Hová tűnt a szentség?

Jean de Loisy, a kiállítás biztosa elmondta az AFP-nek, hogy ezek a művek éppen azt érzékeltetik, "miként tette lehetővé a vallásos tartalom távolodása a modern művészetet".
A szentség (vagy inkább annak nyomai, amikor a vallás hanyatlik) "nagy erővel hatott a művészek alkotóerejére, akik mindig is keresték a spirituális tartalmat" - mondta Angela Lampe, aki Loisy mellett a kiállítás másik szervező. Szerinte a vallásos képhagyománytól és a Biblia üzenetétől függetlenedő művész számára lehetővé vált, hogy "tökéletesen szabadon fejezze ki magát".
A kiállítás anyaga az 1820-tól napjainkig terjedő időszakot mutatja be, és főleg a 20. századra vonatkozik. A 19. század elején Goya a háború borzalmairól szóló sorozatában rajzolt meg egy csontvázat, amely a túlvilágról visszatérve közli, hogy ott nincs "semmi". 2007-ben Jean-Michel Alberola világos neonfénnyel rajzolt Reménysége csak egy hajszálon függ.
A két végpont között elhelyezett anyag olyan különböző témákat dolgoz fel, mint a glória, a pogány hiedelmek, a szimbolizmus, a megszentelt tánc, a kozmikus utazások, a hallucinogén szerek hatása, a beatnemzedék.
Caspar David Friedrich az 1830-as években festett romos templomokat, Otto Dix háromtáblás szentkép formájában ítéli el a háború borzalmait, Nizsinszkij rajzai a táncosnak a természetbe olvadó mozgását elevenítik fel, Maurizio Cattelan rövidnadrágos, imádkozó Hitlerje a Jó és a Rossz fogalmát idézi fel.
Csak Matisse, Jean Lurcat és Georges Rouault kiállított munkái készültek
közvetlenül vallási jellegű rendelésre.

A Pompidou-központban augusztus 11-ig megtekinthető műveket magángyűjteményekből és Európa, illetve az Egyesült Államok leghíresebb múzeumaiból kölcsönözték.
A kiállítás időtartama alatt filmeket, hangversenyeket, konferenciákat rendeznek Párizsban. Az anyag egy részét szeptember 19-től 2009. január 11-ig Németországban, a müncheni Haus der Kunst termeiben mutatják be.

