Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2009. december 21. 06:46

P.Z.L.

Kafka novellái nem egy esetben vállalhatatlan kiadásokban jelentek meg, itt volt az ideje, hogy tetszetős sorozatban adják ki a teljes életművet, azon belül is a novellákat. Kafka 125 éve született. Ennél jobb apropóra nincs is szükség.

A romániai Kritérion magyar nyelvű kiadványaitól a zavarba ejtően csúnya Palatinus kiadásokon át a a netes formátumokig számos módon vehetjük magunkhoz Kafka novelláit. Kafkából plüss figurát is készítettek, még ma is számos kis színes, sőt bulvárhír jelenik meg róla, szóval: Kafka pont olyan pop-kulturális ikon, mint a Monarchia számos híressége, Freud, Klimt, vagy éppen Lehár Ferenc. 

Még a popzenére is hatást gyakorolt: az Odradek zenekar nevét majdnem biztos, hogy az Egy családapa gondja című Kafka-novellában szereplő „odradek elnevezésű lény” ihlette, de ott van az angol poszt-punk new wave zenekar, a Josef K is – világos, hogy a kafkai univerzumból kölcsönözték nevüket.

Kafka a XX. század egyik legnagyobb hatású írója, aki nem a valóságon élősködött, hanem meghaladta az ún. tragédiát, precíz szerzői körültekintéssel tárta fel a közép-európai lét abszurdját. A megszólított kultúrtörténeti környezet és a hivatalnokvilág alapos körüljárása persze még nem lett volna elég az üdvösséghez. Tökéletes a mesterségbéli tudása, anyagkezelése hibátlan, novellái mindent elmondanak Közép-Európa történelméről, térségi sajátosságairól. 

A rövid írásai igazi prózaversek – e szövegek a nyelvi megalkotottságnak és a költői képteremtésnek olyan magas fokán állnak, hogy nyugodtan megengedhetett magának különféle stílusjátékokat, például A per című hivatalnoknyelven megírt kisregényt, mely talán Kafka fő műve. "Prózaversei" megtermékenyítették a háború utáni magyar lírát is, ritmikájuk, a narrátori pozíciójuk játékossága elősegítették a nyolcvanas évek magyar lírájának és prózavilágának posztmodern fordulatát.

Nincs mód arra, hogy az időrendi sorrendbe szerkesztett novellákról hosszan beszéljünk, így inkább egy-egy léha megjegyzést teszünk, hol előre, hol hátra tekintve. Érdekes, hogy A fűtő című bravúrdarabban a szerző azt írja, hogy a Szabadság szobor kezében kard van, miközben tudjuk: fáklyát tart a hölgy. Figyelemre méltó a magyar próza alakulástörténete szempontjából a Jelentés az Akadémiának című novella, mely komoly hatást gyakorolt Kemény István Az ellenség művészete című regényére, illetve Krasznahorkai László A Théseus-általános című könyvére is.
Persze, izgalmasabb feladat lett volna összefűzni, tematizálni bizonyos novellákat, de ennek az életműsorozatnak pont az a lényege, hogy végre tisztán, áttekinthetően álljon előttünk a teljes életanyag. Kafka esetében a novellák jelentik az alapanyagot, a nagyobb művekben az elbeszélésekben megszólított témákat teljesíti ki. 

A novellák egy részét felfoghatjuk úgy is, mint afféle anyagtanulmányok lennének egy-egy nagyobb horderejű műhöz, ahogy a levelekben és a naplórészletekben is azt keressük, mikor bukkan fel egy-egy motívum, melyet Az átváltozásban, A fegyencgyarmatonban, A fűtőben, vagy Az éhezőművészben találunk majd meg kibontva.