Afrika napja (Afrikai Egységszervezet, 1963)

Kánya Andrea

2008. október 15.  08:01

Még véletlenül se érezzen senki se kísértést, hogy megnézze a Selyem című DVD-t. Még akkor sem, ha Keira Knightley és Michael Pitt jól csengő nevek. Akkor pedig egyenesen tilos e kínzás, ha olvastad a könyvet. 

Jobban teszi mindenki, ha a téka polcain azonnal továbbpásztázza tekintetét, miután megakad szeme a Selymen. Mert hát persze hogy megakad, adott egy jó könyv: egy jó téma. A szereplőgárda még inkább kétségeket támaszthat az emberben, hiszen azt gondolhatnánk, hát csak tudják ők, mit csinálnak. Vagy merő passzióból, vagy Alessandro Baricco iránti tiszteletből vállalták a filmbeli szereplést. Másra nem tudok gondolni.
Szóval, sajnos nincs arra recept, hogy jó könyvből csak jó filmet lehet csinálni. Sőt.

Röviden vázoljuk hát a történetet.: A dél-franciaországi városka, Lavilledieu a XIX. század második felében selyemgyártással kezd el foglalkozni. Ám a selyemhernyó peték nemcsak Európában, de már Afrikában is fertőzöttek, így egyetlen lehetőségnek Japán marad. A főhős, Herve Joncour (Michael Pitt) Japánba indul, hogy petéket csempésszen ki. Az út sikeres, és egy hoszabb üzleti partnerség alakul ki a petéket biztosító japán nemes és főhősünk között. De még valaki bekerül a képbe. A nemes nője (a könyv szerinti "látszólag európai" hölgy a filmben japán, de ez lenne a legkevesebb baj). Mindig a nők hozzák a bajt, gondolhatnánk, igen, lesz itt kérem szerelem, meg szex is, a feleség (Keira Knightley) meg őrlődik, ráadásul gyereke se lehet, szóval sok a gond.
Nos, röviden így lehet leírni az erősen izzadtságszagú filmet, ám ugye tudjuk, hogy az eredeti Selyem korántsem ilyen sekélyes és egyszerű.

Semmit nem segít a helyzeten Keira Knightley sem, akinek egyébként eddig igen jól álltak a kosztümös szerepek (Büszkeség és Balítélet, A Karib-tenger kalózai). A Selyemben nyújtott alakításáról egy mondatnál többet nem lehet szólni, mert a színésznő feladata csupán annyi, hogy sokszor megölelje férjét, illetve, hogy meztelenül sírja el bánatát cirka két perces jeleneteiben. 

A film egyetlen előnye a jó operatőr. A hosszú svenkeket akár hang nélkül is sokáig el lehet nézni, hiszen gyönyörű japán tájakra kalauzolnak minket a történet képsorai.
A DVD meg sem közelíti a regény alapfeltevéseit: A dialógusokat a rendező igencsak megkurtította, így alig van esély arra, hogy kiderüljenek az igazi érzelmek, gondolatok, gyötrelmek és szenvedélyek. A rendező egyáltalán nem világít rá összefüggésekre, a beteljesült- és a be nem teljesült szerelemre, nem ismerjük meg a szereplőket, semmit nem tudunk meg a személyiségekről.

Ez a film lényegében két dologra világít rá: a szép, hófödte hegyszúcsokra, és arra, hogy milyen a japán nők melle.  Mert persze hogy van benne öncélú, felesleges szex, szintén hosszú svenkekkel, unalmas klisékkel - és persze mellekkel. Igen szomorú, hogy még az sem derül ki, hogy főhősünk igazából milyen merész cselekedetre vállalkozik, amikor útnak indul. Ezt a kis apróságot elfelejtették megmagyarázni: hogy a XIX. században, csempészni? Selyemhernyó petét? JAPÁNBÓL?? Ugye tudjuk a választ.

Francois Girard elég nagy fába vágta a fejészéjét, és sajnos nem jól tette. Otthoni DVD-zésre is alkalmatlan film, inkább menj a könyvtárba és merülj bele a VALÓDI Selyembe, jobban jársz.