220 éve született a nagy romantikus
2008. január 22. 19:25
Kétszázhúsz éve, 1788. január 22-én született Lord Byron, az európai romantikus költészet legkiemelkedőbb, ünnepelt és szidalmazott egyénisége, akinek hatása felmérhetetlen volt a következő nemzedékekre.
George Gordon Noel Byron Londonban született, arisztokrata család sarjaként. Botrányos életű apja korán elhagyta őt és édesanyját, akivel nagy nyomorban éltek, szegénysége és sántasága gyakran volt iskolatársai céltáblája. Tízévesen örökölte meg csak a lordi címet és a családi vagyont, de ezután sem sokat tanult, inkább mulatni járt, de rengeteget olvasott. Magiszteri diplomát szerzett a cambridge-i Trinity College-ben, torz lába ellenére lovagolt és úszott. Féktelen és vad természete, kétes szerelmi ügyei miatt többször is botrányba keveredett, több törvénytelen gyereket nemzett, bár biszexualitása az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált.
Tünékeny darabok címmel 1806-ban megjelentette első kötetét, amelyet barátai tanácsára cinikus és erotikus volta miatt átdolgozott, és A tétlenség órái címmel adott ki újra. Bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot, s hagyományt teremtve átúszta a Hellészpontoszt. Az utazások alatt írta meg a Childe Harold című művét, amely 1812-es publikálása után meghozta számára a világhírt. Angliába hazatérve a lordok házában két híres beszédet mondott: a luddita géprombolók és az ír nép védelmében. 1815-ben megnősült, de hűtlensége miatt neje elvált tőle, és féltestvérével való vérfertőző viszonya miatt feljelentette. Bár a vád nem bizonyult igaznak, Byron kitaszítottá vált a szalonokban.
A Genfi-tó partján keresett menedéket, ahol megismerkedett Shelley-vel, ekkor született a Manfred, és A Chilloni fogoly című költeménye. 1819-ben kezdte el írni nagy szatirikus verses regényét, a befejezetlenül maradt Don Juant. Svájcból a napfényes Itáliába költözött, itt fejezte be a Haroldot. Velencében ismerkedett meg utolsó nagy szerelmével, majd Pisában telepedett le.
Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében, 1823-ban csatlakozott a görög szabadságharcosokhoz, vagyona maradékát is nekik adta. 1824-ben Nyugat-Görögországban szállt partra, s halála előtt három hónappal megírta saját sírversét. 1824. április 19-én halt meg, mocsárlázban, testét végakarata ellenére bebalzsamozták és Angliába vitték, belső szerveit egy kőurnában a missolonghi Szent Szpiridion templomban helyezték el.
Byron művészete nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is volt, merített belőle Goethe, Puskin, Victor Hugo, Baudelaire, Schopenhauer és Nietsche, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit - többek között - Liszt és Verdi zenésítette meg.
Tünékeny darabok címmel 1806-ban megjelentette első kötetét, amelyet barátai tanácsára cinikus és erotikus volta miatt átdolgozott, és A tétlenség órái címmel adott ki újra. Bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot, s hagyományt teremtve átúszta a Hellészpontoszt. Az utazások alatt írta meg a Childe Harold című művét, amely 1812-es publikálása után meghozta számára a világhírt. Angliába hazatérve a lordok házában két híres beszédet mondott: a luddita géprombolók és az ír nép védelmében. 1815-ben megnősült, de hűtlensége miatt neje elvált tőle, és féltestvérével való vérfertőző viszonya miatt feljelentette. Bár a vád nem bizonyult igaznak, Byron kitaszítottá vált a szalonokban.
A Genfi-tó partján keresett menedéket, ahol megismerkedett Shelley-vel, ekkor született a Manfred, és A Chilloni fogoly című költeménye. 1819-ben kezdte el írni nagy szatirikus verses regényét, a befejezetlenül maradt Don Juant. Svájcból a napfényes Itáliába költözött, itt fejezte be a Haroldot. Velencében ismerkedett meg utolsó nagy szerelmével, majd Pisában telepedett le.
Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében, 1823-ban csatlakozott a görög szabadságharcosokhoz, vagyona maradékát is nekik adta. 1824-ben Nyugat-Görögországban szállt partra, s halála előtt három hónappal megírta saját sírversét. 1824. április 19-én halt meg, mocsárlázban, testét végakarata ellenére bebalzsamozták és Angliába vitték, belső szerveit egy kőurnában a missolonghi Szent Szpiridion templomban helyezték el.
Byron művészete nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is volt, merített belőle Goethe, Puskin, Victor Hugo, Baudelaire, Schopenhauer és Nietsche, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit - többek között - Liszt és Verdi zenésítette meg.
Forrás: kultura.hu
