Úri búvóhely nyílt a belvárosban

A kávézó hangulata elég határozott, próbálják megidézni a századeleji, polgári légkört, és nekem ez nagyon otthonossá teszi a helyet, majdnem olyan az egész, mint a nappalink. A nagy, súlyos tálalószerkénybe pedig majdnem szerelmes vagyok, és az Ecserin találták, ahol a többi asztalt és széket is.
A falon szép, bordó-arany tapéta virít, ami visszaköszön az itallapon is. Nem vetem meg a horgolt terítőket, régi szőnyegeket, képeket és esernyőket sem, amit itt-ott szétszórtak a kávézóban, és olyan érzetet keltenek, mintha mindjárt besétálna az ajtón a keménykalapos tulaj, és a hóna alá csapva elhagyott ernyőjét, szabadkozva távozna. Előtte nyilván kalapot emelne a hölgyeknek.
Első alkalommal tudtam, hogy szeretek majd itt ülni, még a wifi fájó hiánya ellenére is. A kávémat pedig tálcán, aranyos virágos-madaras-giccses porcelánbögrében kaptam, ami ismét levett a lábamról. Bírom az ilyet. Olyan békebeli, szertartásos és nyugalmas, és jár mellé ingyenkeksz.

Szép bútorok, patinás képkeretek, pár könyv, egy kis humor, szép tükrök, világos falak, nyitott tér, komolyzene és gyönyörű, tiszta toalett. Legközelebb, komolyan, fűzőben megyek és kalapban. Kínálnak reggelit is, Manci limonádét, koktélokat, sütiket, harapnivalókat, és lehet asztalt foglalni, ha valaki aggódna.
Az árakkal sincs baj, még a pont belefér kategóriába esnek, egy tejes kávé 320 forint. Szeszt még ott nem ittam, de tervezem – csatlakozni ajánlott, főleg, ha a vezetőség valami mókás programmal is megörvendezteti a közönséget, mondjuk egy kis hangszeres muzsikával, vagy okos emberek előadásával.
Bár az atmoszféra régivágású, a tájékoztatás nem – a kávézónak van oldala a Facebookon, hogy minderről tudjanak is majd az emberek
nyitva tartás: Hétfő – szombat 10.00 – 0.00
Vasárnap: 12.00 – 20.00

