Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2010. július 29. 20:00

Varga Julis

A Művészetek Völgyében kifejezetten fontos a népművészet és a népzene, ez eddig sem volt titok. Ferenczi György elmesélte, hogy miként jelenik meg mindez a mindennapjainkban.

Kapolcsi koncertje után Ferenczi Györgyöt faggattuk a népzenéhez való kötődéséről.

-Mi ma a népzene? 

- A népzenét a nép játssza, tehát nem királyok és grófok. Bár játszhatják ők is, vagy akárki, csak az a lényeg, hogy olyan problémákról, gondokról szóljon, amit az emberek megélnek minden nap. Mivel mi a nép egyszerű gyermekei vagyunk, amit mi játszunk, az népzene. Olyan a muzsikák, amelyek néha emlékeztetnek népzenére, néha nem, és emiatt régebben volt is köhögés, hogy miért hívjuk mi ezt folknak. Azért hívjuk annak, mert egy kétmilliós városban lakunk, és annak megéljük a mindennapjait, jókat is és rosszakat is, és erről muzsikálunk.

- És mit nem neveznél népzenének? 

- A kortárs jazzt, vagy a klasszikus muzsikát, ahol más aspektusból közelítik meg kiváló zeneszerzők és zenészek ugyanazt a célt, csak ők nem problémák és mindennapi dolgok bemutatásával foglalkoznak, hanem a saját pillanatnyi lelkiállapotukat vetik papírra magas szinten. De az, hogy valami népzene, vagy nem, az nem a dolgok alá-fölé rendelése, hanem a zene sokféleségét mutatja. 

- Miért fontos ez neked?

- Mi mást játsszak? Én rock’n’rollt meg bluest játszottam egész életemben, és a blues is népzene. Amióta magyar népzenével foglalkozom, azóta egyre inkább  erre helyeződik át a hangsúly. 

- Ebben a közönségnek is szerepe van? 

- Egyáltalán nincs. Hatalmas szerencse, hogy a közönség szereti, amit csinálunk, de ez nem mindig volt így. A pályafutásom elején nagyon szerették, amit csinálok, aztán egy darabig egyáltalán nem, és most megint szeretik. A közönséget szórakoztatjuk, de nem nekik írjuk a dalokat. A dalokat azért írjuk, mert belőlünk jönnek. Szerencse, hogy ebben a mostani időszakban, amikor egyébként elég nehéz helyzet van az országban és világban is, akkor pont olyan korszakát éli a zenekar, amikor az emberek kötődnek ahhoz, amit csinálunk. Nem tehetünk róla, de köszönjük. 

- Kapolcs ebben milyen szerepet játszik? 

- Nem jöhet ide mondjuk Fásy Ádám vagy Kozsó. Magyarországon nagyon sok ember kapaszkodik a kultúrába, mert másba nem nagyon tud. Ez nem anyagi vagy társadalmi helyzettől függ, hanem  belső igényből fakad. Nagyon jó, hogy nem lehet bóvlit kapni Kapolcson, vagy nem játszanak olyan zenekarok, akik egyébként nem is tudnak zenélni.

- Minden évben hívnak titeket?

- Hívnak. Kapolcs annyiban kivétel, hogy volt idő, amikor tenni is kellett azért, hogy legyen fesztivál, és mi akkor is itt voltunk. Nem csak akkor kell jönni, amikor nagy gázsit lehet felvenni, hanem akkor is, amikor szarban a haza. Kapolcson itt kell lennie a zenekarnak. Most nagyon örülök annak, hogy sokat tisztult a fesztivál a szünetnek köszönhetően. Talán új alapokra lehet helyezni, és  a kissé elüzletiesedett jellegét le lehet róla fosztani. Nem lehet megint Woodstockot csinálni, de új formát lehet neki adni, hogy azok az emberek, akik régen jártak ide, újra el tudjanak jönni. 

-Van jövője Kapolcsnak? 

- Hogyne, sőt, egyre fontosabb ez a jövő. Valamikor pont azon gondolkodtunk, hogy mi lesz majd a századik Művészetek Völgyén, Márta István emlékszobor, meg Palya Bea Emlékudvar… 

-Fontos lenne, hogy mindenki eljöjjön egyszer? 

- Nem, ne mindenki. Ha mindenki jön, akkor mi máshova fogunk járni. 

- Nem azért kellenne eljönniük, hogy egyáltalán tudjanak róla? 

- Semmiképpen sem kéne. Ez egyéni kérdés, mint hogy bekapcsolod-e a Győzike Showt, vagy sem. Nem csak a kereskedelmi média hibás azért, hogy az emberek butítva vannak, hanem az emberek is. Nincs benne a magyar alkotmányban, hogy legyél buta. A másik nagyon nagy hiba, amit az ember el tud követni, az, hogy kultúrsznobbá válik. A magyar ember természete egységes, bárhol a világon: amit kell, azt biztos, hogy nem fogják csinálni. Ha azt mondjuk, hogy gyere el ide, mert ha nem, akkor nem tudod meg, mi a jó, akkor biztos, hogy nem fognak eljönni. Én se jönnék.