Vandálok vagy művészek?
2010. szeptember 6. 11:00
Egy most megjelenő kiadvány kapcsán újra fellángolt a vita a graffitiről. A street art azonban már a kultúránk részévé vált, a legjobbjai pedig elismert művészek lettek. Vagy mégsem?
Új kiadvány jelenik meg az utcai művészetről a híres Taschen kiadó gondozásában. A könyv szerkesztői először vonakodtak egy újabb utcai művészetről szóló könyv összeállításától, mivel már rengeteg ilyen kiadvány található a piacon, de végül a kiadó koncepciója meggyőzte őket.
A most megjelenő gyűjtemény címe Trespass: A History Of Uncommissioned Urban Art már három éve készül, és teljesen új nézőpontba helyezi a témát. Megszerkesztéséhez a New Yorkban élő kortárs művészeti kritikus és kurátor Carlo McCormick segítségét kérték, aki már számos könyvet írt az urban artról, nála kevés ember ismeri jobban az utcai művészetet. A másik két szerző Marc és Sara Schiller, akik 2001-ben alapították a Wooster Collective elnevezésű internetes oldalt, ami nagy szerepet játszik az utcai művészet bemutatásában.
A könyv fejezetei korántsem a megszokott időbeli vagy térbeli felosztást követik. A címek is magukért beszélnek: a Tér meghódítása, Közösségi emlékezet, Privát emlékek vagy Mágikus gondolkodás.
A kötet több, mint 300 oldalon, négy generációnyi, több országból származó művész graffitijét és utcai installációját tartalmazza. A művészek közt szerepel Jean Tinguely, Philippe Petit, Paolo Buggiani, Duke Riley, Spencer Tunick, Keith Haring, Os Gemeos, Jenny Holzer, Barry McGee, Gordon Matta-Clark, Shepard Fairey, Blu, Billboard Liberation Front, Guerrilla Girls és Banksy. A gyűjteményben rég elveszett, múlandó alkotások is szerepelnek, amiket eddig még sehol sem láthattunk. A szerkesztői koncepció határozottan állást foglalt a strret art vs. vandalizmus kérdésben: csak olyan művek szerepelhetnek a válogatásban, amelyekre volt engedélye az alkotónak. Az illegális munkák, még ha látványos alkotásról is van szó, nem jelenhettek meg a kötetben.
Az urban art és modern graffiti története a hatvanas évek végéig nyúlik vissza. A fiatal művészeti ág a New York-i hiphop kultúra részeként jelent meg először, egyik első képviselője a görög származású Taki, aki azzal keltett feltűnést 1971-ben, hogy a manhattani 183. utcából kiindulva fagyiskocsikra kezdte el felfújni a Taki 183 feliratot. Később futárként telis-tele firkálta a manhattani tömegközlekedési eszközöket és aluljárókat.
A most megjelenő gyűjtemény címe Trespass: A History Of Uncommissioned Urban Art már három éve készül, és teljesen új nézőpontba helyezi a témát. Megszerkesztéséhez a New Yorkban élő kortárs művészeti kritikus és kurátor Carlo McCormick segítségét kérték, aki már számos könyvet írt az urban artról, nála kevés ember ismeri jobban az utcai művészetet. A másik két szerző Marc és Sara Schiller, akik 2001-ben alapították a Wooster Collective elnevezésű internetes oldalt, ami nagy szerepet játszik az utcai művészet bemutatásában.
A könyv fejezetei korántsem a megszokott időbeli vagy térbeli felosztást követik. A címek is magukért beszélnek: a Tér meghódítása, Közösségi emlékezet, Privát emlékek vagy Mágikus gondolkodás.
Az urban art és modern graffiti története a hatvanas évek végéig nyúlik vissza. A fiatal művészeti ág a New York-i hiphop kultúra részeként jelent meg először, egyik első képviselője a görög származású Taki, aki azzal keltett feltűnést 1971-ben, hogy a manhattani 183. utcából kiindulva fagyiskocsikra kezdte el felfújni a Taki 183 feliratot. Később futárként telis-tele firkálta a manhattani tömegközlekedési eszközöket és aluljárókat.
Fred Braithwaite -az MTV által ismertté vált graffitis- New York Soho negyedében rendezett kiállításai után egyre gyakrabban művészeti értékként jelent meg a graffiti. 1979-ben a rapper már Rómában is kiállította műveit. Mára a graffiti és az egyéb köztéri installációk véglegesen a tömegkultúra részévé váltak, és az utcán vagy a múzeumok falain belül egyaránt megtalálhatóak.
