Nagy Imre elhagyta az országot

A film szerkesztői Hanák Gábor és Szabó Csaba, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese, rendezője Nagy Kata.
A dokumentumfilm alcíme arra utal, hogy amikor 1958-ban Rajnai Sándor, a Belügyminisztérium főcsoportfőnök-helyettese vezetésével elkészült a Nagy Imre volt miniszterelnök és társai ellen lefolytatott perről szóló propagandafilm, a hatalom saját korábbi szándékát megváltoztatva úgy döntött, hogy mégsem vetítik le. A film csak 1989-ben került elő.
Mint azt a szerkesztők elmondták, a per során készült több mint tízórányi eredeti filmfelvételt 1962-ben Kádár János utasítására megsemmisítették, és csak annyi maradt fenn belőle, amennyi az 1958-as filmben látható. A per egyes részleteit a fennmaradt 72 órányi hanganyag segítségével rekonstruálták.
A filmben bemutatják a per eredeti helyszínét is - mondta el az MTI-nek Móczán Péter producer. Ellentétben azzal, ahogyan azt sokáig gondolták, a tárgyalás nem a Fő utcai bíróságon, hanem a Gyorskocsi utcai börtön ideiglenesen tárgyalóteremmé berendezett kultúrtermében zajlott.
A Nagy Imre és társai elleni per a Rajk-perrel ellentétben titokban zajlott, de ugyanúgy kirakatper volt, mert "a vád maga volt az ítélet" - mondta a ma 86 éves egykori tanú, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja a vetítést követő pódiumbeszélgetésen. Az akkor a budapesti brit nagykövetségnél dolgozó Regéczy-Nagy Lászlót azért ítélték börtönbüntetésre, mert eljuttatta Nagy Imre kéziratát a diplomáciai képviseletre. Hat év után szabadult a börtönből.
Az egykori elítélt úgy vélekedett: mindkét per egyformán hazugságra épült, de a volt miniszterelnök pere esetében hosszabb ideig, 1989-ig tartott, amíg a hazugság megbukott. Nagy Imre a tárgyalás alatt tisztában volt vele, hogy csak erkölcsi halála árán menthetné meg az életét, és erre nem volt hajlandó - jelentette ki.
A dokumentumfilmet a magyar közszolgálati tévécsatornák idén júniusban sugározták.



