Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2010. március 22. 10:30

VMR

Ha a történelemkönyveket nem is kell újrafogalmazni, a Petőfiről kialakult képen bizonyosan módosítanunk kell a most nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján, hiszen úgy tűnik, alig kétéves házassága alatt sem Júlia volt az egyetlen nő az életében.

Ismét eredeti kézirat jutott a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) tulajdonába, mégpedig egy 24 lapból álló, 14x22 cm méretű, zöld és kék selyemszálakkal összefűzött napló. A PIM munkatársa elmondása szerint a napló különösen értékes és bizalmas információkat tartalmaz a költőről, de mivel első három lapja a tulajdonos nevével hiányzik, a szakértők eddig csak találgatták szerzőjének kilétét. Az írásszakértők már két éve megkezdték a grafológiai összehasonlító munkálatokat, de az a kezdetektől kizárható volt, hogy a négy évet átölelő (1845 márciusától 1849 december közepéig) bejegyzések sora Júlia keze írása volna.

Most úgy tűnik, fény derült a szerző kilétére, az eddig a költő futó ismeretségeként számon tartott Priell Nelli személyében. Mint azt a szakértői csoportot vezető szakember a  március 15-i ünnepeket követő zártkörű tájékoztatón elmondta, Júlia az 1846 október 25-től lejegyzett, különösképp az 1846 december 8-ára datált károlyi naplóbejegyzései, amelyekben Petőfi nőügyeire utaló pletykákról, bizonytalanságairól ír, illetve egy már a mézeshetek után Kolozsvárra tett útjuk veszekedési jelenetét röviden megemlítő beszámolója (1847. október 14.) alapján az volt az elsődleges feladat, hogy egy összehasonlításra megfelelő, megfelelő hosszúságú szöveget találjanak Priell keze írásával, és összevessék azt az előkerült, csonka naplóval.

Több határon túli levéltár bevonásával a január 15-én sikerült egy levélre bukkanni Kolozsvárott, amelyben a színésznő 1848 szeptemberében anyagi gondjaira hivatkozva pénzért folyamodik egy a levélben nem megnevezett, L.GR. monogrammal jelölt pártfogójához. A gazdag pártfogó beazonosítása még folyamatban van, de mint elhangzott, feltételezhetően arról a szabadságharc leverése után Budán állomásozó Lichtenstein grófról van szó, aki az özvegy Szendrey Júlia kérését, miszerint a fővárosban telepedhessen le, csak némi ellenszolgáltatás ellenében akarta volna teljesíteni, illetve az özvegyet szeretőként Bécsbe költöztetni.


„Ki tudja, millyen jó emberemmel találkozott Sándor, ki rágalmazó beszédeivel ismét ollly nagy következtetéseket idéz elő, mellyek máris választófalként emelkedtek föl közöttünk. Csakhogy most aztán az isten irgalmazzon mindkettőnknek. Bármilly iszonyú kétségbeesés is venne rá, hogy csak egy pillantással is vétkezz szerelmünk ellen, csak egy lépésnyit is távozz a legszigorúbb hűség útjáról, mondom, nem lenne többé mentség a kétségbeesés, melly megmentene bennünket. Isten őrizz illy gondolatoktól! mintha ezer tövissel tépnék szívemet.”

(Júlia fiatalasszonykori naplója

1847 október 14

A felbecsülhetetlen értékű, szakmai körökben már most heves vitákat kiváltó füzet történetét homály fedi. A PIM munkatársa elmondta, hogy a napló három éve került elő a Szendrey Júlia utolsó éveiben a rákbeteg asszonynak támaszt nyújtó Tóth József családjának egyik kései leszármazottja jóvoltából. Az ELTE irodalomtörténeti tanszékének egy neve elhallgatását kérő munkatársa véleménye szerint még az sem kizárt, hogy Júlia férje kezébe juttatták el annak idején a naplóbejegyzéseket még közvetlen az özvegy hirtelen újraházasodása előtt. Horvát a napló közzétételével zsarolhatta az asszonyt, aki köztudomásúlag már Petőfi életében mindent megtett a lánglelkű poéta hírnevének megőrzéséért, ez lehet Júlia a gyászév lejárta előtti újraházasodásának egyik magyarázata.

Az MTA kiemelten ezzel a korszakkal foglalkozó munkatársa véleménye szerint nem logikátlan ez a feltételezés, azonban nem zárható ki, hogy a napló később jutott Horvát kezébe, amikor is a Júliát egy évvel Petőfi halála után feleségül kérő férfi a házasság első évében belátta, az özvegy nyilvánosan is Petőfit nevezi meg férjeként és egyetlen szerelmeként. Ez sérthette a köztudottan mogorva és nőcsábász egyetemi tanár önérzetét, ezért kezdhetett el kutakodni a Petőfi makulátlanságát cáfoló hírek után.




A költő Priell Nellivel való kapcsolatára Júlia naplójában is találhatott utalásokat, és mindenképp volt módja ezekbe belelapozni; de a Júliát nem kedvelő, rosszindulatú társas körökben, így Garayné szalonjában is hallhatott Petőfivel folytatott viszonyára utaló híreszteléseket. Köztiszteletben álló személyként Horvátnak nem lehetett nehéz megszereznie a rossz anyagi körülmények közé került egykori színésznő naplóját. Ha így is történt, a napló megszerzése és Júlia Petőfi eme kalandjával való szembesítése csak rontott a házasságon: Szendrey Júlia és Horváth Árpád olyannyira elhidegültek egymástól, hogy az asszony utolsó éveit külön háztartásban töltötte, és még halála előtt is a kálvinista hitre való áttérést és ezzel a válást kérvényezte apjától utolsó leveleinek egyikében.


Akárhogy is volt, mindkét szakértő véleménye megegyezik abban, hogy Tóth-hoz akkor kerülhetett a napló, amikor az Júlia halála után az asszony utolsó levelét és jegygyűrűjét átadta Horvátnak; ez a feltételezés egybevág Tóth Horváthoz intézett levének tartalmával, amelyben Tóth megfenyegeti a megözvegyült férfit, amennyiben az Júlia hírnevének bármiben is ártani akarna.

Priell Nelliről magáról keveset tudunk, hiszen vándorszínésznőként nem hagyott ún. „hivatalos nyomokat” maga után; életútjának rekonstrukciója folyamatban van. A zártkörű tudományos beszámolón résztvevő tudósok, irodalomtörténészek következő lépésként egy antropológusokból, irodalom-, színháztörténészekből, grafológusokból és politológusokból álló tudományos kutatócsoport létrehozását szorgalmazzák, hiszen számtalan bizonytalanság és további kérdés merült fel a felmérhetetlen következményekkel járó felfedezés kapcsán.

Nemcsak Petőfi versei fogantatásának körülményeit kell majd felülvizsgálni, de a nemzeti ikonná vált költőről alkotott kép is módosulni fog. Petőfi a dokumentum nyilvánosságra kerülésétől fogva nem lehet már egyértelműen azon konzervatív értékek jelképe, mint az egységes nemzetállam és a keresztény, monogám erkölcsiséggel párosított romantikusan lángoló szerelem – állapította meg egy diskurzuselemzésre szakosodott politikai elemző.

Ha a történelemkönyveket nem is kell majd újraírni emiatt, az irodalmi elemzéseket és a Petőfi-pályaképet mindenképp. Ez az oka annak, hogy a magukat megnevezni nem kívánó kutatók, szakértők egyelőre nem szándékoznak biztos nyilatkozatokat tenni a felfedezésről – mint ahogy egyikük megjegyezte: a napló létezését elhallgatni már nem lehet, pedig mennyivel jobb lenne. A szabadság-szerelem szép párosa közé mostantól odaáll egy harmadik.