Korda: „Nincs sok idő, fél óránk van”
Ez is a Sziget: egy hely, ahol a Svéd Királyi Balett és a magyar táncdal pápája egyaránt otthon érezheti magát. Finom lépések, kockázat és a mindenkit szorító idő, mindez csak és kizárólag a játék öröméért.
Mi az a múzeum?
A Szépművészeti Múzeum és a Sziget viszonya olyan, mint Mohamed és a hegy esete. A tuk-tuk TV munkatársai ezúttal átmentek kultúrmisszionáriusba, és örömmel tapasztalták, hogy azért még nincs veszve minden.
A pléjbojnyulak is élvezik
Talán médiatörténelem, talán nem, majd az utókor ezt is jól eldönti, de a tények makacs dolgok: tegnap három playmate elfoglalta a tuktuk járgányunkat. Beszéltek, csacsogtak, utaztak, sőt az egyikük vezette is a járművet.
Mit ölel a polip a Medencében?
Nem vagyunk egyedül az Octopusban. Folyton figyelnek. A középpontban a felfújható narancssárga óriásszobor, maga Vénusz ősanya vigyáz ránk, a Tarot Labirintus csúcsán az Uralkodó, pedig szintén rajtunk tartja a szemét. A Tarot Labirintus maga az élet. Tele van lehetőségekkel és választásokkal. Minden pillanat egy keresztút.
MegcsinálTUKTUK!
A Kultúrpart idén ismét egy tuktukkal van jelen Európa legjelentősebb fesztiválján. Emberek beszállnak, beszélnek, kiszállnak, söröznek, véleményeznek. A tuktuk közben megy, lassan halad a maga útján, a kamera meg forog. Íme.
No feelings for anybody else…
Aki bejutott, az a kijáratot keresi, aki bulizni jött, az aludni szeretne (de nem fog!), aki tört ütemekre tekereg, az még le sem feküdt, így elspórolt egy ébredést, aki szeretné túlélni az előtte álló 5 napot, az törülközővel zuhanyozni indul. Sziget 0. nap reggel, No one is innocent!
Dalverseny: bemutatkozik a Veracruz
Elindult a Sziget, végetért a Dalverseny. Voltak 1., 2., 3. helyezettek és voltak kedvenceink. A Dal Ünnepe rendezvény backstage büféjében beszélgettünk a Veracruz együttes frontembereivel a dalról, a nőkről, a helyezésekről és az élet értelméről.
Backstage: pajtás, daloljunk!
Magyar Dal Napja napja a Szigeten. A Kultúrpart kamerája és mindenre (és mindenkire) elszánt stábja szétnézett a backstage-ben és a színpad szélén. Sztárok, zenészek, ellesett pillanatok, hangulatok, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Ha feldobom, zöld...
Piackörnyéki riportok hétköznapi és annak tűnő ételekről. Ki hogyan és mi alapján készíti? Mindenkinek van egy tuti receptje, amit szívesen megoszt mindenkivel... Ételek, receptek, történetek és történelem... Putz Attila a dinnye nyomába eredt.
Bye-bye Krumlov
Búcsúzunk a Várostól. Még utoljára próbálunk adni egy kis turisztikai löketet Dél-Csehországhoz.
Ősi étel, ősi vár
Egy jó kaja nélkül semmit sem ér az egész. Persze, tudom, már ettünk, de azért még egy kicsit. Légyszi.
Gombariadó
Kocsis szerint minden cseh gombász. Szerintem a Kocsis cseh? Mindenesetre nagyon korán keltünk, hogy a harmatos erdőben gombát keressünk, majd a hangulatos konyhában főzzünk. Blair Witch óta tudjuk, hogy az erdő veszélyes. Elég csak Jancsira, Juliskára, Piroskára, a 3 kecskegidára gondolni. Vagy a gyomrunkra. Mi az utóbbira szavaztunk...
Így mulat egy magyaúr
Úri módon bántak velünk, úri módon szórakoztattak. Hitetlen pogány módra étkeztünk, gyaur hedonistaként mellőztük az evőeszközt. Hogy történetesen pont egy boszorkánytanyában játszik a legjobb cigányzenekar, arról nem tehetünk. Hogy a vezetőjük magyar, arra büszkék vagyunk.
Határon túl
Kocsis Péter meghívására 3 napot töltöttünk a cseh kisvárosban. Középkori újhedonista sorozatunk első részében utazásunkról és a városról számolunk be, hogy aztán az elkövetkező napokban belevesszünk az éjszakába, a gasztronómiába, és túléljük a szédítően vonzó látványt az öngyilkosok „ugródeszkájáról” a várban.
Az igazi kovi ubi
Piackörnyéki riportok hétköznapi és annak tűnő ételekről. Ki hogyan és mi alapján készíti? Mindenkinek van egy tuti receptje, amit szívesen megoszt mindenkivel... Ételek, receptek, történetek és történelem... Putz Attila, a legendás underground tévés ezúttal a kovászos uborka titkát keresi.
Gyermekpólyák és fém darumadarak a malomban
Vörösváry Ákos egyet biztosan tudott: a Csobánc alatt akart új életet kezdeni. A többi jött „magától”: a régi malom múzeummá alakult, a falakon a mindenki által számon tartott művek mellett helyet kaptak az ismeretlen „Lidi Nénik”, a katedrálisokat idéző gyermekpólyák, a gyufásdobozos-cukorzacskós installációk is.
Ahány ember, annyi lecsó...
Piackörnyéki riportok hétköznapi és annak tűnő ételekről. Ki hogyan és mi alapján készíti? Mindenkinek van egy tuti receptje, amit szívesen megoszt mindenkivel... Ételek, receptek, történetek és történelem... Putz Attila, a legendás underground tévés ezúttal a lecsó titkát keresi.
Popsipecsétet minden családba!
Egy bájos öreg bácsi hever az ágyon. Egy homlokát ráncoló értelmiségi a tévében. Egy bölcs barát, vagy csak egy kedélyes ismerős a kocsmaasztalnál. Egy márkanév a sörösüvegen. Egy szerző a könyvborítón, a stáblistán. A nagy büdös kommunizmus macskanyávogástól zajos sörgyári kapriccsójában szigorúan ellenőrzik a vonatokat az idősebb és haladó táncórákat vevők.
Milliónyi brutális szög ringatózó lágysága
A 78 éves világhírű német művész, Günther Uecker „csak” beveri a szögeket a vászonba. Egyenesen, elhajlítva, befestve, összegörbítve, kifeszítve. Erővel, energiával, hittel, akarattal. Uecker kalapácsa alatt, a brutális jeladó - a SZÖG – kivetkőzik magából, felülírja önmagát.
„Azt meséld el, Pista!”
Nem, ez nem az Örkény Színház előadása. De erősen groteszk. Vagy abszurd. Vagy én tévedek, és ez puszta realizmus, esetleg naturalizmus. Lehet hogy illúzió? Mindegy, a Völgynek is több neve van. Most épp KAPOLCSI BŰVÉSZETI NAPOK. Ennyi az egész? Nem. Közelebbről nézve kitűnik, hogy egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb. DE A MIÉNK!
