgésről, beszédről, szervezkedésről vagy munkáról. Jeff Goldblum Becky főnökeként kapott szerepet, és tökéletesen hozza a kiégett, megfáradt nagyfőnököt. Ehhez elég pár mondat, néhány grimasz is, nem kell túlzásokba esni.



Az alkotók olyan apró poént is betettek a filmbe, mint a Morley Safer rövid jelenete (Safer az egyik leghíresebb észak-amerikai tévériporter és műsorvezető, az elsők között leplezte le a vietnami háború borzalmait, és éveken át vezette az egyik legnézettebb hírműsort, a 60 Minutes-t), aki egyébként teljesen hitelesnek érezte a kamera mögötti világot.

A műből nem marad ki a szerelem se, a jóképű Adam Benett (Patrick Wilson) képében érkezik meg, és bár a lánynak nem sok ideje marad a fiúra, az némán tűr, és csak időnként próbál meg szembeszállni a végzettel, és munkamániás szerelmével.

De persze, minden jó, ha jó a vége, a kiállhatatlan riporter szívébe zárja az idegesítő producert, a jóképű szerelmes elnyeri a lány kezét, a műsor nézettsége pedig a mennyekbe száll.