Ötven éve halott A pestis szerzője
Camus falta a könyveket, rövid ideig tagja volt az Algériai Kommunista Pártnak és munkás-színházat szervezett. A helyi lapban megjelent cikkei számos olyan konfliktusra hívták fel a figyelmet, amelyek 15 évvel később az algériai polgárháború kirobbanásához vezettek. A II. világháborút már Franciaországban élte át az ellenállás egyik szervezőjeként, tüdőbaja miatt felváltva rejtekhelyeken és szanatóriumokban.
1944-ben Párizsban telepedett le, lektorként dolgozott, de az újságírásról, majd a közéleti tevékenységről is csakhamar lemondott. A színházhoz azonban hű maradt, előadatta saját abszurd darabjait (Félreértés, Caligula, Az igazak), emellett Faulknert, Lope de Vegát és Dosztojevszkijt fordított és adaptált színpadra. 1937-ben jelent meg első könyve, az algériai élményein alapuló novelláskötet.
Nevét az 1940-ben írt, de csak két évvel később megjelent Közöny (Az idegen) című regény tette ismertté, melynek központi kérdése az elidegenedés. Legnépszerűbb munkája az 1947-ben napvilágot látott A pestis. Az Oranban játszódó történetben a hangsúly nem a járvány elleni harc kétes sikerén van, hanem a szereplők emberi méltóságán és testvériségén. Harmadik, remek technikai megoldásokban bővelkedő regényét, a világ erkölcsi önelégültségét iróniával szemlélő A bukást (1956) sokan félreértették, ezt novelláinak sikere és az 1957-ben neki ítélt Nobel-díj sem tudta vele feledtetni. Camus a kitüntetést bíztatásnak vette, úgy érezte, még pályája kezdetén áll, ám már nem sok adatott neki: 47 éves korában, 1960. január 4-én autóbalesetben életét vesztette. 1994-ben megjelent Az első ember című befejezetlen regénye, a kéziratot abban az autóban találták, amelyben az író halálos balesetet szenvedett.



